Negyed évszázad alkotó munkája
Szücs István szerint nem a kivételes szakmai képesség hozta meg a cég számára a sikert, hanem a munkához való hozzáállás és a jó emberi kapcsolatok kialakítása. 25 év tapasztalatairól, régmúltról, tervekről és az építőipar sajátosságairól beszélgettünk a VEMÉVSZER Kft. ügyvezetőjével. Cikkünk szomorú aktualitása, hogy Szücs István az interjú elkészülte után egy héttel tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Miként került kapcsolatba az építőiparral? Tudatos döntés volt, hogy ebben a szakmában teljesíti ki önmagát?
A véletlen hozta így, hiszen gépipari technikumban érettségiztem Zalaegerszegen, ám mivel a gépipar egyik szegmense sem ragadott igazán magával, olyan területet kerestem, amelyben kézzel fogható az alkotó tevékenység – így döntöttem az épületgépészet mellett. Ráadásul ez akkoriban hiányszakmának is számított. 1973-ban a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára nyertem felvételt, és az évek során kiderült, hogy nem döntöttem rosszul – a pályafutásom alatt nagyon sokat fejlődött a szakma, és ez sajátos kihívásokat és izgalmat jelentett és jelent számomra. Ma az építőipar értékének 40-50 %-a az épületgépészet és az elektromos hálózatok megtervezése és beépítése.

Mára az Ön neve összeforrt a veszprémi építőiparral, viszont nem tősgyökeres veszprémi. Miként és mikor került a városba?
Sümegen születtem, onnan kerültem Zalaegerszegre, majd Pécsre, és a diploma megszerzése után következett a végállomás: Veszprém. A főiskola után, a '70-es évek végén a Győri Közmű- és Műépítő Vállalatnál kaptam munkát, amely a Haszkovó lakótelep kivitelezője volt. Pár hónappal később Taliándörögdre kerültem építésvezetőnek, ahol a távközlési központ gépészeti rendszereit szereltük.Nemsokára átkerültem az 1-es számú Tanácsi Építőipari Vállalathoz, a TANÉP-hez, amely a rendszerváltozás előtt VEMÉV-re változtatta a nevét.

A '80-as évek végéig épületgépész építésvezetőként dolgoztam a TANÉP-nél, amely kb. 1500 főt foglalkoztatott. Hozzám kb. 70-80 szakember tartozott a víz-, gáz-, fűtésszerelés, légtechnika területén, és zömében a megyében végeztük a munkánkat.

VEMÉVSZER
Foglalkoztatotti létszám: 140 fő
2015-ös árbevétel: 7 milliárd forint, kapcsolt vállalkozásokkal 9 milliárd forint
Net: www.vemevszer.hu

Mi jellemezte az 1980-as évek építőiparát?
Összehasonlíthatatlan a mai valósággal. Hatalmasat fejlődött azóta a szakma, illetve felgyorsult a munkatempó. Akkoriban másfél évig végeztünk egy olyan beruházást, amelyet most pár hónap alatt kell megvalósítani. Ennek pénzügyi okai is voltak, másrészt pedig sokkal lassabban történtek meg a döntések, a kivitelezések. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem volt alapanyag – megesett, hogy a megrendelésekre féléveket kellett várni. Léteztek olyan cégek, amelyek speciális termékeket gyártottak, így aztán ők diktálták a tempót. Ráadásul központilag kvótákat határoztak meg a cégek számára – például mennyi téglát kaphatnak egy évben. Sok olyan momentum vett körül minket, amely ma már elképzelhetetlen.

Mi volt az a lendület, amely inspirálta Önöket a VEMÉVSZER létrehozására?
Egyszerűen a kényszerhelyzet. 1990-ben azt láttuk, hogy a VEMÉV a gödör felé halad, és a folyamatnak felszámolás lesz a vége – 1993-ban ez meg is történt. Nagy küzdelem árán rá tudtuk venni a céget, hogy közösen, a vállalat többségi tulajdonlásával alapítsunk egy épületgépészeti kft.-t. Ebben apró résztulajdonosok lettünk néhányan – és megkezdődött az életben maradásért folytatott küzdelem. A bizonytalanba vágtunk bele, de egyszerűen nem volt más lehetőségünk. 40-50 fővel indultunk, én lettem az ügyvezető, és hét-nyolc tulajdonos volt mellettem.

