PROFI SZEMLÉLET NÉLKÜL NEM MEGY
2001. óta vannak jelen a honi rap szcénában, hat nagylemez, számos közreműködés, évi száz feletti fellépés jelzi az útjukat. A veszprémi zenekarok közül az egyik legsikeresebbek. Profik, nemcsak úgy tekintenek a zenélésre, mint kreatív tevékenységre, hanem mint vállalkozásra is. A Hősök duóval, Baranyai ’Eckü’ Dániellel és Ozsváth ’Mentha’ Gergellyel beszélgettünk.

Mikor éreztétek először azt, hogy főállássá válhat a zenekar?

Mentha: Először Eckü csinálta főállásban a zenekart – ő végzi a menedzseri feladatokat, sok mindent ő intézett, ezért 2010-ben úgy döntött, hogy lerakja a civil állását és csak a Hősökre koncentrál. Én ezt 2014-ben tudtam megtenni. Az alap négyesből eddigre ketten maradtunk: több lett a feladat, és a lehetőség is.

A hiphop műfaj ugrásszerűen megnövekedő népszerűsége mennyire játszott közre?

Eckü: A hiphop felfutása tényleg mérhető volt, és nagyon sokat adott hozzá a web2 fejlődése. A 2000-es évek elején még hónapok kellettek, mire egy CD-nk átment a keleti országrészbe, 2005-ben viszont már felraktunk egy albumot ingyen a webre, és rövidesen több ezren letöltötték. Akkor éreztük először, hogy az internetnek van ereje.

M: Aztán volt egy dalunk, a Szó fel 2, amit a VIVA Tv kiemelt rotációban kezdett el játszani, azaz a legmenőbb játszási számot kapta. Ekkor volt egy nagy szintlépésünk: elkezdték ismerni a zenénket, onnantól kezdve a fellépések is felpörögtek. Aztán jött a Punnany Massif, a Halott Pénz, és az underground hiphop áttörte a falat.

E: Fontos volt az MTV Icon Ákos feldolgozásunk is: akkor alakult az élő zenekar és talán az elsők között voltunk, akik megpróbáltak így betörni. Azt gondolom, a Hősök viszont mindig megmaradt közepes szinten: áttörők voltunk, de talán azért nem jutottunk el az első vonalba, mert hiába voltak slágerszámaink, nem kapta fel őket úgy soha mondjuk a pár éve nagyon fontosnak számító Class FM. Ma egyébként már hatalmas a merítés, és mi próbáljuk belőni magunkat mindenki közé: adjunk értékes zenéket, olyat, ami kikapcsol és olyat is, amin gondolkodni kell. Ettől szép a dolog, és emiatt tudunk 16 éve működni.

Elégedettek vagytok a pozíciótokkal?

M: Sose légy elégedett. Hiába ismert a nevünk, nem szabad beleülni ebbe, mert akkor elkezd stagnálni a dolog és akár meg is állhat – ugyanúgy, mint egy vállalkozásnál.

E: Mindig vannak ötleteink. Az elmúlt pár évben rájöttünk, hogy a lemezformátumnak már nincs nagyon értelme, mert sok dal elsikkad. Jobb darabonként kiadni őket, hogy folyamatosan fenntartsd a közönség érdeklődését. Mindig kerestük az új irányokat is. Amikor nagyon ment a dubstep, megcsináltuk az A-do-gat című számunkat, amivel tudtunk másfelé nyitni, klubokba hívtak minket. Aztán ott volt a poposabb Enyém című dal. Korábban készítettünk hozzá egy másik alapot, amit eladtunk egy telefonos cégnek, és amivel kerestünk egy kicsit nagyobb pénzt. Az volt az első eset, hogy nem osztottuk szét egymás között, hanem vettünk belőle egy autót. Külön menedzsmentünk sosem volt, mindent megoldottunk házon belül, de az elmúlt 5-6 évben igyekeztünk profibb szemlélet mentén dolgozni. Közös kassza van, klipekre, lemezekre teszünk félre, pályázatokon indulunk, a digitális tartalmainkat kiadó értékesíti – amúgy a lemezeket mi adjuk ki. Soha nem kötöttük oda magunkat senkihez, de mindig megtaláltuk azokat a partnereket, akikkel előre tudtunk lendíteni a produkció értékén.

A tudatosság már a kezdetekben is jellemző volt rátok?

E: A Hősök egyszerre kreatív és gazdasági tevékenység – ezt régebben is szem előtt tartottuk. Jó példa a 2008-as Klasszik lemezünk időzítése.

