Művészek törzshelye – Miért szeretjük?

Heincz Gábor Biga - zenész
Elsőre furcsa volt, hogy egy étterem kertjében lesz koncertem.Aztán hamar rájöttem, hogy ez egy különleges milliő. Mintha egy klubban lennék, mindenki közel van hozzám, szinte az asztaluknál játszunk. Azóta mintha haza is jönnék. Nekem az Olivába belépni kicsit mindig olyan, mintha Olaszországba jönnék. Nem a konyha, hanem a hangulata, az érzés miatt. A kertje mint egy olasz ház belső udvara.A páratlan környezet, a fenséges ízek, a gasztro különlegességek széles tárháza újra meg újra elcsábít. Én pedig hagyom, hogy kényeztessen! Veszprém amúgy is a szívem csücske! Aki járt már utcáin, élvezhette a helyiek vendégszeretetét, az tudja miről beszélek! Várom a következő találkozást Veszprém és Oliva.

Kerékgyártó István, író
A kezdetektől járunk a feleségemmel az Olivába, kenesei nyaralónkból rendszeresen átugrunk Veszprémbe, mert annyi év után sem találtunk megbízhatóbb, kellemesebb éttermet a környéken, mint az Oliva.
Az első, amiért ide járunk, az igényes borválaszték és a remek mediterrán jellegű konyha, ami éppen csak annyira különleges, amennyire kell, nem ereget lila ködöket, nem affektál, hanem ízletes, megfelelő méretű és jó alapanyagokból készült ételt tálal elénk. A második a hely hangulata: a boltívek, az antikolt falak, a meleg színek, a zenészek fotói, a kényelmes bútorok, a hangulatos terasz, ahogy Tommy Campbell amerikai dzsessz dobos mondta: a jó dolgoknál érzi az ember a „Good vibration”-t, a kellemes rezgést, kisugárzást. Amióta – 18 éve – ide járok, minden alkalommal elönt ez a „kellemes rezgés”, ha belépek. És a harmadik, amit kevés étterem tud hazánkban: a jó személyzet. Kedvesek, de nem tolakodók, felvilágosítanak, de nem okoskodnak, látszik, értik a szakmájukat, és tényleg a vendégért vannak.

László Boldizsár, énekes, operaénekes, a Cotton Club Singers alapítója, a Szegedi Nemzeti Színház énekese
Lassan húsz éve, kimondani is húzós, hogy először játszottunk az Olivában, nyáron, a kertben. Aztán gyakorlatilag a zenekar feloszlásáig minden évben játszottunk itt, tényleg kicsit hazajártunk. A lányok is imádták, az egésznek egy nagyon közvetlen, baráti hangulata volt, a személyzettel, de a közönséggel is. A koncertek után sokszor itt is aludtam a hotelban, ami maga a bűbáj. Kedvesség, nyugalom, ugyanaz a mediterrán hangulat, mint az éttermi részen vagy a kertben, és ez nekem már akkor nagyon bejött. Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy koncert után Sub Bass Monster-ral és pár baráttal hajnalig ott ragadtunk, de ezt most nem részletezném... Azóta aztán többször is voltam itt, mintha megállt volna az idő, mindig ugyanaz az érzés: mintha barátok lennénk...

Kováts Péter – Bartók-Pásztory-díjas hegedűművész, a Mendelssohn Kamarazenekar vezetője
Az Oliva elődje – a „Pusztai” – törzshelyünk volt, jazz és jó vacsora együtt, hajnalig tartó diskurzusokkal… Mészáros Zoli átformálta, újrafogalmazta az egészet, és nagyszerű érzékkel pontosan eltalálta azt a hangulatot és azt az étlapot, ami visszahívott minket, de eközben sok új vendéget is megnyert. Egy étterem persze a gasztronómiáról szól elsősorban, de számomra rendkívül fontosak a körülmények is: a belső/külső terek, a színek, a bútorzat…, na és a kiszolgálás! Az Olivában otthon érzem magam, legyen az baráti, családi alkalom, vagy koncert utáni fogadás. Itt minden olyan természetes, szívesen és lelkesen ajánlom!

Miklósa Erika énekesnő
"Noha az igaz, hogy a kertem végéből, Bakonykutiból látni lehet a veszprémi Margit templom csúcsát, mégis, először csak 2005-ben jártam ott, amikor Mozart Éj királynőjét énekeltem a VeszprémFesten egy fantasztikus koncerten. Már első alkalommal is kellemes élmény volt, finom ételek kiváló borok kíséretében, barátságos környezetben. Ami azonban még nagyobb örömmel tölt el és manapság nagyon ritka, az a hosszú évek óta töretlen színvonal, amely az Olivát jellemzi, nemcsak a konyháját, hanem a személyzetét is, akik által meleg fogadtatásban részesül minden visszatérő vendég. Így ahányszor arra járok, úgy érzem, mintha otthon ülnék, a családi asztal körül…”

