Mindenki kap az élettől egy lehetőséget
Radu Morar szerint a média olyan világ, amelyben soha lehet unatkozni, minden nap történik valami – és őt személy szerint ez inspirálja munkája során. A Tematic Media Group tulajdonos igazgatójával a MÉZ Rádió stúdiójában beszélgettünk rendkívül izgalmas életútjáról, kihívásokról, sikerekről, felelősségtudatról és a horgászat örömeiről.

Mi szeretett volna lenni fiatal korában?
Tengerész. Ez Romániában, ahol gyermekkoromat töltöttem, nem tűnt elérhetetlen álomnak, de mégsem így alakult az életem. Tengerész nem lettem, de annyi megmaradt a nagy víz iránti vágyódásból, hogy szeretek óceánon pecázni.

Idegen csengésű neve ellenére Ön kiválóan beszél magyarul. Románia melyik részéről származik, magyar felmenőkkel rendelkezik családja?
Édesapám román volt – mert sajnos már csak múlt időben tudunk beszélni róla –, és szerintem a világ legbecsületesebb embere. Tízen voltak testvérek, és mivel nagyapám meghalt a világháborúban, nagymamám a két legkisebb gyermeket árvaházba adta, mert képtelen volt eltartani őket. Így aztán édesapám árvaházban nevelkedett, és 14 évesen került ki onnan. Amikor édesapám feljött Nagyváradra, szerelmes lett édesanyámba, aki magyar lány, Juhász Ibolya – nagyanyám pedig Szilágyi Erzsébet, tehát itt a magyar ág. Gyermekkorom Nagyváradhoz kötődik, ott nőttem fel.

Valójában miért nem lett tengerész?
Szüleim nem engedték, mert akkor Constanţában kellett volna tanulnom – ez pedig olyan, mintha innen Münchenbe járnék iskolába –, azaz teljesen elszakadtam volna otthonról. Így aztán vendéglátóipari iskolát végeztem, és pincér, szakács, cukrász végzettséget szereztem.

A szakács szakma elég messze van a médiavilágtól. Milyen út vezetett a televíziózásig és a rádiózásig?
Ez bizony hosszú történet. 1990-ben Nagyváradon több dél-afrikai munkalehetőséget hirdettek, így aztán egy barátommal nekivágtunk, és elindultunk Afrika déli csücskébe. És egészen Budapestig jutottunk. De nem a magunk hibája miatt, mivel a magyarországi cég – amelynek befizettük a közvetítői díjat – Budapestre érkezésünk után két héttel egyszerűen felszívódott. Az ismerősünk, aki szállással segített minket, a postán dolgozott, és azt mondta, maradjunk már egy hónapot, keressünk munkát a postán, és majd meglátjuk, hogyan alakul tovább. Fel is vettek a távirdába, és az egy hónapból immár 26 év kerekedett.

De nem a távirdában...
Végeredményben több mint tíz évet dolgoztam a postán, elvégeztem a postás iskolát, és a távirdai időszak után kézbesítő lettem Budapesten. Talán nehéz elképzelni, de nagyon szerettem ezt a munkát. Akkoriban kihalásos alapon lehetett valaki postás, mivel kiemelten bizalmi állásnak számított.

Gondolom, a 26 év itt eltöltött év azt is jelenti, hogy Ön magyar állampolgár...
Igen, már 1991-ben benyújtottam a honosítási kérelmet. Nem volt semmi gond, hiszen anyai nagyapám ráadásul Debrecenben született, és magyar katona volt – így aztán hoztam az összes keresztlevelet, és amíg mások éveket vártak, én végül tíz hónap alatt kaptam meg a magyar állampolgárságot. Most pedig már elmondhatom magamról, hogy kettős állampolgárként – az időt is tekintve – inkább vagyok magyar, mint román, merthogy 22 éves koromban jöttem el Romániából, és 26 éve élek Magyarországon.

