Iparosok és vendéglősök nyomában
Hol egykoron iparosok éltek, ma vendéglátás zajlik. Röviden így is összefoglalhatnánk az Oliva Hotel & Étteremnek helyet adó Buhim utca és a ház történetét, de ennél érdekesebb adalékokat is rejt a történelem. Somfai Balázs nyugalmazott főlevéltárossal beszélgettünk.

Az egész élet csupa összefüggéshalmaz, mondja Somfai Balázs. Majd azzal folytatja, hogy Veszprémben a térbeli összefüggések rendkívül tanulságosak, hiszen ez mostani életünk színtere is, s ezután belemerülünk a Buhim utca „földrajzába”.

A Buhim utca a Várheggyel összefüggő Piacdomb meredek keleti lejtője és a Cserhát északi lábát képező Giricses-domb pereme által alkotott szűk völgyben fut le a szélesebb Buhim-völgybe, melynek alján a Séd kanyarog. Veszprém városa nem „hét dombra” épült, hanem sokkal többre. A vár és a Benedek-hegy számunkra nyilvánvaló, ezekről sokat beszélünk, de nem igen vesszük észre, hogy van ott még egy dombocska, amit Piacdombnak nevezünk, ami a városi élet központja közepén a város főterével. Az Óváros tér a mostani alakját 1911-ben nyerte el, hogy egy fejlődő polgári város méltó központja lehessen. Somfai Balázs szerint a Piacdombot nem nagyon szokták emlegetni, pedig ez a város „szíve”. Leszögezi, hogy a Horgas utca és a Buhim utca sarkán van egy „nyereg”, ahol a kocsik szoktak „forgolódni”. A város tulajdonképpen erre a tengelyre épült rá. Ha feljebbről nézzük, sok K-NY irányú beköttetés, út van, és van egy É-D-i is, a Séd tájékán, a vár alatt. A kettő között elég kevés az átjárási lehetőség, de az egyik ilyen a Buhim utca, ami ezért (is) különleges. Az egyik legszerencsésebb utca a város szerkezetében, ami éppen a nyeregnél indul, és így összekötő szerepe van.

Miért lett Buhim? Ez önmagában is érdekes dolog. 1907-től hivatalosan is vannak utcanevek. 1950-ben a Buhim utca Vöröscsillag utcára változik, majd az elsők között kapja vissza a régi nevét 1989-ben. A Buhim-völgy, az utca névadója érdekes nevet visel. A 250 méter hosszú utca nevének jelentése olyan völgy, szakadék, mélyút, ami rejtőzködésre, elbújásra is alkalmas. Érdekes, hogy ehhez hasonló (Bohén, Buhin) nevű helyek több helyen is vannak a környező megyékben, és szinte mindegyikhez efféle hagyomány kötődik.

A Buhim utcában iparosok éltek, különböző tevékenységeket űztek. Nincs biztos adatunk arra, levéltári anyagokból nem derül ki, hogy milyen emberek lehettek, hogy milyen közösséget alkottak. Találgatni lehet: valószínűleg békés népek lehettek: jámbor, pápista iparosok, akik a lakásukat és a műhelyt egybe építették. Kézművesek és mesteremberek lakták leginkább: veszprémi csapók (szűrposztókészítők), tobakok (birkabőrkészítő tímárok), csutorások (fakulacsok készítői). Nevüket utcanevek is őrzik városunkban. A város levéltárában őrzött 1884. évi iparosösszeírás nyomán 4 cipész, 2 esernyőkészítő, 1-1 bádogos, fésűs, kádár, kesztyűs, gyorskocsis, rőfös, fűszeres és kocsmáros nevét ismerjük az utca 25 háztulajdonosa közül. A Buhim utca 14. sz. épület a városi levéltár 1849-es népesség-összeírásában özv. Heckel Jakabné, valamint Kisczeli János és neje két lakásaként van feljegyezve. Ugyanez az épület az 1857. évi kataszteri összeírás tanúsága szerint is özv. Heckel Jakabné tulajdonában állt, egy esztergályos és egy szappanos háza szomszédságában. Az épület a 125-ös házszámot viselte az összes házon végigfutó számozás szerint. Egy 1898 körüli városi összeírás alapján a 125-ös számú ház Policsek Rezső tulajdona, 2 utcai és 2 udvari szobával, valamint 2 konyhával. 1926-ban már Policsek özvegyéé, 1938-1940-ben Bukor Imréé.

