Minél előbb, annál könnyebb!
Az ősz beköszöntével szülőknek és iskoláskorú gyermekeiknek is vissza kell rázódniuk a rendes kerékvágásba. Naményi Miklós és Reider László, a Szemeszter Optika vezetői szerint a diákok látásáról vagy látásproblémáiról újra és újra beszélnünk kell, hiszen rengeteg szülőben még mindig tévhitek és fenntartások élnek, ennek pedig a csemete issza meg a levét.

„Majd elvisszük a gyereket kivizsgáltatni, ha észrevesszük, hogy nem jól lát.” – Naményi Miklósnak szülőként ismerős ez a mondat. Az optikai hibákkal azonban az a nagy gond, hogy rettentően nehéz kiszúrni őket. Emiatt szülőnek és gyereknek egyaránt proaktívnak kell lennie, hiszen minél később korrigálnak egy optikai hibát, annál nehezebb levetkőzni a káros beidegződéseket.

Iskolakezdés előtt mindenképpen ajánlatos bevinni a gyermeket egy látásvizsgálatra. Legjobb esetben kiderül, hogy nincs szüksége szemüvegre, de mégis jobb a bizonyosság.

A védőnői vizsgálatok során elég idő és megfelelő eszköztár sem áll rendelkezésre a rejtett gondok feltárására. Ezért szülőként a mi felelősségünk, hogy figyelemmel kísérjük a csemete iskolában nyújtott teljesítményét és magatartását.

A gyerek optikai hibáját nem arról lehet a legjobban felismerni, hogy mit lát és mit nem, hanem hogy hogyan viselkedik.

Az alábbi jelekre érdemes odafigyelni:

  • a gyermek hallás után készség szinten tudja és érti az anyagot, azonban ha ezt olvasás útján kell feldolgoznia, jóval nagyobb nehézséget okoz neki, lassan tanul
  • olvasáskor könnyen elveszíti a fonalat, pár oldal után már semmit nem fog fel, nem jelenik meg az agyában a szöveg tartalma
  • elfárad, elálmosodik, esetleg el is alszik a könyv felett
  • olvasás közben ismétel vagy kihagy sorokat
  • fejfájásra és koncentrációs zavarokra panaszkodik főleg a nap második felében, és olyankor, amikor nagy a látásigény
  • hétvégén és nyári szünetben enyhülnek, esetleg meg is szűnnek a panaszok
  • beesett vagy piros szemek, sötét karikák a szem alatt
  • a gyermek gyakran percekig képes a végtelenbe bambulni

Ha a szülői értekezleten gyakran mondogatja a tanár a szülőknek, hogy jó képességű és eszes a gyerek, mégsem tud odafigyelni, akkor ez már egy intő jel. Hiszen értelmi képességeik alapján ezek a gyerekek akár atomfizikusok is lehetnének, de a korrigálatlan optikai hiba miatt nem képesek teljesíteni.

A kezeletlen probléma az egész életminőségre rányomja a bélyegét, ugyanis minél inkább beidegződik egy rossz szokás, annál nehezebb megszabadulni tőle. Ha a gyerekben már túl mélyen gyökereznek a kudarcélmények, akkor egy szemüveg nem fogja meghozni a kedvét az olvasáshoz. A későbbiekben aztán egyre fontosabbá válik majd, hogy jó eredményt érjen el, jó iskolába vegyék fel és boldoguljon az életben.

Szóba került már, hogy nehéz felfedezni az optikai hibákat. Egy rövidlátó esetében abban a pillanatban kiderül a gond, hogy nem tudja leolvasni a táblát, na de mi van a többiekkel? Ők azok, akik sorra kapkodják be a fájdalomcsillapítókat. Az idegrendszer ugyanis minden erejével azon van, hogy kompenzáljon és feljavítsa a látott képet. Emiatt az illető jól lát és fogalma sincs arról, hogy korrigálásra szorul. Közben pedig állandóan fáradt, kimerült és fáj a feje, hiszen az idegrendszere felesleges terhelésnek van kitéve.

Egy szemüveg nemcsak a gyermek teljesítőképességét, hanem a magatartását is nagyban befolyásolhatja.

Ha egy rossz tanuló állandó kudarcokkal küzd, automatikusan védekezni kezd és másban akar jeleskedni. A távollátó gyermek egész nap futkározik, fogócskázik, csak olvasnia ne kelljen. Erőszakosan viselkedik, harsány, így igyekszik felhvíni magára a figyelmet. A másik véglet pedig egész nap a könyvet bújja, közben orra már szinte a papírt súrolja. Ő nem fog beállni fogócskázni, mert nem tudja felmérni a távolságokat és ügyetlennek érzi magát.

A két szem közötti különbség esetén a gyermek térlátásával akadnak gondok: nem tudja elkapni a labdát, nem megy a célba dobás, mert képtelen lekövetni a tárgy útját. Szintén árulkodó jel, ha mindig csak az egyik oldala van tele lila foltokkal, ugyanis az agy képtelen összeilleszteni egy homályos és egy éles képet, így a gyengébbik szemmel egyszerűen nem észleli a felé közeledő tárgyakat, a gyermek pedig mindennek nekimegy és lever dolgokat.

Reider László és Naményi Miklós nap, mint nap küzd a sztereotípiákkal. A szülők rettegnek attól, hogy a gyerek szeme hozzászokik a szemüveghez, tovább romlik és később nem fog tudni szemüveg nélkül létezni. Ez nem így működik. A gyermek szemüveg nélkül is élheti tovább az életét, mint ahogy eddig is megoldotta valahogy, de amint megérti, hogy sokkal jobban is láthatna, ráadásul az élete is könnyebbé válna, már nem akar többé korrekció nélkül élni. (X)

Szabó Virág | Fotó: Domján Attila