Számomra nem teljesen szokványos, hogy egy postai alkalmazott végül a médiavilágnál köt ki. Hogyan zajlott a sztori?
Postásként láttam a lehetőségeket, miként lehet több pénzt keresni a munkakörön belül. Kitaláltam, hogy munka után a körzetemben lévő néhány cégnek elvégzek minden postai szolgáltatást, így aztán a titkárnőnek nem kellett a postára járni levelet, csekket föladni, én ezt mind megtettem. Bár lett volna lehetőségem, nem akartam feljebb kerülni a postai ranglétrán, elégedett voltam a munkámmal. Említettem az előbb, hogy a kézbesítő bizalmi állás. Képzelje el, amikor valaki tíz évig minden nap ugyanazokra a helyekre jár – a végén már olyan volt, mintha családtag vagy munkatárs lettem volna egy-egy cégben. Ráadásul – a híres film címét megidézve – mindig kétszer csengettem, így tudták, hogy a posta jön – azaz én jövök.

A Minimax Magyarország irodája is a körzetemhez tartozott, nekik is végeztem postai szolgáltatásokat hosszú éveken keresztül. Valóban összebarátkoztunk a cégvezetővel, és mivel látta bennem a vállalkozó szellemet, és tudta, hogy beszélek románul, 2001-ben megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem a Minimax Tv romániai terjesztését elvállalni.

Ez valóban hatalmas fordulópont az életében. Hogyan reagált erre a helyzetre?
Teljesen váratlanul ért a felajánlás, és csak annyit kérdeztem, hogy megéri-e? Azt mondták, igen, így aztán belevágtam. A helyzet úgy nézett ki, hogy a nagy francia tévétársaság, a Canal+ volt 80%-ban tulajdonos a Minimaxban. Magyarországon akkor nagyon hasított a csatorna, és a franciák terjeszkedni szerettek volna Romániában is. Volt egy magyar emberük, aki ezzel a vonallal foglalkozott, de nem ment jól a dolog, új bizalmi embert pedig nem találtak. És mivel a cégvezető évek óta ismert, nekem ajánlotta fel az állást. Azt gondolom, mindenki kap az élettől egy lehetőséget, és valaki él vele, valaki pedig nem. Én éltem vele.

Mi lett a Minimaxnál a feladata?
Egészen egyszerűen – már ha lehet így mondani –, megkaptam a Minimax Romániát – azzal együtt, hogy nem tudtam, mit is kell csinálni. Kimentem Bukarestbe, vásároltam egy újságot és egy kártyás telefont, béreltem egy irodát, és elindult a Minimax Románia. Vettem könyveket, szakirodalmat, esténként ezeket bújtam, hogy megismerjem a tévézést. Nem ismertem senkit Bukarestben, magam voltam, mint az ujjam, de mély levegőt vettem, és elkezdtem a kábelszolgáltatóknak eladni a Minimax csatornát.

Elszántan, a legjobb tudásom szerint akartam csinálni, nem szerettem volna, hogy a főnökeim szégyenkezzenek miattam, vagy hogy három hónap után kirúgjanak, mert alkalmatlan vagyok a feladatra. Elkezdtem tanulni mindent, ami a tévézéssel kapcsolatos, megismertem a kábelszolgáltatók rendszerét, munkáját. Szinte a megszállottságig jutottam el, megesett, hogy amikor átautóztam egy falun, számoltam, hány bekötés van a házaknál.

A sok befektetett munkának meglett az eredménye?
Amikor megérkeztem, Erdélyben 37 000 háztartásban lehetett nézni a Minimax csatornát – magyarul. Elkezdődött a csatorna szinkronizálása, és nekem románul kellett értékesítenem. Kiváló termék volt a Minimax, de nagy konkurenciával rendelkezett: a Fox Kids, a Nickelodeon, a Cartoon Network velünk együtt versengett a piacért. Lépnünk kellett előre, így aztán kitaláltuk új szlogenünket, amely az lett: „100% erőszakmentes!”. A Cartoon Network például nagy erős volt a Tom és Jerry miatt, de egyben erőszakos is, mert nem lehet erőszakmentesnek mondani azt, amikor palacsintasütővel verik a macskát.

Az új szlogennel nagy sikert arattunk, de számomra az volt a csúcspont, amikor a „Mézga családot” lefordítottuk románra – Aladár például Adrian lett –, és a román gyerekek kedvenc rajzfilmjévé nőtte ki magát. Hihetetlen történet!

