Csapatnak lenni kell!
Mi kell ahhoz, hogy európai szintű kézilabdaklubként működjön a Telekom Veszprém KC? Kálomista Gábor vezérigazgató és társelnök szerint elkötelezett szurkolók sokasága, erős nemzetközi kapcsolatok, biztos anyagi háttér és csapatként működő együttes.

A Veszprémi Kézilabda Sport Egyesület társelnöke, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója, a Megafilm Kft. ügyvezető igazgatója, a Magyar Síszövetség elnöke, a Thália Színház menedzser igazgatója. Mi adja az erőt, a motivációt ehhez a sok tevékenységhez?
Mindegyik feladat izgalmas, tele kihívásokkal – én pedig szeretem a kihívásokat. Nagyon fontos, hogy mindenhol kitűnő kollégákkal tudom magam körbevenni. Menedzserként folyamatokat irányítok, a célok kitűzésében veszek részt – és utána meglehetősen szabad kezet biztosítok a munkatársaknak.

Hogyan, mikor és miért került közel a veszprémi kézilabdához?
Idestova harminc éve a csapat szurkolója vagyok. Fiatal koromban a kővágóörsi tsz-ben dolgoztam szőlészként – adott esetben anno a tsz egy kis borral segítette a csapat működését, a pincekulcs pedig nálam volt... Folyamatában figyeltem, hogyan fejlődik és éri el sikereit az együttes, és nagyon sok generációt láttam kiteljesedni. Aztán ahogy teltek az évek és növekedtek a lehetőségeim, egyre többet tudtam segíteni a klubnak – akár anyagilag, akár információkkal, kapcsolatokkal. A Cozma-gyilkosságról készített filmem után pedig teljesen összefonódtam a csapattal. A klubban történt változások során, 2010-ben felkértek, hogy legyek az elnökség tagja. Az új vezetőség más célokat jelölt ki, mint korábban, és megpróbáltuk ezekhez hozzáépíteni a csapatot. 2013 óta pedig a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója is vagyok.

Miért volt szükség a klubban a változásokra?
A Veszprém nagyon sikeres egyesület volt, de furcsa háttérrel, és látszott, hogy tovább így nem tud működni: a napi probléma-menedzselés helyett hosszabb távban kell gondolkodni. Felvázoltuk a célt: öt éven belül BL-döntőt szeretnénk nyerni. Ehhez meghatároztuk a feladatokat: miként kell átalakítani a csapatot, milyen eszközökre, erőforrásokra, szakemberekre, játékosokra, szakmai stábra van szükség. Az első konszolidációs esztendőben a csapat adósságait kellett felszámolni. Sok segítséggel úgy tudtuk megoldani, hogy a szurkolók szinte semmit nem vettek észre belőle. A mérföldkő az edzőváltás és Nagy Laci hazahozatala volt – aki épp most hosszabbított még két évet –, ezzel letettük az alapot, amelyre lehet építkezni. Megfordult a játékos-mozgás: spanyol, német, északi világklasszisokat is tudtunk szerződtetni a klubhoz.

Legyen szíves, magyarázza el, hogyan áll fel a veszprémi kézilabdacsapat strukturális működése!
A sportegyesület alapított egy gazdálkodó szervezetet, mivel a modern gazdasági feltételek mellett egy zrt. működése sokkal átláthatóbb, hiszen eleve más felügyelet alá tartozik, más könyvelési technikákkal dolgozik, máshogy számol el, sokkal nyitottabb, mint bármiféle egyesület. A Veszprémi Kézilabda Sport Egyesület tulajdonosként szerződésben megbízta a zrt.-t a csapat működtetésével. Az egyesület feladata források megteremtése, a tisztségviselők kinevezése a zrt.-be, az ellenőrzés, a felügyelő-bizottság, az igazgatótanács felállítása – a tiszta működéshez szükséges kontrollt képviseli. A menedzsmentben három személy dolgozik főállású munkatársként, a többiek társadalmi munkában, juttatások nélkül végzik tevékenységüket – én magam sem veszek fel pénzt sem az elnökségi tagságért, sem a vezérigazgatóságért.