M: Március volt, amikor Eckü felhívott, hogy szeptember 1-jén, az OSG-n jelenjen meg a lemez. Még csak a felénél jártunk, rengeteg munka volt hátra, viszont remek marketingfogás volt, mert ott a legnagyobb a közönségünk. Egész nyáron nagyon keményen dolgoztunk, közös kasszából, saját zsebből finanszíroztuk. Végül kijött a lemez, dedikáltuk, ingyenes koncertet adtunk és még aznap visszajött az ára.

E: Még ha kis pénz, kis focit is játszik az ember, fontos a profi szemlélet. Talán ez is vitt előre, mert akármennyire barkács dolog is, a kereteinkhez mérve próbálunk a lehető legtöbbet kihozni.

M: Amíg nem kerestünk a zenével, nagyon sok mindent saját zsebből fizettünk: lemezt, matricagyártást, videoklipet. Ha kell, a mai napig megtesszük, akkor is, ha esetleg bukunk vele – volt rá példa és még elő is fordulhat, hisz nincs megírt recept a sikerre –, mert tudjuk, hogy ez így megy. Nem lehet mindig arra várni, hogy a szponzor kifizeti.

Ezt a pörgést hogyan lehet kézben tartani Veszprémből és Pétfürdőről?

E: Az internet nagyon sokat segít, illetve egy órára vagyunk Budapesttől. Mivel a hétköznapjainkban 100%-ban ezzel foglalkozunk, ha menni kell, megyünk.

M: Vidéki gyerekek vagyunk, szeretjük a flesst, amit Veszprém és Pétfürdő jelent, erről szóltak a régi dalok is. Kérdezték régen, miért nem költözünk fel Pestre, de mi eldöntöttük, hogy itt maradunk.

Előny lenne a fővárosi lét?

M: Könnyebb, ha a tűz közelében vagy, de nekünk már nem lenne érdemes felmenni. Lehet, kettővel több bulink lenne, előbb eszébe jutnánk embereknek, de talán a pesti éjszakai élet is elkapna.

E: Engem biztos. J Amúgy nem ismeretlen Budapest: sokszor járunk szponzorokhoz, stúdiózni, tárgyalni, interjúzni, de itt alakítottuk ki az életünket, ide köt a családunk. Így is sokat lépünk fel, talán túl sokat is vállalunk évek óta – persze szeretjük –, és itt nyugodtan tudunk pihenni.

Említettétek, hogy átalakult a lemezpiac. Ma miből van pénze a zenekarnak?

E: Tíz évvel ezelőtt még nagyon jól mérhető volt a lemezbevétel, volt belőle egy nem is rossz összeg.

M: Azokat forgattuk vissza másik lemezre vagy videoklipre.

E: Most nagyjából a bevétel 70-80%-át a fellépések és a jogdíjak teszik ki. A szponzorpénzt általában közösben tartjuk, illetve van egy nem túl óriási bevétele a digitális eladásoknak is.

A Forbes nemrég közölt egy interjút a Fish!-sel, úgy jellemezve őket, hogy még nem üzlet, de nagyon profi. Ti hol helyeznétek el magatokat?

M: A Hősök sem nagy biznisz, nem járunk milliókért koncertezni, nem mi folyunk a csapból.

E: Nagyjából meg tudunk élni a zenéből, de nem óriási lábon.

Cél a biznisz? Mi mozgat titeket?

M: 18 évesen, amikor megalakultunk, eszünkbe sem jutott, hogy ez megélhetés lesz, mert a magyar rapből nem lehet megélni. Aztán mindig sikerült egy picit lépni, és mindig ott motoszkált bennem, milyen jó lenne, ha egyszer azért kellene felkelni, hogy csak a zenével foglalkozhassak. Sokáig nem hittük, hogy ez el fog jönni, de eljött. Ez inspirál. Gyanítom, 58 évesen már nem fogunk ennyi koncertet adni és ennyi zenét írni, de amíg tudjuk, csináljuk.

Sosem elég a szóból?

M: Persze, de nem tudhatod mi lesz jövőre.

E: Távlati tervünk azért van, ha bármi történik, tudjuk előrevinni a zenekart. Minden évben produktívak vagyunk, kis, közepes és nagy célokban gondolkodva próbálunk haladni, anélkül, hogy átmennénk mechanikusba. Fontos, hogy mindig legyen egy belső motiváció, és ha jó a közönség, éled a bulikat, az nagyon előre tud lendíteni.

Bertalan Melinda | Fotó: Kovács Bálint