Annyiban szerencsésen alakult a helyzet, hogy a '91-es megalakulástól '93-ig (a VEMÉV felszámolásáig), a cég ellátott minket munkával, hiszen más épületgépészeti kivitelező csapata nem volt, így ebben a két esztendőben valójában alvállalkozóként dolgoztunk a VEMÉV-nek.

Az 1990-es évek miként alakultak a VEMÉVSZER életében?
Próbáltuk az anyacégnél megszerzett kapcsolatokat továbbvinni, megkerestük a korábbi megrendelőket, emellett elindult a pályázati rendszer, egyre több állami beruházás – szolgáltató cégek, intézmények – jelent meg. Komoly problémát okozott, hogy az épületgépészeti szakterület elég szűk szegmenst jelentett, és mindig másod-harmadkézből kellett dolgozni. Emiatt nagyon kellett figyelni arra, hogy ki is fizessenek bennünket, mert abban az időben sok „szélhámos” jelent meg az építőiparban. Ez is vezetett oda, hogy egy-két év után bővítettük a tevékenység-palettát: belevágtunk a generálkivitelezésbe.

A sztori úgy indult, hogy a sümegi OTP építési munkálatai közben a generálkivitelezőt felszámolták, valakinek pedig át kellett vállalni a feladatot – mi pedig igent mondtunk. Ez az időszak (1993–94) a bővítés korszakát jelentette: építészmérnököket, szakembereket vettünk fel – ekkor nőtte ki magát 60-70 főre a cég, 1996-ban pedig belevágtunk a faipari munkákba.

Mióta működik a VEMÉVSZER a Pillér utcában?
A megalakulás (1991) óta – ez a terület volt a TANÉP/VEMÉV telephelye. Először egy kisebb telket vásároltunk meg hitelből, majd fokozatosan bővítettük a területet az anyacég felszámolása után.

A '90-es esztendők tehát a prosperitás éveinek tekinthetők a cég életében?
Fokozatosan építettük a vállalatot, és a 2000-es esztendő tekinthető a csúcsévünknek. Majd' 10 év alatt megháromszoroztuk árbevételünket: 28 milliós árbevétellel indultunk, és 2000-ben 1 milliárd forint fölé kerültünk. Ez főleg a nagy állami beruházásoknak köszönhető, például dolgoztunk a siófoki kórházon, Veszprémben két idősek otthonát építettünk fel – és ekkor már generálkivitelezőként tevékenykedtünk. Nagy előnyünk volt, hogy a legtöbb szakmában rendelkeztünk kiváló szakemberekkel, emellett természetesen több alvállalkozóval dolgoztunk.

A 2000-es évektől egyre meghatározóbbak lettek a nagy közbeszerzési pályázatok a cég életében. Hogyan lehetett erre felkészülni? Mi a titka, hogy ennyi nagy pályázatot nyert el a VEMÉVSZER?
Folyamatosan ott voltunk a pályán, sokat dolgoztunk közületeknek, így a pályáztatók ismerték a cég erősségeit. A közbeszerzési pályázatok elkészítési módjait az évek során saját tapasztalataink alapján tanultuk meg – természetesen néha a saját hibáinkból okultunk. Nagyrészt belsős kollégák dolgoztak a pályázatokon – néha-néha persze bevontunk külsős tanácsadókat is. A pályázatírás egyik legfőbb sajátossága és kihívása a naprakészség, mivel a közbeszerzési törvény azóta folyamatosan változik, amióta megalkották.