Valójában a 21. század sportkihívásaira reagálva alakították át az egész menedzsmentet?
Így történt. Ma már a sport üzlet, és egyben hatalmas felület. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy a legértékesebb sport-reklámfelület jelenleg Magyarországon a Veszprém-mez – ugyanis ebben a szezonban 72 mérkőzést fogunk játszani, abból 30-at Magyarországon, abból 24 televíziós lesz, a SEHA-ligás és a BL meccseink is mind televíziósok. Idén a BL-döntőbe jutásért játszott összecsapást 110 millió, a döntőt pedig 150 millió ember nézte a világon. Ezek olyan számok, amelyek megkérdőjelezhetetlenek.

Az átstrukturálás során figyelembe vették a nyugat-európai példákat?
Nem igazán tudtuk, mert pl. a Paris St. Germain menedzsmentje 50, a Kielé 30 fős – mi azért még mindig 10 alatt fogjuk tartani. Minden egyes posztra hiteles szakembert állítunk: ezért lett sportigazgató Nikola Eklemovics, Enyedi Csaba lesz az ügyvezető, a csapatvezetést Sevinger Zsolt végzi. Tehát átlátható rendszert építünk, amelyben minden területnek lesz felelős vezetője. A szurkolókkal való kapcsolattartás is kiemelten fontos: külön egység foglalkozik ezzel a témakörrel a klubnál. Ki fogunk bocsátani egy szurkolói kártyát, a bérletes jegyértékesítést megváltoztatjuk, sokkal jobban preferáljuk a törzsszurkolók jelenlétét. Frissebbé kell tenni az információ-áralmást, valószínűleg egy reklámügynökség is beszáll ebbe a munkába – hiszen a legfontosabb a szurkoló, ez a csapat nekik épül, ez a csapat az övék.

Milyen új trendek tapasztalhatók az európai kézilabdában?
Nagyon sok országban – főleg ott, ahol a kosárlabda nem erős – elfoglalta a második helyet a futball mögött; a nézőszámok alapján Magyarországon is a második legkedveltebb csapat-sportág. A kézilabda gyors, látványos játék, és ehhez igazodnak a trendek. A Veszprém az erős védekezésből építkezik, de azt gondolom, mi is az egyre látványosabb játék felé haladunk. Emellett érdekes tendencia, hogy a játékosok életkora kitolódik: tíz évvel ezelőtt egy 30 éves játékos már nehezen került jó csapatba, ma egy 30 éves ballövő a csúcson van. Végül pedig az alap-változás: a nemzetközi szövetség felismerte, hogy érdemes tisztességesen sok pénzt tenni a kézilabdába.

"Az együttes legnagyobb erénye mindig a csapatként működés volt: az arányolás és egymás segítése, a csapaton belüli összhang."

Mindezek tükrében hogyan látja európai viszonylatban sportszakmai és menedzsment szempontból a Veszprémet?
Úgy látom, a kihívásokhoz még mindig kevés lesz a menedzsment. A csapat eredményei óriási organizációt igényelnek: akár csak az utazásokat tekintve is – jelenleg dolgozunk azon, hogy egy utazási iroda közreműködésével profibbá tegyük a rendszert. Ezen túl meg kell szerveznünk a merchandising fejlesztését – jó ötletekkel rendelkezünk, de nem visszük végig őket, van például sörünk, de alig lehet hozzájutni.

A sikeres továbblépés érdekében személyekre bontjuk le a feladatokat, ez nyilván pénzbe kerül, de több pénzt is fog hozni. Ha mindez megtörténik, akkor két éven belül olyan európai szintű klub jön létre, amely sportban és organizációban is meghatározója lesz a nemzetközi kézilabdának. A valóság az, hogy sok nyugat-európai klubvezető egyszerűen nem hiszi el, miként is működünk, és hogyan lehet összetartani így az együttest. A Veszprém csapatában a válogatási szisztéma alapja nem feltétlenül a játéktudás. Nekünk nem csupán olyan világklasszis kell, aki 15 gólt dob egy meccsen, hanem olyan, aki valóban csapatember.