A 14. számú ház talán a legszebb lakóépülete. Az 5 ablaktengelyes barokk homlokzat tagoltságát finom falsávok fokozzák, a mélyített falmezők sarkait karéjos minták diszítik. Kosáríves kapunyílása ferde szögben fordul az utcára, hogy megkönnyítse valamelyest a kocsik behajtását. A kocsibejárót nemes ívű csehboltozat fedi. A ház szép népi barokk fakapuja még az 1970-es évek közepéig megvolt. Az épület 2000-ben, az Oliva Hotel & Étterem létrejöttekor teljes felújításon és belső átalakításon esett át.

Színészek, ügyvédek, polgárok törzshelye A házat, ahol ma az Oliva Étterem működik, 1977-ben vásárolta meg Pusztai János és felesége Irénke, akik előbb kötődét működtettek az épületben, majd 1981-től 1991-ig a Pusztai vendéglőt, a 80-as évek Veszprémének talán leghangulatosabb vendéglőjét, amely sajátos hangulatú kerthelyiségével, fehérre meszelt zárt falaival, hétvégi élő zenéjével a színészek, ügyvédek és polgárok kedvelt törzshelye volt. „Almádiban volt egy faházas ikernyaralónk, így gyakran jártunk át Veszprémbe. Nagyon tetszett a történelmi levegőjű hangulatos város. Sokat sétáltunk a vár környékén. Így történt ez egy nyárvégi vasárnap délelőtt is. Barátainkkal a várban a lejtős Buhim, akkor Vöröscsillag utcán baktattunk felfelé, mikor megláttuk az egyik ablakban: Ez a ház eladó. Barátaim kérdezték: nem akarjátok megvenni? Azt hiszem, viccnek szánták. A férjem dühösen tiltakozott, micsoda hülye ötlet.” – mondja Pusztai Irén. Egy belső sugallat hatására elkezdett alkudni az amúgy is elérhető árból, és ő már előbb tudta, mint a férje, hogy megveszik a házat. Kemény, emberfeletti munkával újították fel: a falak kifehéredtek, a szobákba parketta és padlószőnyeg került, elkészült a saját tervezésű kandalló téglából. A kert felől nagy ablakok, üveges ajtók engedték be a napfényt. Egy kétszáz éves épületet sikerült megmenteni az enyészettől. Igényes konyhát teremtett, a különleges ételekre helyezte a hangsúlyt: a saláta mindig friss zöldségekből készült, valódi borjú, bélszín és libamáj került az asztalra, majd megjelentek az olasz tészták, a pizza, nemzetközi vacsoraestjeik voltak. Saját receptjei szerint készültek az ételek. Élő zene szólt, zongorával, nagybőgővel. Minden első osztályú volt: „Az akkor még KÖJÁL hozzám küldte a vendéglátó iskolásokat tanulmányozni, hogy kell kinézni egy vendéglátó egységnek. Minden év tavaszán frissen meszeltük a házunkat kívül-belül. Télen a dohányfüsttől besárgultak a falak, és különben is, ez a parasztbarokk épület igényelte ezt a kezelést. Nagyon vágytam a szép üzleti életre, ahol az ember a saját elképzeléseit valóra válthatja” – mondja. A vendéglő köré egy állandó közösség szerveződött: „Sikerült olyan vendégkört, szinte baráti kört kialakítani, akik között megszűnt az a szó, unalom. Hajnalig tartó eszmecserék, beszélgetések, világmegváltó gondolatok születtek. Kávéházi hangulat alakult ki.” Pusztai Irén elmondta: örül, hogy ma a vendéglő helyén szintén egy igényes étterem működik.

Tokos Bianka ǀ Fotó: Pusztai Irén, Domján Attila