Mindent a festészetért!
Badacsonytomajon, a Római úton található csodálatos nádfedeles, tornyos, bambusszal és dús növényzettel körbevett házban kerestük fel Udvardi Annát, a Kossuth-díjas festőművész, Udvardi Erzsébet unokahúgát, hagyatékának kezelőjét. Az egykori műteremben beszélgettünk az Udvardi Erzsébet Emlékház létrehozásáról, terveiről, céljairól, a kitűzött feladatokról.

Mit tartalmaz az a hagyaték, melyet nagynénje, Udvardi Erzsébet halála óta gondoz? Ha jól tudom, nem kizárólag alkotásokról van szó, a feladat ennél sokkal szerteágazóbb, hiszen most is a művésznő egykori műtermében beszélgetünk.
Ez valóban így van, a hagyaték nem kizárólag festményekből áll. Ha csak abból állna, akkor is hatalmas munka lenne a gondozás, ugyanis több száz alkotásról van szó a főiskolai rajzokon, vázlatakon keresztül az akvarelleken, grafikákon át a festményeket, fő műveket is beleértve. Emellett rengeteg dokumentum maradt ránk: több száz újságcikk, fotó, kiállítások meghívói, szintén százas nagyságrendben. Fontos lenne azt is dokumentálni az utókor számára, hogy az 1958-as badacsonytomaji letelepedése utáni évtizedekben műterme a környék egyik szellemi központjává lett.

A Balaton-felvidéki értelmiség nagy része a Tihany, Veszprém, Keszthely háromszögből megfordult itt. Korzenszky Richárd, Kralovánszky Alán, Mécs Károly, Nagy Gáspár, Petrovics Emil, Simon István, Sinkovits Imre, Szász Péter, Tatay Sándor, Vajkai Aurél és még hosszan sorolhatnám, ki mindenki járt itt, került barátságba nagynénémmel és férjével, Tamás István íróval. Ezen túl pedig vannak személyes tárgyak, az ő életének emlékei, bútorok, munkaeszközök, melyek segítenek felidézni, milyen ember volt. Bölcs, szerény, sokoldalú, invenciózus, mindemellett pedig nagy tehetség, akit a képzelete, a kreativitása mozgatott. Itt ülünk ebben a hatalmas műteremben, amit azért épített, hogy oltárképeket tudjon festeni. Ehhez egy saját tervezésű liftet is készíttetett, ugyanis a nagyméretű táblaképek felső részének megfestését csak így tudta megoldani. Távol állt tőle a nagyzolás, őt alapvetően egy dolog érdekelte: a festészet. 'Mindent a festészetért!' – ez lehetne talán életének a mottója, amint ezt a műterme is bizonyítja.

Hogyan lett Ön a hagyaték kezelője, gondozója? Udvardi Erzsébet kérése volt?
Nagynénémnek nem volt konkrét kérése arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben mi legyen a hagyaték sorsa. Az épületből eredetileg egy kápolnát szeretett volna létrehozni a feltámadás tiszteletére. A műterem és a ház formája adta magát a gondolathoz, és el is magyarázta nekem, hogy ehhez milyen képeket szeretne még megfesteni. Ez az elképzelés sajnos nem teljesülhetett. Teljesült helyette viszont egy régi álma, két éve felépült a Badacsony-hegy oldalában a Szent István király kápolna, ahol az ő arany ragyogású, Szent Istvánt ábrázoló festménye látható. Rengeteg látogatót vonz. Visszatérve eredeti kérdésére, a természetes örökösök egyetértettek abban, hogy közülük én legyek az, aki magára vállalja ezt a feladatot. Úgy érzem, a sors ezt az utat jelölte ki nekem, így adott az életemnek hivatást.

Mi a terve a házzal? Úgy tudom, már létezik egy alapítvány, és tervben van egy emlékmúzeum létrehozása is. Hol tartanak most ezek a kezdeményezések?
Múzeum helyett emlékházat hozunk létre, mert a sok személyes emlék bemutatásának valószínűleg ez a legmegfelelőbb kerete. Az emlékház kialakítását két lépcsőben gondoltuk megvalósítani. Udvardi Erzsébet 2019-ben lenne 90 éves, akkor nyitnánk meg végleges, képtárként is működő formájában a házat. Addig viszont szeretnénk eredeti állapotában meghagyni, hogy minél többen láthassák, hogyan élt és alkotott ő itt.

Édesanyám rengeteget segít nekem a munkának ebben a jelenlegi szakaszában, amit Cseh Tamás mintájára én úgy hívok, hogy a ház varázstalanítása. Kihúzom a fiókokat, és 60-70 évvel ezelőtti apró emlékeket találok – összegyűrt ezüstpapír gombócokat, jószagú főiskolai ecseteket, kifakult régi képeslapokat, legutóbb például Gross Arnold egy rajzos levélkéjét. Előbb-utóbb mindent feltérképezek, persze akkor számomra a ház már nem lesz annyira titokzatos, de minden részletet ismernem kell ahhoz, hogy az emlékház a későbbiekben vissza tudja adni az eredeti hangulatot. Az alapítvány működése teljesen még nem indult be, de a tervek szerint segítené a ház üzemeltetését.