Szűcs Gabi – énekesnő
Az Oliva zenei életem egyik csodálatos időszakához kapcsolódik: a Cotton Club Singers tagjaként nagyon jó koncerteket adtunk ott, szinte minden évben nyáron, a gyönyörű kertjében. Olyan időszakban volt mindez, amikor jobbára zenés kocsmákban lehetett csak élőben játszani, jazzt és swinget pedig ilyen környezetben szinte soha. Mindez ma már természetes, hogy finom ételek, jó borok mellett, jó és élő zenei élmény is legyen: ebben az Oliva az elsők között volt. Szeretek itt enni, szeretek itt lakni, a környezetet imádom, ritka, hogy ennyire otthonos, barátságos legyen egy koncerthelyszín, ami amúgy nem is az, vagy csak néha. Sok szép estét muzsikáltunk ott, bátran mondhatom, hogy nagy sikerrel, megszerettük a vendéglátóinkat is. Sosem felejtem el, hogy Kozma Orsi kolléganőmmel a panzióban laktunk, amikor egy tihanyi fellépés után már túl későn érkeztünk az Olivába: a konyha bezárt. A séfet azért még elcsíptük, és kikönyörögtük tőle a vágyunkat: az éjféli tejbegrízt…Isteni volt! Ma is szívesen járunk oda, a férjemmel, barátaimmal, csak úgy, jót enni és inni. Kicsit mintha hazatérnék.

Tóth Vera – énekesnő
Fellépőként és vendégként is megtapasztalhattam az Oliva hangulatot, vendéglátást, kedvességet és törődést. Az éttermet és a bűbájos kis hotelt is kipróbálhattam többször is. Tapolcaiként, Veszprém megyeiként Veszprém különleges helyet foglal el amúgy is a szívemben.Az Oliva egy kifinomult, elegáns, ugyanakkor mégis fiatalos, laza hely, ahol a kulináris élvezetek mellett a jó zene, a könnyed szórakozás is teret kap. Emlékszem az Olivás estjeimre. Rögtön a Megasztár után Mujahid Zolival voltam ott először. Akkor még nem volt ennyi élő fellépés a hátam mögött, és elsőre érdekes volt, hogy jól szituált, zeneértő vendégek vacsora és borozgatás mellett és után egy koncertben is benne vannak. Tényleg egy gyöngyszem nekem az Oliva, és remélem, mielőbb visszetérek, akár fellépni, akár vendégként.

Roby Lakatos, hegedűművész
Először 2004-ben, a VeszprémFest koncertünk napján voltam az Olivában. Akkoriban még nagyon keveset játszottam Magyarországon, Brüsszelben éltem, vidéken pedig szinte egyátalán nem léptem fel, úgyhogy nem nagyon ismertem a vidéki éttermeket, pedig én nagy étterembe járó vagyok. Őszintén mondom, hogy meglepődtem. Sokat járok Olaszországba; a kis utcában, ahogy a kapualjban bejöttünk, mintha Itáliába cseppentünk volna. Az egésznek a hangulata az, ami megragadott, és persze jókat is ettünk, kiváló borok mellett. Azóta ha Veszprémbe jövök – hál’ Istennek többször léptem fel – nem hagyom ki az Olivát...

Pribojszki Mátyás - blues zenész
Legelső alkalommal jó néhány évvel ezelőtt, egy veszprémi koncertem előtt mentem az Olivába. Emlékszem, kellemes nyári este volt, és valami mediterrán jellegű ételre és kerthelyiségre vágytam, finom borral. Több helyi ismerősöm ajánlotta az éttermet, így nem volt kérdés, kipróbáltam. A történelmi városrész szívében, egy szűk kis utcában, különleges hangulatú terasz és kellemes, igényes élő zene fogadott. Az első benyomás rögtön nagyon pozitív volt, amelyet csak fokozott a minőségi kiszolgálás és az ízletes ételek. A későbbiekben úgy alakult az életem, hogy ide költöztem a Balaton északi partjára, nagyon közel Veszprémhez, így már hat éve helyi lakosként jóval több alkalmam nyílik betérni az Olivába. Minden évszakban szeretem a kellemes, toszkán hangulatát, a változatos étlapot. Az Oliva több, mint egy étterem: lelke van, a tulajdonos maga is nap, mint nap ott van, újabb és újabb ötletekkel, különleges ételekkel, borokkal frissítik a kínálatot. Amikor Veszprémben van dolgom, előfordul, hogy beugrom egy napi menüre, ami teljesen egyedülálló és nagyon igényes. Legutóbb pár hete édesanyámat hívtam meg egy ebédre. A forró nyári napon egy árnyas asztalnál kaptunk helyet, mert figyelnek a részletekre. Ezért is jó az Olivába menni, mert nem csak az étel kifogástalan."