Élhető, innovatív, intelligens
Városfejlesztési tervek kapcsán egyre többször hangzik el a Smart City kifejezés, ami a városok egy új szintre emelkedését jelentheti. De vajon mit takar ez pontosan, és mit nyerünk vele, ha egy város okos? Kulcsár Sándorral, a Smart City programot koordináló Lechner Tudásközpont vezérigazgatói tanácsadójával és Dr. Temesvári Balázzsal, a veszprémi fejlesztéseket felügyelő VKSZ Zrt. vezérigazgatójával jártuk körbe a témát.

Egyre több ember él városokban, melyek területe korlátozott, és nem növelhető végtelenül a természeti környezet rovására, így egyre sűrűbb térben kell egyre több városlakó igényeit kielégíteni úgy, hogy életminőségük ne romoljon. Erre, az urbanizáció következtében előállt kihívásra igyekszik választ adni a Smart City modell, amely alapvetően a polgárok életfeltételeit könnyítő beavatkozásokat, igen markáns részben a városüzemeltetéssel összefüggő közszolgáltatások intelligens megoldásokkal való gazdagítását célozza meg. A kifejezés mögött a klasszikus településfejlesztési eszközök és a digitális technológiák integrációja áll, amelyek együtt egy élhetőbb város megteremtését teszik lehetővé.

Összekapcsolódó elemek a rendszerben

Az Okos Város modell rendszerint a fejlesztések igen széles területét fedi le. A könnyebb átláthatóság kedvéért hat fő csapásvonalat különböztethetünk meg – ezek az okos mobilitás, okos környezet, okos gazdaság, okos társadalom, okos életkörülémyek és okos kormányzás –, az egyes kategóriákon belül azonban gyakorlatilag végtelen a tárház, amiből szemezgethetünk.

„Beszélhetünk igény alapú, szenzoros érzékelés alapján történő parkolási rendszer kialakításáról, elektromos töltőállomások megjelenéséről, a tömegközlekedési eszközök e-biciklikkel, elektromos buszokkal való kiváltásáról, megtett kilométer fejében fizetendő menetjegyről, adaptív közlekedésszabályozásról, a közbiztonság javításáról, adaptív közvilágításról vagy éppen Big Data rendszerek hozzáférhetőségének biztosításáról, amely lehetővé teszi az e-ügyintézés, az e-szolgáltatások rendszerét” – sorolja a példákat dr. Temesvári Balázs, a VKSZ Zrt. vezérigazgatója.

Mindez természetesen újszerű és előremutató technológiák meglétét és kiaknázását feltételezi, amelyek nemzetközi szinten már adottak, noha az kérdéses, mennyire vannak standardizálva, illetve tömeges felhasználásuk sem terjedt még el. Ugyanakkor azt fontos látni, hogy a város „okossága” nem csak a technológián múlik. Azt is jelenti, hogy...

...az egyes elemek nem mindentől függetlenül, önmagukban működnek, hanem egy rendszert alkotnak.

„Gondoljunk csak arra, hogy ha sikerül kialakítani egy okos gazdaságot, ami nagy hangsúlyt fektet a K+F+I projektekre, előtérbe helyezi az innovációt, és platformot teremt a start-upok létrejöttének és sikeres működésének, azzal visszahathatunk a technológiák gyarapodására is De említhetném a megújuló energiák hasznosításával járó előnyöket is: ha van biomasszánk, napelemünk, táplálni tudjuk az elektromos közlekedési eszközöket. És ha vannak elektromos közlekedési eszközeink, azzal egyrészt csökkenthető a légszennyezettség, másrészt az utakat sem terheljük meg, így költséget is spórolhatunk. Az intelligens megoldások révén pedig nemcsak optimalizálhatjuk és racionalizálhatjuk az üzemeltetéssel összefüggő feladatokat, de az egyes folyamatok mérhetővé is válnak, így olyan adatok nyerhetők ki, amelyek akár imputot biztosíthatnak a következő fejlesztésekhez – magyarázza dr. Temesvári Balázs.”

Stratégiai gondolkodás és partnerség

Egy jól működő Smart City modell mind a városlakók, mind a helyi cégek, intézmények, szervezetek életét kényelmesebbé teszi. Ahhoz azonban, hogy ez valóban hatékonyan tudjon megvalósulni, elengedhetetlen a stratégiai gondolkodás. „Nem lehet egy univerzális sémát alkalmazni minden városra, mert minden város egyedi, így tehát egyedi alkalmazások is szükségesek – szögezi le Kulcsár Sándor, a programmal kapcsolatos feladatokat koordináló Lechner Tudásközpont vezérigazgatói tanácsadója.

