Minden hatékonyabb az interneten?
Klausz Melinda közösségimédia-szakértővel és DJ-vel az online-ról, a zenéről és az online zenéről beszélgettünk.

Mit jelent az, hogy közösségimédia-szakértő?

Ezt annak idején egy kollégámmal együtt találtuk ki – akkoriban ugyan volt marketing meg PR, de az, hogy valaki kifejezetten a közösségimédia-felületeken keresztül kommunikáljon, újdonságnak számított. Még nem nagyon volt rá példa, hogy a cégek belépnek abba az online térbe, ahol az emberek egymással beszélgetnek, közösséget építenek. Mára annyira sok hír és információ jelenik meg ezeken a felületeken, hogy technikai tudásra, a beállítások pontos ismeretére van szükség, ha azt akarjuk, hogy az üzenetünk eljusson a célközönséghez – mert hiába van sok „rajongónk”, nem biztos, hogy látják is a tartalmainkat.

Hogyan vált ez a foglalkozásoddá?

Jancsik András akkori dékán meglátta azt, hogy mennyiféle megjelenést tudok produkálni a Tudássziget-csoportnak, amivel rendezvényeket szerveztünk, és létrehozta az egyetem Gazdaságtudományi Karán az akkor még nem létező marketingvezetői állást. Meg kellett szólítanom a hallgatókat, a szülőket, hogy a mi egyetemünket válasszák. Akkoriban a fiatalok az iWiW-en, MyVIP-en voltak jelen, ezért úgy gondoltam, hogy nekünk is alkalmazkodnunk kell az ő szokásaikhoz. Ez vezetett el oda, hogy megjelentünk ezeken az oldalakon, iWiW-es alkalmazást fejlesztettünk, elindítottuk a GTK-blogot, Twitter- és Youtube-csatornát, de volt Less be az egyetemre! címmel speciális Ustream élő közvetítésű csatornánk is. A magyar felsőoktatásban az elsők voltunk ezen a téren, így sokan nem is értették, mit csinálunk és miért.

2009-ben megjelentettem az első könyvemet Facebook, YouTube, Wikipedia és társaik címmel. Ezután egyre több külsős megkeresést kaptam, és döntenem kellett, hogy az állami szektorban maradok, vagy kilépek a versenyszférába. Annyira visszautasíthatatlan ajánlatokat kaptam, hogy ez utóbbit választottam, és azóta is a piaci szférából élek, 7. könyvem jelent meg a témában, a Magyar Marketing Szövetség és a turizmus szakma pedig már most több díjjal tüntette ki munkánkat.

Hogy képzeljük el azt, amit csinálsz, hogy telik egy átlagos napod?

Sokat ülök számítógép, mobiltelefon vagy táblagép előtt – ma már a digitális technika lehetővé teszi, hogy ezekről az eszközökről is tudjak dolgozni. A hétfő a legerősebb napunk, akkor állítjuk be a heti bejegyzés-adagokat majdnem minden cégnek. Átnézem az aktuális híreket, információkat, mi a fókuszpont egy-egy cég, termék vagy rendezvény esetében, és ennek megfelelően állítom be a posztokat. A hét további része az ügyfél-kapcsolatokról, a hirdetések kezeléséről szól: válaszolunk a kérdésekre, reagálunk a hozzászólásokra. A hirdetések beállításait az aktuális adatok alapján a hét során folyamatosan finomhangoljuk, optimalizáljuk az elérést. No meg nagyon sokat tanulunk, figyeljük az új megjelenő trendeket, technikákat.

A közelmúltban jelent meg egy cikk, miszerint a mai óvodások 70 százaléka olyan szakmában helyezkedik majd el, ami jelenleg még nem is létezik. Ez rólad is elmondható, de mit gondolsz, létezik majd a szakmád húsz év múlva?

Már most is látszik, hogy széttagozódik a terület: vannak, akik a Google-höz értenek, vannak, akik a YouTube-ra specializálódnak, mások a Facebook-ra. Az a jellemző, hogy ezek egyre inkább külön szakmává válnak. Ezeket mind el lehet sajátítani, de az, hogy folyamatosan fejleszd a tudásod és nyomon kövesd a technikai változásokat, az lehetetlen, le kell tenni a voksot valamelyik közösségimédia-csatorna mellett. Specialistákkal, az adott felület szakértőivel kell dolgozni, mert az nem lesz költséghatékony, ha régi módszereket használunk.

A közösségi média mellett a zene is fontos szerepet tölt be az életedben. Marketing-szakemberként hogyan adnád el magadat, mint zenészt?