"Célunk az életmű teljességét bemutató hagyaték megőrzése és közkinccsé tétele."

A hagyatékot szeretné egyben tartani, vagy vásárol hozzá, esetleg ad el belőle? Igyekszik felkutatni a még lappangó műveket?
Nem szívesen adunk el, hiszen kép többé már nem születik. Az biztos, hogy jelenleg több alkotás van, mint amit egyszerre ki lehet állítani. Ezért arra gondoltunk, hogy időszakonként cserélni fogjuk a kiállítás anyagát. A balatoni akvarellekből sokan vásárolnának szívesen, de azokat szükséges megtartanunk a törzsanyag részeként. Vannak nagyobb méretű szakrális témájú festmények, melyek iránt elsősorban templomok érdeklődnek. Vannak lappangó festmények is; ezeket szeretném felkutatni, esetleg visszavásárolni.

Érkezett megkeresés magánemberektől, múzeumoktól vagy gyűjtőktől például?
Gyűjtőktől igen, nem is egy. Volt, aki a bajai múzeum segítségével talált rám. Nekik is csak annyit tudtam mondani, hogy a képek nem eladók.

Van kedvenc képe, alkotása a hagyatékból, amit különösen kedvel?
Inkább korszakok vannak, melyek közelebb állnak hozzám. Van egy, az 1950-es években Bajáról készített nagyon hangulatos tempera sorozat, amit most különösen kedvelek. Léteznek gyönyörű versillusztrációi, melyek részben még a főiskolai évekből származnak, ezeket is nagyon szeretem. Az egyik kedvencem egy Francis Jammes-vershez készített akvarell: kis, csendes szobát ábrázol, egy ingaórával, melynek szinte hallani a ketyegését. Jammes egyik kedves költője volt nagynénémnek, pályája elején több verséhez is készített illusztrációt. Kevesen tudják, hogy portrékat is festett. Évfolyamtársáról, Gross Arnoldról készített portréjával nyerte élete első jelentősebb díját.

Badacsonytomaj és a helyiek mennyire támogatják Önt? Udvardi Erzsébetet nagyon sokan ismerték, szerették, ő itt helyben fontos személy volt. Mennyire fontos most a városnak, hogy a ház és a kollekció látogatható és megismerhető legyen a nagyközönség számára?
Fontos nekik, de tiszteletben tartják, hogy magunk szeretnénk kitalálni ennek a mikéntjét. Édesanyámmal együtt mi ismertük őt a legjobban, így leginkább mi vagyunk abban a helyzetben, hogy valami olyasmit hozzunk itt létre, amit ő is szívesen látna. Ezért egyelőre nem kértünk még konkrét segítséget, de a város vezetése többször hangsúlyozta, hogy bármikor számíthatunk rájuk. Udvardi Erzsébet itt egy „intézmény” volt, akit nagyon sokan szerettek és tiszteltek, tudták, hogy önzetlen, segítőkész ember. A helyi iskola építésekor például huszonöt akvarellt ajánlott fel, melyek egy aukció keretében el is keltek; a bevétel az iskolát illette. Egy időben országgyűlési képviselő is volt, ebben a minőségében is rengeteg ügyben járt el a helyiek érdekében.

Az államtól remélhet bármilyen támogatást?
Eddig nem kértünk segítséget. A jelenlegi fenntartást saját erőből oldjuk meg, de amint megkezdődnek a nagyobb munkálatok, a helyiségek kiállítótérré átalakítása, a képek helyes megvilágításához elengedhetetlen villanyszerelés, szükségünk lesz állami támogatásra. Bízom benne, hogy mivel Kossuth- és Magyar Örökség-díjas festőművészről van szó, egy ilyen közhasznú hagyaték megőrzését támogatni fogják.

Ki segíti Önt ebben a felelősségteljes munkában? Van szakmai háttere, támogatása?
Kratochwill Mimi művészettörténész, aki egyébként az Udvardi Erzsébet Alapítvány kuratóriumának is tagja, jelenti a szakmai hátteret. Édesanyám az, aki sokat tud segíteni a helyszínen, de a munka legnagyobb részét én végzem. Szeretnék a későbbiekben fiatalokat magam köré gyűjteni, akik ezt a valóban felelősségteljes, de örömteli munkát segítik, és akiknek majd át tudom adni a feladatokat.

Udvardi Anna Udvardi Erzsébet unokahúga. A festőművész 2013-as halála óta hagyatékának gondozója, 2014-től az Udvardi Erzsébet Alapítvány kuratóriumának elnöke. Már Udvardi Erzsébet életében részt vett nagynénje számos kiállításának előkészítésében, az utóbbi két évben pedig hivatásszerűen végzi ezt a tevékenységet. Télen Budapesten, nyáron Badacsonytomajon él.

Dohnál Szonja | Fotó: Babják Tamás