Minden városnak stratégiailag, az ott működő cégekkel, intézményekkel, a lakókkal, civil szervezetekkel egyeztetve kell átgondolnia, hogy mivel tudja számukra élhetőbbé tenni a környezetet, amiben mozognak.

Alapos és megfontolt lépésekre van szükség, mert csak így lehet egy stratégia valid.”

Az okos város felé történő elinduláshoz legelőször is a városnak készítenie kell egy auditot, amiben letisztázza, mire építhet: mije van, és mire lenne szüksége. Ez gyakorlatilag az Integrált Településfejlesztési Stratégia mentén megtehető. Az audit alapján felállítható egy célrendszer vagy stratégia, ezek után pedig a város mérlegelni tudja, hogy az általa kijelölt célok eléréséhez milyen eszközökre van szüksége, amelyeket a cselekvési tervben tud lefektetni. Ha mindezek a feltételek teljesülnek, a város nekivághat a projektnek, de a folyamatos monitorozásról természetesen nem szabad elfeledkeznie, illetve ha szükséges, a rendszer finomhangolását is el kell végezni.

Az egyes stratégiák kialakításában a városoknak nagy segítséget jelenthet a városi, települési tervezéssel is foglalkozó Lechner Tudásközpont: egy 2015-ös kormányrendelet értelmében a központ feladata, hogy koordinálja az okos településekkel kapcsolatos teendőket, és elindítsa a városokat a stratégiai gondolkodás útján. A központ folyamatos párbeszédet tart fent a településekkel, segítséget nyújt nekik a településfejlesztési stratégiák javításában és hatékonyabbá tételében, katalizálja az okos települések létrejöttének folyamatát Magyarországon.

Az eddigi munka eredményeként elkészült egy Településértékelési és Monitoring Módszertan, egy Smart City Példatár, amely több száz hazai és nemzetközi okos város termék és szolgáltatás bemutatásával serkenti a gondolkodást, egy Smart City Tudásplatform, amely definiálja az okos város fogalmát, valamint egy Okos Város Fejlesztési Modell, ami végigvezeti a városokat a stratégia kiépítésének útján. A fenti dokumentumok mindegyike elérhető a Lechner Tudásközpont honlapján.

A sikerhez ezen túl kulcsfontosságú partnerségi terv kialakítása is: az okos város fejlesztés előkészületeinek legelső pillanatától kezdve be kell vonnunk a tervekbe a helyi cégeket, intézményeket és a civileket, hiszen ők lesznek azok, akik az egyes szolgáltatási igényeket definiálni tudják, de adott esetben akár fejleszteni, szállítani és üzemeltetni is fogják. Ez nyilvánvalóan a vállalkozások számára is előnnyel jár: növeli a presztízsüket, és több helyi bevételhez jutnak.

Másrészt a horizontális együttműködésekre a hitelesség szempontjából is óriási szükség van, hiszen erősítik a szolidaritást és a közösségi kohéziót. Jó példa erre a veszprémi fejlesztések felügyeletéért felelős VKSZ Zrt. kezdeményezése, amely 2016-ban azt a célt tűzte ki, hogy aktívan együttműködik az akadémiai és a civil szférával. Egyik partnerük a Szent István Egyetem, valamint több mint 20 helyi civil szervezettel tárgyalva azt is sikerült körvonalazniuk, hogy milyen fejlesztésekben működhetnének együtt. „Első körben a zöldfelület-gazdálkodással kapcsolatban tűztünk ki terveket.

Veszprémben rengeteg zöldfelület van, mindre azonban nincs kapacitásunk. A civilek tudása viszont kiválóan becsatornázható, akik védnökségi programban folyamatosan pályázhatnának a területek gondozására, amihez a társaság szakembereket, eszközöket és lehetőségeinkhez mérten növényeket biztosít. Ez azért is jó, mert a civilek Veszprém-identitását erősíti, hogy a városért tettek” – mondja dr. Temesvári Balázs.

Innováció, kommunikáció, edukáció

Innováció és kreativitás – alapkövek a Smart City modellben, amelyek nélkül a projekt nem valósulhat meg. A sikerhez azonban kevesek: önmagában egy innovatív szolgáltatás nem elég.

„Beszélni kell róla a kezdetektől fogva, felkelteni a cégek és a lakosság érdeklődését, majd ezt az érdeklődést folyamatosan fenn is kell tartani. Máskülönben minden projektet meg lehet buktatni rögtön az elején, ha nem megfelelően kommunikáljuk vagy nem edukáljuk a felhasználókat – hangsúlyozza Kulcsár Sándor. – A Smart City program esetében ez azért is roppant fontos, mert borzasztóan tág időhorizonton mozog: az elejét látjuk, de a végét nem. Ezért aztán nélkülözhetetlen, hogy legyenek olyan sikertörténetek, amelyek mutatják, hogy a városban folyamatosan zajlanak fejlesztések a helyiek kényelmének érdekében.