Ma a speciális területeken jogi szakértőt kell bevonnunk a munkába, mert már nem tudjuk teljes mértékben követni a változásokat. De nemcsak az építőipari munkák elnyeréséhez írtunk pályázatokat, hanem a cég fejlesztése érdekében is. Számos támogatást nyertünk az ingatlanfejlesztés, vendéglátás területén, valamint fejlesztettük gép- és járműparkunkat. Ezekben az esetekben gyakran vettük igénybe pályázatíró cégek munkáját.

Hogyan néz ki jelenleg a 2000-es években kialakult VEMÉVSZER cégcsoport?
A VEMÉVSZER-hez, mint anyacéghez több kapcsolt vállalkozásunk kötődik, amelyek a gazdasági környezet változásaihoz igazodva folyamatosan fejlődnek. A VEMING Kft. ingatlanfejlesztéssel, ingatlanforgalmazással foglalkozik – egyrészt saját ingatlanaink fejlesztését végzi, másrészt piaci ingatlanok forgalmazása kapcsolódik hozzá: vásárlás, felújítás, építés. Ez a terület most egyre fontosabb lesz a cég életében. Egyes ingatlanfejlesztési munkák során projektcégek tagjaiként dolgozunk: például Balatonfüreden a VEXHOLDING Zrt. tagjaként egy apartmanházat építünk, Veszprémben pedig a VKSZ Zrt.-vel közösen (INGAVESZP Ingatlanfejlesztő Kft.) kivitelezzük a Flóris lakóparkot.

A cégcsoportunkhoz kapcsolódik a GÉPFLOTTA Kft., amely összes eszközünket, járművünket kezeli, és bérbeadással is foglalkozik. Faipari cégünket, a VEMFA Design Kft.-t tavaly önállósítottuk, ugyanazzal a profillal és ugyanazon a helyen működik, mint eddig.

Mindemellett egy másik ágazat is kialakult cégen belül, ez pedig a vendéglátás és a turizmus. Az öt éve – saját erőből – megvalósult Toborzó utcai fejlesztéssel, a Historia Hotellel kezdtük. A nehéz 2008-as, válságos időszakban nyitottunk, de átvészeltük, mert a svájci frankos hitel elkerült bennünket, abba hála istennek nem sikerült belefutnunk. Később a cégegység a Malomkerttel bővült, amelyet most szálláshellyel szeretnénk bővíteni, és a csoport része a Hangvilla Kávézó is, amelyben még tulajdonosként vagyunk benne, de pár év múlva az önkormányzat kivásárolja az üzletrészünket. Ettől függetlenül az üzemeltetők továbbra is mi maradunk.

A válság időszakát miként tudták átvészelni?
Hála istennek, a válság a mi esetünkben elhúzódott. Abban az időszakban akadtak megrendeléseink, és akkor éreztük a recessziót, amikor már majdhogynem túl voltunk rajta. Az állami megrendelések aránya ráadásul az uniós támogatásoknak köszönhetően nem csökkent. A 2010-es évünk bizonyult a leggyengébbnek, de az az igazság, hogy egy építőipari cégnél szerintem az éves árbevétel keveset mutat meg a vállalat működéséről, hiszen nem pontosan december 31-gyel érnek véget a folyamatban lévő munkák. Úgy gondolom, két-három év átlagát kell nézni, és abból lehet hiteles információt leszűrni.

Úgy tűnik, kevesebb nagy közbeszerzéses munka várható az építőiparban. Hogyan lehet erre felkészülni?
Erre reagálva indultunk el az ingatlanfejlesztési vonalon. Emellett viszont látható, hogy számos háttérintézmény van állami tulajdonban – egészségügy, iskolák, bölcsődék –, s ezek fejlesztése meghatározó lesz. Csak gazdasági szereplőkkel együttműködve, közbeszerzés nélkül a mi volumenünkben nagyon nehéz a pályán maradni.