Az együttes legnagyobb erénye mindig a csapatként működés volt: az arányolás és egymás segítése, a csapaton belüli összhang. Emellett szükséges a biztos finanszírozás is. Azt viszont látni kell, hogy Európában még mindig nem vagyunk az első tízben költségvetés szempontjából.

Valójában mi az a plusz, amitől két éve mégis mi játsszunk a BL-döntőben? Ha a klubok büdzséje határozna meg mindent, akkor a Barcelona és a PSG ütközne meg a végső összecsapásokon...
Hosszú ideig azzal a problémával küzdött a Veszprém, hogy másodvonalbelinek könyvelték el Nyugat-Európában. Az ötéves program egyik részeként komoly nemzetközi kapcsolatok kiépítésével tudatosítottuk a döntéshozókkal, hogy Veszprémben hosszú távú csapatépítés folyik – így mára európai szinten komolyan veszik a klubot. Másrészt 7000 fanatikus magyar szurkoló űzte-hajtotta a csapatot Kölnben. Nem véletlen, hogy Európa legszimpatikusabb kézilabda-szurkoló tábora a Veszprémé, és legizzóbb csarnoka a Veszprém Aréna. Amikor Kölnben 3000 magyar egyszerre elindul az arénába... Mondtam is a játékosoknak az erkélyen állva: most látjátok, kikért is játszatok! Ez volt az a plusz, ami miatt meg tudtuk csinálni. A szurkolók támogatása nélkül elmehettünk volna a fenébe.

Lehet a csapatokba lapátolni szupersztárokat, a PSG-nek két és félszeres a költségvetése, mint nekünk – de nem véletlenül nem szerettek volna velünk döntőt játszani. Az európai szintű működéshez kell a csapatként működő együttes, az elkötelezett szurkolók sokasága, akik hisznek a csapatban, erős nemzetközi kapcsolatok és biztos anyagi háttér.

Mi a feladata vezérigazgatóként és társelnökként a veszprémi egyesületnél?
Részt veszek a stratégiai terv kidolgozásában, és aztán a meghatározott célok alapján menedzselem a rendszert, a folyamatokat. Tartom a kapcsolatot a szponzorokkal, támogatókkal, irányítom a játékosok kiválasztását, leszerződtetését. Valójában persze az elnökségi és igazgatósági döntések nyomán kell dolgoznom: adott esetben olyan ügyet kell végigvinnem, amelyet nem szavaztam meg.

2016/2017-ben a csapatnak az alapszakasztól végig játszania kell a magyar bajnokságban, indul a SEHA Ligában és a BL-ben. A jelenlegi kerettel képes lesz az együttes sikeresen teljesíteni az előtte álló idényt?
Valóban extra kihívás áll előttünk: 72 mérkőzéssel, plusz egy világbajnoksággal, amelyen a Veszprém játékosainak 80%-a vesz részt. Ezt a feladatot 16 játékossal nem lehet megoldani, látszik, hogy 25 játékosra van szükség – még két-három olyan extra klasszisra, aki tud másik két-három extra klasszist pótolni, és öt-hat olyan magyar fiatalra, akiket bele lehet illeszteni a rendszerbe. Gyakorlatilag két csapatot kell üzemeltetnünk.

Kikkel erősödik a Veszprém?
Érkezik Marko Kopljar, a horvát válogatott kapitánya, a szlovén Dragan Gajić, aki a világ egyik legjobb szélsője, a szlovén beállós Blaz Blagotinsek, valamint a magyar válogatott jobbátlövője, Ancsin Gábor. Emellett saját nevelésű fiataljainkból öt-hat játékos beépül a nagycsapatba. Küszöbön áll két szerződéskötés: egy fiatal spanyol irányítóval és egy orosz átlövővel. Valójában két csapat épül, amely ugyanabban a felfogásban játszik, így bárki bármikor átemelhető egyikből a másikba. Ehhez új edzőt kellett hozni, így két edzői stáb dolgozik, dupla orvosi, gyúrói stábbal, dupla mezzel, költséggel.

