Rizling Generáció a Borheteken
Bátran kijelenthetjük, hogy a Balatonfüredi Borhetek az egész régió borivói számára az egyik legnagyobb ünnep. Ilyenkor végigkóstoljuk a Tagore sétányt, pohárral a kezünkben csócsáljuk a palackba zárt balatoni napsugarat, időnként elmajszolunk egy zsíros deszkát, és pár óráig úgy élünk, ahogy élnünk kéne. De azt kevesen tudják, hogy milyen szigorú és demokratikus alapon döntik el, hogy mit is ihatunk ott. Itt nem a Móricz által oly pontosan megírt Rokonok mintái mentén folynak a dolgok…

Aki meg szeretne jelenni a Borheteken, annak bizony jól kell szerepelnie a Városi Borversenyen, amelyet hagyományosan a füredi Annabella hotelben rendeznek meg májusban. Itt kizárólag a Balatonfüred-Csopaki Borvidéken termelt saját, vagy vásárolt szőlőből készült borral vetélkedhetnek, és a hagyományoknak megfelelően külön meg kell jelölni azokat a tételeket, amelyeket a Tagore sétányon szeretnének a torkunkon leönteni. Az itt elért eredmények fényében kerülnek kiosztásra a helyek, silány bor nem kerülhet ki – ezt egyébként ellenőrzik is –, és az Év Bortermelője cím kitüntetettje kapja mindig az első házikót.

Amúgy a borvidéken csendes forradalom zajlik, a pincék többségében generációváltás történt, jönnek a fiatalok, akik mernek még nagyobbakat gondolni, mint szüleik, és megalakult a Rizling Generáció.

Mivel a fogyasztók általában a palackokat és címkéiket ismerik, bemutatunk pár arcot is, amelyek ezekhez a palackokhoz tartoznak. Négy fiatal, mindannyian a Rizling Generáció tagjai, akik ott lesznek a Borhéten, akikről vagy hallottunk már, vagy hallani fogunk. Mindenképpen.

Varga András (Lídia Borház, Zánka)
Mi a Borheteken találkozgattunk gyerekkorunk óta, egy generáció vagyunk, egy időben voltunk kamaszok, szerelmesek, és nagyjából egy időben születtek-születnek a gyerkőceink is, de szerettük volna jobban megismerni egymást. Ezért alapítottuk meg a Rizling Generáció Egyesületet. Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy borvidékünket a rangjának megfelelő helyre emeljük Magyarország bortérképén, így a borainkat is. Sűrűn látogatjuk egymás pincéit, kritizáljuk és segítjük egymást: nekünk például palackozó gépünk van, a Gyukli Pincének csavarzáró gépe, így együtt palackoztuk le a Balaton Borunkat. De így van ez traktorral, munkagéppel: kölcsönadunk, -veszünk egymástól mindenfélét, így jobb a kihasználtságuk. De a fő cél az, hogy mind a 19 tagpincének kiváló borai legyenek.

Nem borásznak készültem, a testnevelés érdekelt, de idővel rájöttem, hogy a családi borászatban a helyem, édesapám mellett. Azóta együtt rójuk az utat a minél magasabb minőség felé. A tavalyi évvel elégedett vagyok, kifejezetten szép borokat palackoztunk. Új kísérletem, egy siller, aranyérmes lett. Olaszrizlingünk bekerült a Balaton Borok közé. Úgy gondolom, hogy érdemes sokat dolgozni, új technológiákat és stílusokat kipróbálni. Persze van még mit fejlődni, korszerűsíteni. És egy-két alkalmazott sem ártana…

Dobosi Győző (Dobosi Pincészet, Szentantalfa)
Fiatalként nem akartam borász lenni, úgy éreztem, hogy nagyobb szabadságra van szükségem, ezért kimentem Kaliforniába a testvéremmel. Kint viszont megértettem, hogy csak itt tudunk élni, Magyarországon. Amióta hazatértünk, itt dolgozunk a családi borászatban. Mi csak bio borokat készítünk. Tehát nem használunk felszívódó permetszereket, sem vegyszert, gyomirtót, műtrágyát. Mi konkrétan a rezet és a ként használjuk növényvédő szerként, amit már több száz éve használtak elődeink. Ez nagyjából annyit jelent, hogy 15%-kal több kétkezi munka hárul ránk, mint másra. Fürtönként kell lelevelezni a szőlőt, hogy érje a nap és ne gombásodjon. De megéri.

Örülünk, hogy másokat is érdekel ez a fajta szőlőművelés, mások is próbálkoznak vele, sajnos minősített bio bor – egyelőre – kevés van. Pincészetünkkel és az elért eredményeinkkel maximálisan elégedett vagyok. Azon dolgozunk, hogy a legjobb borainkat ne kelljen fiatalon eladni, hanem hogy megengedhessük magunknak, hogy érlelten, a legszebb formájukban – és természetesen magasabb áron – kerülhessenek a polcokra.

Lukács Lilla (Zelna Borászat, Balatonfüred)
A férjem szőlész-borászként végzett a Corvinus Egyetemen, én marketinget. Budapesten éltünk, de hiányzott valami az életünkből. Végül a szőlő és a bor szeretete arra késztetett bennünket, hogy belevágjunk ebbe a kalandba. Füred adott volt: fél gyerekkoromat itt töltöttem a nagyszüleim nyaralójában. Fiatal pince a miénk, 2014 januárjában vásároltuk meg az első termőültetvényt, de a második évben már sikerült az Olaszrizlingünkkel aranyérmet nyernünk a Balatonfüredi Városi Borversenyen. De mi még csak az útkeresés elején vagyunk, tapasztalatokat gyűjtünk, most ismerjük meg alaposabban a szőlőinket és a termőhelyeiket. Ez egy életünk végéig tartó tanulás lesz, amit még csak most kezdtünk meg.

Szabó Gergő (Szabó és Fia Borpince, Balatoncsicsó), az Év Bortermelője
Édesapám építészmérnök, én is annak készültem, de annyi munka volt a szőlőben, hogy itt ragadtam. Nem kényszerből, én választottam ezt az utat. Persze elvégeztem a Károly Róbert Főiskolán a borászatot, de többet tanultam itt a szőlőben a szüleimtől. Például, hogy csak a jó minőségű szőlőből lehet jó bort készíteni. Ezért a szőlőművelésre nagy hangsúlyt fektetünk. Nagyon sokat törődünk a Juhfarkkal. Ez a régi fajta szőlő itt vészelte át a filoxéra járványt a Nivegy-völgyben. Olaszrizlingjeinket már csak dűlőszelektáltan palackozzuk, így próbáljuk megmutatni velük a termőhelyeink szépségeit. Éppen egy füredi termésből készült a borverseny legjobbnak ítélt bora, egy könnyű, reduktív Olaszrizling.

Távlati céljaink megvalósításának küszöbén állunk: az idén már elértük, hogy a borversenyen aranyérmes borainkból nem ötszáz vagy ezer liter van, a legkisebb tétel is négyezer liter. Tehát minél nagyobb mennyiségű, kiemelkedő minőséget szeretnénk. Amiben még fejlődhetnénk, az a marketing. Hogy minél többen megismerjék és megszeressék borainkat. Ezen a területen is előreléptünk, idén megjelennek a boraink a CBA üzletlánc Príma Vinotékáiban is.

Tóth Loon | Fotó: Babják Tamás