Ön szerint az ingatlanfejlesztés, a lakásépítés betömheti a közbeszerzések megritkulása okozta rést?
A tervek szerint a mi esetünkben párhuzamosan fog futni a közbeszerzéses munka és az ingatlanfejlesztéses tevékenység – a piac majd eldönti a kettőjük közötti megfelelő arányt. Az ingatlanfejlesztés tervezhetőbb, de bizonytalanabb is. A bizonytalanság az értékesítési nehézségek miatt tapasztalható – ezért mi addig nem is kezdünk bele az építésbe, amíg előszerződéseket nem tudunk kötni a lakásokra. Természetesen ez banki finanszírozással történik, a terveket mi készíttetjük, az ingatlant, a telket mi vesszük meg. Ez a munka kicsit szabadabb, mint a közbeszerzéses feladatoknál, de hosszabb a kimenetele. Mint említettem, belevágtunk egy balatonfüredi beruházásba, valamint Veszprémben a Flóris lakóparkot és az Árpád lakóparkot építjük.

„…ha a piac úgy kívánja, bárkivel összeállunk, jobb együtt, mint egymás ellen.”

Ki kell lépniük Veszprém megyéből, hogy megfelelő mennyiségű munkához jussanak?
A 2000-es évekig nem nagyon volt rá szükség, de azt követően egyre meghatározóbbak lettek a megyén kívüli munkák. A Posta régi megrendelőnk, úgyhogy Somogy és Fejér megyében is több épületet építettünk számára. Dolgoztunk sok nagy céggel közösen konzorciumban – ha a piac úgy kívánja, bárkivel összeállunk, jobb együtt, mint egymás ellen.

Hogyan tudja követni, generálni, kézben tartani a cég működését? Kik azok, akikre teljes mértékben tud támaszkodni?
Nagy előnyünk, hogy a cég munkaerő-állománya stabil, nagyon kicsi a fluktuáció, számos olyan munkatársunk akad, aki nálunk kezdett dolgozni. Kiváló mérnökgárda jött össze nálunk, akik harmonikusan tudnak együtt dolgozni. Hagyományosan tartunk csapatösszetartásokat, de emellett természetesen piaci béreket kell biztosítanunk a munkatársaknak. Szeretnek itt dolgozni a fiatalok is, mert nem feszült a hangulat, mindenki önálló munkakörrel rendelkezik, és tisztán látja magát a rendszerben, amelyet fokozatosan önmagunk építettünk ki – ez az, amit iskolában vagy tanfolyamon nem lehet megtanulni.

Vezető kollégáim 20 éve dolgoznak a cégnél, ugyanazt a stílust és munkafilozófiát képviselik – lassan egymás gondolatait is ismerik. Komoly segítséget nyújt számomra a cég műszaki és gazdasági igazgatója, valamint a VEMING Kft. ügyvezetője is. A vendéglátási vonalat kisebbik fiam viszi, nagyobbik fiam pedig ügyvédként a jogi kérdésekért felelős. Egyszerűen jó a kollektíva, a vezetőséggel mindent megbeszélünk, nincsenek tabutémák.

És mi az Ön feladata a rendszerben?
Hozzám kapcsolódik a szakemberek, vezetők kiválasztása – egyes mérnökök milliók fölött döntenek, tehát nagyon fontos az emberismeret. Másik fontos feladatom a kapcsolattartás a megrendelőkkel és a beszállítókkal. Hiszem, hogy az adott szó rendkívül fontos, és ez alapján működik a világ. Nekem ugyanaz a mobilszámom 24 éve, ha lehet, minden telefonhívást fölveszek, és az biztos, hogy mindenkit visszahívok. Harmadrészt pedig a kollégák véleményét meghallgatva én hozom meg a cég jövőjét meghatározó legfontosabb döntéseket. Végeredményben a projektek megszerzése, a szerződéskötés, a menedzselés, a pénzügyi dolgok határozzák meg a munkám nagy részét.

Sajnos még mindig nem tudom 8 órába belesűríteni a munkát, de már sokat fejlődtem: fél 8 előtt nem jövök be, és már a szombatot is kihagyom.