KÁLOMISTA GÁBOR

Veszprémi Kézilabda Sport Egyesület – társelnök
Veszprém Handball Team Zrt. – vezérigazgató
Megafilm Kft. – ügyvezető igazgató
Thália Színház – menedzser igazgató
Magyar Síszövetség – elnök

Beszéltünk a finanszírozás biztonságának fontosságáról. Mindennek megvan az anyagi fedezete?
Nyilvánvalóan komoly piaci bevételek szükségesek mindehhez – de a fedezet megvan. Sokat hezitáltunk azon például, hogy elinduljunk-e a SEHA Ligában. A SEHA-t többen lebecsülik Magyarországon, de a SEHA final four-jából három együttes ott volt a BL legjobb 8-ában. Ha a SEHA-t elengedtük volna, becsaptuk volna a szurkolókat, és komoly bevételtől is elestünk volna. Az idei idényben a célok részben módosulnak: meg kell nyerni a magyar bajnokságot, a magyar kupát, a SEHA Ligát és a BL-t, de nem kell megnyerni minden meccset, azaz nem biztos, hogy az alapszakaszban az első helyen kell végezni.

Minarik Ede anno a mosodából finanszírozta a csapatot, és kenegette a zsíros kenyereket. Azóta a világ és a sport megváltozott, üzlet is lett. Felvázolná az olvasóknak, hogy a veszprémi klub milyen kiadásokkal és bevételekkel működik?
Kb. 8,5 millió euró a 2016/2017-es költségvetésünk – abban az esetben, ha mindent megnyerünk. Ebből 3 millió euró adót fizetünk be az államnak, emellett kb. 5,5 millió euró a csapat fenntartásának költsége. A bevételeink úgy néznek ki, hogy a Magyar Kézilabda Szövetségtől – a Szerencsejáték Zrt.-nek köszönhetően – kb. 2 millió euró a támogatásunk, a SEHA Liga összes bevétele kb. 1,5 millió, és a tervezett BL bevétel szintén 1,5 millió euró. Nagyon magas a bérlet és a jegyár-bevételünk, 1,2 millió euró körüli összeg – ez attól függ, hogy mennyit megy előre a csapat. A Telekommal 1,1 millió eurós szerződésünk van, a többit pedig nagyon sok szponzor adja össze.

Pár szót mondana a Telekom szerződésről? Hogyan zajlott a főszponzor-váltás?
Érdekes történet, hiszen aláírtunk a Telekommal egy kétéves szerződést, azzal az összeggel, amellyel több mint tíz éve szerződünk. A beszélgetésen fölmerült, hogy ha elmegy az MKB, miért ne szállhatna be helyettük a Telekom. Ne szponzoráljanak minket, hanem vegyék meg a felületet, hiszen a magyarországi sport legértékesebb felületét vásárolhatják meg, amely működik Európában bárhol. Ezután két-három nappal érkezett egy telefon, hogy érdekli a Telekomot az ajánlat. Szabó János, a Telekom vezérigazgató-helyettese elvakult Veszprém szurkoló, és ez nagyon nehéz helyzetet eredményezett nála, hiszen egyszerre két dolgot kellett volna képviselnie: szurkolóként a Veszprémet, és vezetőként a Telekomot.

Úgy oldottuk fel a problémát, hogy „kivontuk” a tárgyalásokból. Akkor már tudtuk, hogy ő lesz a klub elnöke, ezért az üzleti becsület így kívánta. Végül a Telekommal három éves nagyon erős szerződést írtunk alá, hosszabbítható, és tele van számos bónusszal.

Az elmúlt időszakban számos külföldi világsztár érkezett Veszprémbe. Mennyire egészséges idegenlégiósokkal feltölteni a gárdát?
Hozzánk zsoldosok nem tudnak jönni. Aki BL döntőt akar játszani, kiváló hangulatú csarnokban szeretne kézilabdázni, csapatban tud gondolkodni, és azt akarja, hogy ha megy az utcán, behívják egy fagyira – az jön Veszprémbe játszani. Érdemes megnézni, milyen kicsi a játékos-mozgás nálunk. Most is csak azért érkezik ennyi személy, mert új kihívásokkal nézünk szembe. Az is érdekes, hogy mennyire nem akarnak elmenni a légiósaink, merthogy jól érzik itt magukat.