Tehát minden ilyen simán ment?
Természetesen sok-sok küzdés előzte meg a sikert. Tudni kell, akkoriban a romániai vidéki kábelszolgáltatók nagy része egyetlen csatornáért sem fizetett. Ezt a rendszert kellett megváltoztatnom. Az egyik tisztességtelen kábelszolgáltatót például úgy kaptam el, hogy szerveztem egy játékot a tévén, amelyikben biciklit lehetett nyerni. Megkértük a nézőket, küldjenek nekünk egy rajzot, a legszebbek között pedig kisorsoljuk a nyereményeket. A rajzra rá kellett írni, hogy a pályázó kinek fizeti a kábeldíjat, és melyik településen lakik. Természetesen találtunk olyan települést, amely nem volt rajta a „térképünkön”. Felhívtuk a kábelszolgáltatót, hogy bár nem fizet érte, de megy nála a Minimax. Persze tagadta, de a bizonyíték a kezünkben volt, így aztán szerződnie kellett. Ehhez tudni kell, hogy Romániában a csatorna lopása bűncselekménynek számít, és börtönbüntetéssel is járhat.

Az elmondottakból úgy tűnik számomra, sikerrel teljesítette a feladatát a Minimaxnál.
A számok magukért beszélnek. 37 000-ről indultunk, és 2007-ben 4,7 millió előfizetővel adták el a romániai Minimaxot.

Azzal, hogy a cég eladta a Minimaxot, meg is szűnt a munkája?
Nem. Megvásároltam tőlük a MusicMax csatornát, amelyet aztán MusicMix-nek kereszteltünk át. Ez is sikersztori lett. Ezen kívül sikerült megvalósítani egyik régi nagy álmomat. A horgászat a hobbim, és már 2004 óta azon törtem a fejem, hogyan lehetne elindítani egy sikeres horgász csatornát. Kutatásokat végeztem, és kiderült, hogy Romániában több mint 1,5 millió horgász hódol e sportnak. Magyarországon is 700 000, azaz nálunk a legnagyobb hobbitársadalom a horgászoké. Tehát láttam, hogy a célközönség adott. A Chasse & Peche francia adó létezett Romániában, de francia nyelven szólt, így nem tudott befutni. A vége az lett, hogy 2007-ben elindult a Fishing & Hunting Channel Romániában, román nyelven.

Az idő múlásával egyre jobban átláttam a román médiapiacot, sok-sok kapcsolatot alakítottam ki, így aztán magánvállalkozásokba is belevágtam, műsorokat gyártottunk, bedolgoztunk a nagyobb televízióknak, kisebb helyi stúdiókat üzemeltettünk.

Mennyire más a romániai médiavilág, mint a magyar?
Számos különbség érzékelhető. Régen azt mondtam volna, hogy kint több csatorna van, mint nálunk, de ez már nem igaz. Az viszont igen, hogy sokkal több szereplős, nálunk az egész centralizáltabb. Például Romániában másként működik a helyi tévézés. Míg nálunk minden Budapest központú, addig Romániában a nagyobb televíziós csatornáknak Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon helyi stúdiójuk van, ahonnan naponta bejelentkeznek, azaz a helyi híreket helyben dolgozzák fel.

Mikor tette át székhelyét újra Magyarországra?
Bár Romániában dolgoztam, folyamatosan Magyarországon éltem, minden hétfőn elindultam Bukarestbe, és csütörtökön jöttem vissza. Eleinte egy Opel Astrával. Megesett, hogy 17 órát autóztam – másfél év alatt 230 000 km-t tettem a kocsiba. Ez a rendszer 2009-ben alakult át, amikor elindítottam Magyarországon a Tematic Kábel Kft.-t. A romániai műsorgyártást és stúdió-üzemeltetést felszámoltuk, de a mai napig van vállalkozásom Bukarestben, és most már 55 csatornát terjesztek Romániában. A sztori úgy indult, hogy a Fishing & Hunting bemutató sajtótájékoztatójára feleségemmel kiutaztunk Bukarestbe, ahol ő a hotelben végigcsattogtatta a tévén az összes csatornát, és az az ötlete támadt, hogy csináljunk egy zenés „nóta” csatornát.

Hosszas tervezgetés után végül már itthon indítottuk el 2009-ben a Nóta Tv-t, amelyet a mai napig feleségemmel együtt csinálunk. 2014-től Sláger Tv néven fut. A régi nevet el kellett engednünk, mivel az idős korosztály csatornájaként aposztrofáltak minket, és az ügynökségek kicsit elhatárolódtak tőlünk. Pedig nem csak nóták szólnak a benne, egyszerűen egy olyan csatorna, amire ha rákapcsol az ember, jó kedve lesz tőle.