Tudja delegálni a feladatokat?
Az elején képtelen voltam rá, de az idő és a vállalkozás fokozatos növekedése rákényszerített erre. Nehéz volt levetkőznöm, mert építésvezetőként kezdtem, így mindenről tudtam, de 10 éve már nincs időm belefolyni a napi feladatokba. Szerencsére olyan kollégák állnak mellettem, akikben 100%-ig megbízhatok – és eddig még nem kellett csalódnom.

Az emberek nagy része megrendelőként találkozik az építőiparral, és csak a felszínt látja. A szakember szemével, belülről milyennek látja saját szakmáját?
Nagyon vegyes a kép. Hatalmas probléma a szakemberhiány. A szakmunkásképzés romokban hever, egyszerűen nincs utánpótlás. Nálunk, a cégnél létezik egy fix gárda, de fokozatosan kiöregednek a szakembereink. Régen emellett rengeteg kisvállalkozóval dolgoztunk, ám most nagy részük 300 kilométerrel nyugatabbra dolgozik. Egészen biztos vagyok benne, hogy hazánkban drasztikusan emelni kell a béreket, más megoldás nincs, különben nem lesz, aki építsen.

Másik kritikus pont, hogy Magyarországon szinte minden építőanyagot importálunk, lassan már a homok sem magyar. Ezért a valutaárfolyam változása nagyon megnehezíti a helyzetünket, hiszen 10 évvel ezelőtt 230 forintos euróval kellett, most meg 310 forintos euróval kell számolnunk. Egész egyszerűen minden drága, amit bele kell építeni egy lakásba.

Az 5 %-ra csökkentett áfa nagyon jó dolog, de meglátásom szerint nem fog nagy lendületet eredményezni, a vásárló azt fogja igazándiból érzékelni, hogy nem mennek majd nagyon fölfele a lakásárak.

Végül pedig hazánkban az a probléma, hogy az emberek az építkezések során a tervezésre és a szervezésre, irányításra sajnálják a pénzt. Elmúlt az az időszak, amikor kalákában föl lehetett építeni egy családi házat – ma intelligens házak épülnek korszerű anyagokból, ennek következtében szükség van a jó műszaki vezetőre, aki megtervezi és megszervezi a munkafolyamatokat.

SZÜCS ISTVÁN
Pollack Mihály Műszaki Főiskola – okleveles épületgépész mérnök
1991-től a VEMÉVSZER Kft. ügyvezetője

A technikai fejlődés mennyire érinti az építőipart, és hogyan tudják erre felkészíteni a kollégákat?
Az épületgépészet, a gépészeti informatika, a villanyszerelés, a napelemek terén robbanásszerű a fejlődés. Kollégáim nagy része önmaga is érdeklődik az újdonságok, a technika fejlődése iránt, és persze rá is vannak kényszerítve, mert egy-egy új berendezés beszerelése, beüzemelése megköveteli a gép ismeretét. Emellett természetesen járnak továbbképzésekre, bemutatókra és tréningekre is.

Mint említette, a kezdetekkor komoly problémát jelentett, hogy alvállalkozóként megkapják az elvégzett munka után a bért. Most fővállalkozóként Ön hogyan áll ehhez a kérdéshez?
Arra, hogy alvállalkozóinkat meg tudjuk tartani, mindig is figyeltünk. Ha valami dugulás következett be a pénzáramlásban, azt mondtuk, hogy inkább a multik várjanak egy kicsit, mint azok, akik a tőlünk kapott pénzből élnek meg. A kisvállalkozóknak 15 napra fizetünk, ráadásul állandó napi, személyes kapcsolatban állunk velük, hiszen tőlünk visznek járművet, anyagot az egyéb munkáikhoz.

Mi motiválja Önt, mi ad erőt a munkához?
Mindig az alkotás mozgatott, és szerencsémre a hobbim is a munkám volt. Nem tudtam soha úgy kikapcsolni, hogy letettem a mobilt két hétre – egész egyszerűen zavar, ha nem tudok a folyamatokról. Természetesen elmentem hosszabb szabadságra, de akkor is szerettem ismerni a főbb vonalakat. És nem azért, mert félek, hogy valami ne működne megfelelően, hanem ez nálam valamiféle ösztön.