Persze bizonyosan lesznek olyan projektek, amelyek kevésbé fogják felkelteni az emberek érdeklődését, mert a saját jólétük szempontjából kevésbé értelmezhetők: egy kátyúbejelentő mobilapplikáció valószínűleg többeket fog megmozgatni, mint az, ha a távhő szolgáltatásban geotermikus energiák használatát vezeti be a szolgáltató fosszilisak helyett. De éppen ezért kell már az elején végiggondolni, mikor milyen üzenetet közvetítünk, illetve hogyan fogjuk megtanítani a cégeket, a lakókat az új vívmányok használatára. Az egésznek az ívét kell láttatni, hogy minden érintett érezze, egy átgondolt fejlesztés zajlik.”

Ugyanilyen létfontosságú a hatékony működéshez a társadalom megfelelő szintű edukációja és disszeminációja. Lehetnek ugyanis bármilyen kiváló innovációink,

okos város nem tud létrejönni felkészült polgárok nélkül.

Ez az, amin különösen sokat kell majd dolgozniuk a városoknak, az EU-s felmérések alapján ugyanis digitális írástudás tekintetében a lista végén állunk. Szerencsére ma már számtalan kormányprogram és jó kezdeményezés indul, ami ezen igyekszik javítani. Ilyen például a Digitális Nemzet Fejlesztési Program, illetve a Digitális Jólét Program.

Emellett azonban arra is oda kell figyelni, hogyan tudjuk elérni és megszólítani a polgárokat. A fiatalokat és az idős korosztályt illetően viszonylag könnyebb helyzetben vannak a városok, lévén, hogy előbbiek még az iskolapadban ülnek, így adott az edukációjuk, ráadásul hatalmas tudással rendelkeznek a digitális technológiákról, noha ebben a tudásban rengeteg felesleg is van. Érdekességekkel könnyű felkelteni az érdeklődésüket, miközben „mellékesen” megismerkednek a biztonságos internethasználat trükkjeivel, a netikettel.

Viszonylag egyszerű a helyzet az idősebb generációk esetében is, mert ugyan alacsony a tudásuk a digitális világról, így náluk szinte mindent az alapoktól kell kezdeni, de nincsenek lekötve, ezért szabadon mozgósíthatók. A kemény dió a középső korosztály, akiknek rendkívül heterogén a tudása, hiszen ide tartoznak a frissen végzettek és a nyugdíj előtt állók is, ráadásul mivel javarészt dolgoznak, vagy más elfoglaltságaik vannak, nehéz motiválni őket. Kulcsár Sándor szerint a megoldást esetükben a helyi programok jelenthetik.

„Egyik megyei jogú városunkban az „Alakítsd a jövő városát” program keretében kiválasztottak olyan családokat, akiknek előzetes jelentkezés után odaadtak használatra okos eszközöket, ezeken kipróbálhattak új szolgáltatásokat, majd megkérték őket, hogy adjanak róla visszacsatolást. Olyan embereket kerestek, akik motiváltak, nyitottak az újra, és akik a megszólítani kívánt lakóközösség szempontjából is hitelesek, hiszen maguk is annak tagjai. Ezek a családok teljesen közérthető, hétköznapi nyelven el tudják mondani akár egy riportban, akár egy rendezvényen, hogy miért hasznos például egy mobilapplikáció, így edukációs és kommunikációs szempontból is kiváló csatornát jelentenek. Rajtuk keresztül nagyon jól felkelthető az érdeklődés, és részben fenn is tartható.

Persze úgy is eljárhatunk, hogy kvázi rákényszerítjük az emberekre az új megoldásokat, mint ahogy Londonban tették, amikor a tömegközlekedés jegyrendszerének elektronikussá válása érdekében a papír alapú jegyek árát megduplázták az elektronikushoz képest, de pozitív motivációval hosszú távon valószínűleg minden szereplő jobban jár.”

Adatboom és tőkefelhasználás

Bár a Smart City projekt kétségtelenül remek befektetés – amennyiben élhetőbb környezetet teremt és a városlakók megelégedettségét szolgálja, illetve megfelelő működés esetén képes a gazdaságot is felpörgetni –, nem tagadható, hogy rendkívül financiális hátterű. Az alapok helyes lehelyezésével azonban a probléma áthidalható.