Ezzel nagyon küzdök, ahogy mondják, a cipésznek is a cipője rossz. Az időt meg az energiát inkább az ügyfelek kommunikációjára fordítom, a saját projektem a sor végére kerül. Többen mondják, hogy a marketing egyébként érződik a DJ-szettjeimben is, mivel látszik, hogy figyelem, milyen célcsoport van jelen, mire jár a láb, és abba az irányba viszem a zenéket. Széles repertoárral rendelkezem – bár vannak szerelmek, mint a swing világa, illetve a mashup és a bootlegek, amikor saját magam rakok össze zenéket. Nagyban függ a közegtől, hogy milyen zenei alapokat választok, lehet-e kísérletezni merészebb párosításokkal.

Hogy kerültél ebbe a világba?

Ez visszanyúlik az újságíráshoz: az Index Veszprémben sok zenei interjút vállaltam, folyamatosan az Expresszóban lógtam és a zenekarokkal beszélgettem. Ekkoriban ragadott meg a reggae világa a Zagastic és a Pannonia Allstars Ska Orchestra révén, akik meséltek a raszta kultúra eredetéről. Nagyon szimpatikus volt, hogy nemcsak szavakban, hanem viselkedésükkel, életvitelükkel is ezt a kultúrát képviselték. Ez a kultúra annyira megtetszett, hogy meg akartam mutatni az embereknek. Indítottam egy reggae-klubot itt Veszprémben, a Grand Canyonban, ahol szerdánként feldolgoztunk egy-egy témát. Kialakult egy törzsközönség, akikkel táncklubot is létrehoztunk.

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a Petőfi Rádió DJ-versenyére 2012-ben. Összeraktam egy szettet, és a szakma, valamint a közönség egyöntetű véleménye alapján továbbjutottam a TOP 10-be. Aztán 2015-ben a Miller Soundclash-en is indultam, ahol szintén TOP 10-ben végeztem közel ötszáz indulóból. Ezek után sok helyre hívtak, több külföldi fesztiválon is felléptem, köztük Hollandiában és Franciaországban is. Rezidens lettem Budapesten több helyen, jelenleg a MazelTovban, illetve az Orfeumban játszom rendszeresen, de rendezvényeken is megtalálnak.

Most már a zenélés öröméért játszom. A 2015-ös DJ-verseny után ugyan lett volna lehetőségem turnézni, lettek volna támogatóim, akik segítik a karrierem építését, de hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy nem akarok hajnali hatkor vidéki fellépésekről hazaindulni. Keserű szájízzel, de beláttam, hogy ezt már nem akarom vállalni, inkább meghagyom a zenélést szerelem-projektnek.

Emiatt elkezdtem zeneírást tanulni, beiratkoztam producer-iskolákba, ahol különböző műfajokkal ismerkedtem meg a house-tól a ghettofunkon át a drum&bass-ig. Azóta saját zenéket írok: tavaly az Ünnepi Könyvhétre írtam zenét a Líra Csoportnak, idén pedig megjelent a saját albumom Social Life címmel.

Ez a két terület nagyon összefonódott az elmúlt években, streaming-platformokon és különböző közösségi felületeken keresztül hallgatunk zenét.

Az új albumom is erre a koncepcióra épül, teljesen közösségimédia-eszközöket felhasználva készült. Az interneten tudsz loop-okat, vokált venni; vannak olyan közösségi-média felületek, ahol közzéteheted, hogy mihez értesz, beárazhatod a szolgáltatásaidat, amiket a világon bárki igénybe tud venni. Az albumomon hallható vokálokat egy Tennessee-ben élő srác énekelte föl, a keverést egy angol fiú csinálta, az albumom borítóját Instagram-filterekből raktam össze, a videoklipet egy indonéz videós készítette el. Találhatsz dalszövegírókat is, az egyik zenei alapom most is egy afrikai szerzőnél van, hogy írjon rá szöveget, de dolgoztam így együtt a jamaikai RaggaTwins-szel is.

A digitális zeneterjesztés is az ismert platformokon keresztül történik, ráadásul ezt is el lehet intézni egy olyan felületen keresztül, ami az összes létező platformra felhelyezi a zenédet. Létrehoztam egy Facebook-alkalmazást, amin keresztül letölthették a zenéimet a hallgatók, most is megy egy hirdetésem, amit Amerikára és Angliára céloztam meg, így már jön be jogdíj a zenéim után.

Ma már mindent meg tudsz csinálni az interneten, nem kell kiadót keresni, nem kell disztribútor céget megkérni – nyilván ahhoz szükség van szakértelemre, hogy ebből jogdíj-bevételed legyen. Persze az is kell, hogy jó legyen a zenéd, mert itt a piac dönt. Kellenek a hirdetések is és a tőkebefektetés, de ez sokkal gyorsabban megtérül, mert minden mérhető, egy nap után már lehet látni, melyik célcsoportnak lehet leginkább eladni a termékedet.

Schöngrundtner Tamás ǀ Fotó: Domján Attila