Mit szeretne még elérni? Újabb milliókkal növelni az éves árbevételt?
Soha nem terveztem számokat. Meglátásom szerint a volument nem kell már tovább növelni, és nincs is rá lehetőség. A tavalyi csúcsárbevételes évre sikeredett, de ebből valószínűleg kicsit vissza kell ereszteni. A cél a cég optimális szinten tartása.

A feladatokat nehéz meghatároznunk, mert függ az elnyert munkáktól, a megrendelésektől – ennek a szakmának az a sajátossága, hogy nem mi választunk, hanem a feladatok jönnek. Mostanában az árszint, illetve a bizonytalanság miatt mondtunk már vissza munkát. Szakembergárdánk nagysága is meghatározza, hogy mennyi projektet tudunk megfelelő minőségben elvégezni.

Fontos, hogy a cég háttér-fejlesztése folyamatos legyen: jelenleg is futnak gépfejlesztések, festőüzemet szerelünk be, ötletek tehát mindig vannak – de mindezek a szinten-tartás érdekében zajlanak.

Melyik munkájukra a legbüszkébb?
A legkedvesebbek azok, amelyek Veszprémben valósultak meg: a Veszprém Aréna, a Hangvilla; valamint a műemléképületeken végzett munkák voltak a kedvenceim. A Dubniczay-palota, a Kapuváry-ház, a veszprémi székesegyház, a Kossuth iskola, Balatonfüreden a Jókai-villa, Pápán az Esterházy-kastély. Emellett pedig a saját beruházások: a Pajtakert, a Historia, a Püspöki-pihenő.

Hogyan tud töltődni?
Szeretek utazni, azt minden évben megengedem magamnak. Emellett van Lovason egy házam, ahova el lehet vonulni, és elég nagy a telek, hogy élvezzem a csöndet – a legfontosabb töltődést ez jelenti számomra.

A projektek során a hatékonyság vagy a minőség határozta meg a munkafilozófiáját?
A hatékonyságot és a minőséget nem lehet különválasztani, ugyanis csak akkor lehet hatékonyan dolgozni, ha a minőség is adott. Lehet akármilyen jó kapcsolata az embernek, csak jó munkával lehet új megrendelést szerezni. A mi szakmánkban oda kell figyelni a határidőre és a minőségre is, és az adott szó hitele is rendkívül fontos – csak így lehet életben maradni.

A VEMÉVSZER a veszprémi építőipari piac meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát az elmúlt 25 évben. Szűkebb és tágabb közössége tekintetében megjelenik támogatóként, mecénásként a cég?
Mi megkaptuk azt a lehetőséget, hogy helyben alkossunk, ennek szellemében természetesen kötelességünk segíteni közösségünknek. Zömében megkeresések alapján támogatunk egészségügyi alapítványokat, kulturális projekteket, egyházi intézményeket. Állandó jelleggel patronálunk erdélyi gyermekotthonokat és segítjük a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatását. Emellett támogatjuk a veszprémi kórházat, valamint a veszprémi és balatonfüredi sportot.

Hogyan látja, mi kellett ehhez a sikeres vállalkozáshoz?
Mindig az újat kerestük, nyitottak voltunk a kihívásokra, nem ismertünk lehetetlent, és törekedtünk a minőségre. Meghatározó szegmens a kiváló emberismeret, valamint a kollégák harmonikus és sikeres együttműködése. Meglátásom szerint nem a kivételes szakmai képesség hozta meg a sikert, hanem a munkához való hozzáállás és a jó emberi kapcsolatok kialakítása – és természetesen a sikerélmény is mozdított mindig előre.

Megszokott szellemiségben folytatja munkáját a VEMÉVSZER csoport. Szücs István tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után a tulajdonosok egyöntetűen úgy döntöttek, a cég folytatja tevékenységét a tőle megszokott színvonalon. A cég vezetését az eddigi műszaki igazgató, Boross Ottó viszi tovább ügyvezetőként.

Szaksz Balázs | Fotó: Babják Tamás