Mennyire tartja fontosnak a magyar játékosok szerződtetését és az utánpótlás-nevelést?
Mindkettő rendkívül fontos. Utánpótlás-nevelésben erősek és sikeresek vagyunk, hiszen döntőt játszott serdülő és ificsapatunk, valamint a juniorok is kitűnően szerepeltek. A struktúrát bővíteni kívánjuk egy kollégium-rendszerrel, szeretnénk minél több játékossal dolgozni. Veszprémben nagy a merítési lehetőség – és ehhez akarunk mindent hozzárendelni.

Hiszünk abban, hogy a magyar kézilabdában akadnak olyan tehetségek, akik ha megkapják a lehetőséget, akkor világsztárokká válnak. A kérdés másik felére pedig az a válaszom, hogy sikeres magyar kézilabdasport jó válogatott nélkül elképzelhetetlen. Lehetnek kiváló klubok hazánkban, de a sport igazi értékét a világbajnokság és az olimpia adja meg. Azokat a játékosokat, akiket tudtunk (Nagy Lacit, Schuch Timuzsint, Lékai Mátét, Laluska Balázst, Császár Gábort) mind hazahoztuk. A londoni olimpián az első sort majdnem teljes egészében a Veszprém adta. Ez az alap – a jó kvalitású magyar játékosokat szeretnénk a csapat részének tudni. Magyarországon két helyre érdemes igazolni: Szegedre és Veszprémbe. És persze itt jön a kérdés, hogy meg tud-e úgy erősödni a magyar bajnokság, hogy két nagycsapat uralja a mezőnyt.

Ennek a kérdésnek tükrében miként látja a magyar kézilabda fejlődésének lehetőségét és buktatóit?
Most a magyar kézilabdába soha nem látott mennyiségű pénz áramlik. Így a konszolidáció idén megtörténhet, és jövőre a csapatépítéssel kell foglalkozniuk a kluboknak. Abban messzemenőkig egyetértek, hogy 30 év fölötti középszintű külföldi játékosok szerződtetése nem csapatépítés, de szerintem az sem járható út, ha meghatározzuk, hogy öt külföldi játékos lehet meccsenként egy-egy keretben, és efölött szankcionál a szövetség. Értem az elképzelés logikáját, de nem értek vele egyet. Szerintem még nagyon sok finomításra van szükség, hogy a rendszer helyesen működjön, és meghozza a tőle várt eredményt.

Véleményem szerint az olyan kicsi országokban, mint a magyar, nem létezhet minőségi nemzeti bajnokság. Egyetlen megoldás az lenne – ami idén majdnem megvalósult, de végül egy magyar csapat ellenállásán megbukott –, ha négy magyar csapat indult volna a SEHA Ligában. Fölmerült, hogy 2019-től 16 csapat alakít egy világligát, de ezt nem tartom rendszerépítő ötletnek, ám egy regionális erős bajnokságban (SEHA) való részvétel nagy előnyökkel jár.

A sport nemcsak az üzlet szempontjából változott meg, hanem abban is, hogy sokkal nagyobb szakmai stáb felügyeli, irányítja és segíti egy-egy csapat munkáját. Milyen jellegű fejlődés zajlott le a Veszprémnél, mennyire változott a stáb?
Alapjaiban átalakult annak érdekében, hogy profi hátteret biztosítsunk a csapat számára. Javier Sabate Caviedes rendkívül alapos edző: reggel hétkor bejön az Arénába, és este 10-ig készül a mérkőzésekre. Mindenkiről mindent tud – ilyen felkészültségű edzőt még nem láttam. Emellett nagyon komolyan vesszük a fizikai felkészítést, az orvosi hátteret is átalakítjuk, komoly tárgyalások folynak erről egy budapesti egészségügyi intézménnyel. Komolyabb, precízebb egészségügyi, fizikoterápiás méréseket fogunk végezni a serdülőktől fölfelé. Valójában az egész rendszert átformáljuk az európai modellek szerint.