Valójában azt kell végiggondolni, hogy fel tud-e építeni a város olyan alapinfrastruktúrát – angol terminussal smart city enabler-t –, ami képes az egészet elvinni a hátán. A mi kultúrkörünkben komplexitásánál és átjárhatóságánál fogva a közvilágítás lehet olyan szolgáltatás, amire ilyen alapinfrastruktúrát építeni tudunk. Mivel az egész városon végigfut, a kábelekben található drót lévén tartalmaz egy kommunikációs infrastruktúrát, és meg lehet oldani, hogy folyamatosan legyen benne áram, szenzorok és térfigyelő kamerák tömkelegét lehet rájuk telepíteni. E mögé pedig fel lehet sorakoztatni olyan szolgáltatásokat, amelyek költséget spórolnak vagy pénzt tudnak termelni.

Például ha lecseréljük a hagyományos fényforrásokat LED-re, valamint intelligenssé tesszük a rendszert, a fenntartási költségek jelentős része megspórolható, mert előre jelezhetők a hibák. De a lámpaoszlopokra helyezett szenzorok révén a fénymennyiséget is szabályozni tudjuk, okos parkolás menedzsmentet alakíthatunk ki, megfigyelhetjük a tilosban parkolókat, az illegális hulladéklerakást. Adaptívvá tehető a közlekedés is: torlódás esetén például a szenzorok segítségével könnyen átszervezhetők a közlekedési lámpák. Erre a szenzorok mind alkalmasak, aminek egy része mérhető pénzben, a komplex egészet nézve pedig mindenképpen a város jólétéért teszek.

Másrészt azt is látni kell, hogy ezekből a szenzorokból adatok érkeznek, amelyek máshol felhasználhatók. Nagy valószínűséggel pedig éppen az előtt a forradalom előtt állunk, amikor ez a fajta adatboom piaci értéket fog képezni. Az persze hatalmas kérdés, hogy ebben az esetben kié lesz az adat, és azt miként fogja tudni értékesíteni. Egyénileg nehezen elképzelhető, de amikor az egész várost, több nagyvárost, metropoliszt képviselő szervezetek ülnek le a technikai szolgáltatóval, akkor már el lehet gondolkodni ezen, s hogy ki hogyan fog osztozni a bevételen. Az adatvédelemre persze rettentően oda kell majd figyelni, és a szabályozást teljes mértékben abba az irányba elvinni, ami megengedő, de lehetőleg a magánszférát sem sérti. Ez lesz nagyon nehéz feladat.

Ugyanakkor amíg ez nem történik meg, a városoknak mindenképpen abban kell gondolkodniuk, hogy

csak olyan modell létrejöttét támogassák, amely önmagában fenntartható.

„Olyan modellt kell felállítani, ami alapján a város mérni tudja, hogy az általa kitalált célrendszer és a hozzárendelt eszközök gazdaságilag fenntarthatóak-e vagy sem – mondja Kulcsár Sándor. – Ha pedig nem azok, akkor találni kell egy pótlólagos forrást. Ilyenkor azonban azt is át kell gondolnia a városnak, hogy az a pénzmennyiség, ami most vissza nem térítendő források formájában rendelkezésre áll, nagy valószínűséggel csökkenni fog. Arra nem lehet építeni, hogy minden fejlesztést ezekből megvalósítunk. Igenis be kell vonni vagy a visszatérítendő forrásokat, vagy a banki vagy más pénzpiaci eszközöket, vagy ha a város költségvetése megengedi, saját forrásokat.”

Érdemes nyitni az EU felé is, és akár közvetlenül brüsszeli forrásokra pályázni, de előrelátó lépés lehet az is, ha a városok összeállnak egy nagy nemzetközi konzorciumba, metropoliszokkal, nemzetközi kutatóhelyekkel társulnak. „Muszáj belátni, hogy idehaza, egyedül nem fogunk tudni mindent megoldani. Egy kis tömeg – kiváltképp városi szinten – nem tud fenntartani minden fejlesztést, de ha vannak jó nemzetközi standardok, azokhoz szükségszerűen csatlakozni kell. Vannak kiváló hazai kezdeményezések, és az természetesen fontos, hogy ezeket előtérbe helyezzük, és minden városnak legyenek egyedi megoldásai, de kétszer nem szabad olyasvalamit kifejleszteni, amelyet előttünk már rengetegen megtettek és piaci körülmények között elérhető, mert gazdaságilag annál károsabb nincs. Elvégre is, ha okos várost építünk, azt okosan tervezzük meg.”

Bertalan Melinda | Fotó: Domján Attila, Babják Tamás