Jelenleg már Tematic Media Group néven fut a cége, amely komoly média-vállalkozássá, cégcsoporttá nőtte ki magát.
Szó szerint kinőtte magát, hiszen 20 m²-ről indult az egész Budapesten, a Márvány utcában – amely most is a székhelyünk –, de már négy szintet bérlünk. A cégem saját gyártású csatornák értékesítése mellett (Fishing & Hunting Channel, Sláger TV, DoQ és Székely Tv) számos tévécsatornát értékesít – dolgozunk többek között nagy amerikai médiacégeknek, például a VIACOM-nak, az AMC-nek, a History-nak, a Travel Channelnek stb. –, rendezvény- és koncertszervezéssel is foglalkozunk, valamint műsorokat is gyártunk megrendelésekre. Ehhez felépítettem a háttér-infrastruktúrát: a legújabb kameráktól a közvetítőautóig minden eszköz a rendelkezésünkre áll a minőségi munkához.

Emellett pedig belesodródtam a rádió világába is, amikor 2015 tavaszán megvásároltam a Juventus Rádiót – egy mellékágnak indult ez a munka, de valódi szerelemmé vált. A brand erősítése miatt Sláger FM-re változtattuk a nevét.

Azt mondta, beleszerelmesedett a rádióba. Mit ért ez alatt?
El sem tudtam volna képzelni, hogy egy budapesti rádió ennyire nagyszerű lehet. 2015-ben a Juventus a hatodik leghallgatottabb budapesti vételkörzetű rádió volt 200 000-es hallgatottsággal, most a Sláger FM-et 490 000-en hallgatják a fővárosban. Azaz több mint dupláztunk. Megépítettük a Márvány utcában a stúdiót, egyszerűen jó érzés oda fölmenni, tetszik a vendégeknek, mindenki azt mondja, ez a legszebb rádió Budapesten.

Jelenleg a MÉZ Rádió stúdiójában ülünk, amelynek 2016 elejétől Ön a tulajdonosa. Mi a terve a veszprémi rádióval? Egyáltalán miért vásárolta meg?
A Sláger FM fejlesztését úgy képzeltem el, hogy több rádió megvásárlásával egy hálózaton keresztül eljutok a Balatonig. Tehát nem csak a MÉZ Rádiót szerettem volna megvenni, hanem másikat is, de ott sajnos nem jött össze az üzlet. Nem tettem le a tervről, ha lesz rá lehetőségem, egyből élni fogok vele. A MÉZ Rádiót azóta megpróbáljuk a legjobbá tenni a környéken. Zajlik a belső technikai fejlesztés: megvásároltuk a legújabb software-t Németországból, mert véleményem szerint csak kiváló hangminőségben lehet és szabad sugározni. Összeállítottuk a felmérési eredmények alapján az új playlist-et, mert szerintem a zenét a hallgatói igényeknek megfelelően kell sugározni.

Persze mindenkinek van saját rock és alternatív zenéje, de egész nap nem mehet a rádióban Jean Michel Jarre, mert a hallgatók elkapcsolnak. Az a lényeg, hogy slágerek szóljanak a rádióban, változatos legyen a zenei kínálat, és szeressék az emberek.

Várható módosulás a MÉZ stílusában?
Bihariné Pelikán Hajnalka ügyvezető asszony ismeri Veszprémben a hallgatói szokásokat, ha szól, hogy ezt vagy azt szeretne, ami előre viszi a rádió helyzetét, akkor természetesen. De én nem akarok beleszólni a működésbe. Most azt látom, hogy konszolidálódott a MÉZ-nél a helyzet, a rádió szépen dolgozik. És tudom, hogy ez erőt és energiát igényel. Azt szoktam mondani: rosszat könnyű csinálni, jót viszont nehéz. Itt bizalmi alapon működik a rendszer. Ez nagyon fontos, mert ha nincs bizalom, akkor idegeskedsz, és jöhetsz ide hetente kétszer-háromszor ellenőrizni…

Mit vár ettől a rádiótól?
Mint helyi rádió jobb legyen, mint a többi. Törekszünk a legjobbat csinálni, mert különben nem lenne értelme az életnek.