Mi a rövid és hosszú távú cél?
Rövid távon úgy megerősíteni a csapatot, hogy az új rendszernek megfeleljen, valamint ott kell maradnunk Európa élvonalában, és meg is nyernünk azokat a sorozatokat, amelyekben elindulunk a 2016/17-es idényben. A Veszprém Aréna bővítése is a küszöbön áll, amelyre Veszprém városától kaptunk pénzt a Modern Városok Program keretén belül. Bízom benne, hogy 1400 széket fokozatosan 2017 januárig be tudunk tenni, és utána a tavaszi szezonnak már 8000-es csarnokkal tudunk nekivágni.

Középtávon rendezni kell a bajnokság viszonyait – a média- és közönségigényhez és a terhelési rendszerhez kell igazítani. Hosszú távon több helyen, több klubban föl kell építeni azt a bázist, amelynek köszönhetően a magyar bajnokság első hat helyezettje közel egyenlő eséllyel tud versenyezni. Ha idén jól szerepel a Veszprém és a Szeged, akkor jövőre három magyar csapat indulhat a BL-ben, öt az EHF-ben. Ennek meg kell felelni, megerősíteni a csapatokat, és erre építeni egy olyan válogatottat, amely komoly eredményeket érhet el. A Veszprém hosszú távú célja pedig az utánpótlás-nevelésen keresztül történő erősödés.

Ön az idei elvesztett BL döntő után lemondott, ám most mégis a zrt. vezérigazgatója. Minek tudható be a szenvedélyektől sem mentes bejelentése, majd pedig az, hogy tovább vállalta a vezetői posztot?
Nem dühből mondtam le az elvesztett döntő után, hanem mert az ötéves ciklus utolsó lépése nem sikerült – nem tudtuk feltenni a teljesítményünkre a koronát. Amikor 4 évig, 364 napig, 23 óráig és 47 percig úgy látszik, hogy működik a kidolgozott terv, és 13 perc alatt végül összeomlik, az természetesen hagy az emberben nyomokat. Bennem is hagyott. Úgy gondoltam, ezt a ciklust nem úgy fejeztem be, ahogy megígértem. Persze nem volt sikertelen az öt év: 5 magyar bajnoki győzelem, 5 kupagyőzelem, két szuperkupa és SEHA Liga, és ott voltunk a klubvilágbajnoki és kétszer a BL döntőben – ennek tükrében valóban masszívan jegyzi magát a csapat Európa legjobb négy együttese között.

A játékosokat ugyanúgy megviselte a vereség, mint engem, sokan eljöttek hozzám, és meghatározó csapattagok azt mondták nekem, hogy nem tehetem ezt, mert miattam is vannak itt, én hoztam őket ide, és ha lemondok, akkor ők sem csinálják tovább. Ezt pedig nem lehet, mert csak a Facebookon 178 000 szurkolója van a klubnak, és látom, hogy több százezren együtt élnek még emellett a csapattal. És ami mindent felülír, az a csapat! Csapatnak lenni kell! Az pedig lényegtelen, hogy kinek milyen belső szenvedései vannak ennek kapcsán. Ezek után a további munka mellett döntöttem.

Azaz lesz a saját vezérigazgatói munkájában ötéves ciklus, és erre terv?
Szerintem nem. Akad a klub környezetében olyan jelenleg még aktív játékos, aki képes a vezérigazgatói feladat ellátására. Látom az utódomat, nagyon szeretném, ha elvállalná – és ha ő is úgy gondolja, akkor három év múlva nyugodt lelkiismerettel váltom meg a bérletemet egy BL-győztes csapat volt vezérigazgatójaként a Veszprém meccseire.

TELEKOM VESZPRÉM KC

24-szeres magyar bajnok
25-szörös Magyar Kupa győztes
2-szeres EHF Kupagyőztesek Európa Kupája győztes
2-szeres EHF Kupagyőztesek Európa Kupája ezüstérmes
3-szoros EHF Bajnokok Ligája ezüstérmes
2-szeres SEHA Liga győztes

Szaksz Balázs | Fotó: Babják Tamás