TEMATIC MEDIA GROUP
Saját tv-csatornák: Fishing & Hunting Channel, Sláger TV, DoQ TV és Székely Tv
Saját rádiók: Sláger FM, MÉZ Rádió
​Képviselt tv-csatornák Romániában és Magyarországon: több mint 60 tv csatorna

A rádiózás elég költséges műfaj. Valójában mi benne az üzlet?
A hirdetők. Ha jól csinálod a rádiót, és mindenki ezt hallgatja – a fodrászatban, a benzinkúton, a kocsiban –, akkor a hirdetők el tudják érni az embereket. Ráadásul mi, magyarok nagyon sokat autózunk, és a felmérések szerint más nemzetekhez képest több tv-t nézünk és több rádiót hallgatunk. Lehet, hogy ez változni fog, de most még így van.

Évek óta a médiavilágban mozog. Valójában mi vonzza ebben a munkában?
Az, hogy nem lehet unatkozni, minden nap történik valami. Engem a munka és a kihívás inspirál. Soha nem tudom, mikor fekszem le, egy dolgot tudok, hogy reggel 6-kor kelek fel mindig.

Ön rengeteg dologgal foglalkozik. Milyen a vezetési szemlélete, hogyan menedzseli a céget?
A telefonom és az abban lévő naptáram nagyon fontos eszközöm. Nincs is személyes titkárnőm, mert azzal az elvvel működöm, hogy mire leadom a feladatot, addigra megcsinálom.

"Üzleti szemléletem alapja, hogy időben és pontosan, jól fizessük meg a munkát. "

De ez csak egy határig megy...
Nem, mindent beírok a telefonomba, sose felejtek el semmit. Menedzselnem kell az egész rendszert, régebben folyamatos tárgyalásokat folytattam, mostanában már igyekszem kiszűrni a fölösleges megbeszéléseket, amelyekről látom, hogy nem lesz belőlük semmi előremutató, azokat inkább kihagyom. Gyorsan döntök, persze kikérem a tanácsokat a kollégáimtól és a feleségemtől. Szeretem a sok negatív embert, mert az több erőt ad ahhoz, amit meg kell csinálni. A pénzügyesem például mindig azt mondja, hogy ne költsek, ha rajta múlna, soha nem vennék semmit – érthető, merthogy ő fogja a pénzt. Sokszor a megérzésemre hallgatok. A Juventus megvásárlása esetében is így zajlott. Üzleti szemléletem alapja, hogy időben és pontosan, jól fizessük meg a munkát.

Megbecsülöm az embereket, de nem tolerálom, ha valaki nem végzi el rendesen a munkáját. A becsületes embereket szeretem, csak velük szeretek dolgozni. Amikor az első alkalmazottamtól megváltam, egy hétig nem aludtam, annyira fájt a lelkem, hogy ki tudja, mit csináltam egy ember életével, de aztán rájöttem, hogy én vagyok, aki lehetőséget, munkát és pénzt adtam neki.

Tudja delegálni a feladatokat?
Megbízok a kollégáimban, ez elengedhetetlen, vannak emberek, akik felelősen viszik a saját területük ügyeit, viszont a cég működésével kapcsolatban mindig mindent tudok. Nagyon sok e-mailt olvasok, és mindenre válaszolok. A feleségem robotnak hív, mert folyamatosan mozgok. És amit megígérek, azt be is tartom, az szent dolog.

Miből fakad ez az életszemlélet?
Öten vagyunk testvérek, és legidősebb gyerekként 16 éves koromban kezdtem el dolgozni. Tojást pakoltam kamionokba egy farmon. Romániában akkoriban minden jegyre volt, ez azt jelentette, hogy mindent a „feketepiacról” kellett beszerezni, így a család állandó adósságban élt. Amikor elkezdtem dolgozni, én fizettem vissza szüleim összes adósságát. Innen fakad, hogy én akarok mindent csinálni, felelősségem volt a négy testvérem iránt – legidősebbként.

És mi ad energiát a rengeteg teendő elvégzéséhez?
Az a felelősségtudat, hogy közel 200 embernek fizetést kell adnom minden hónapban. Számomra ez a legfontosabb, ez hajt előre. Magam is alkalmazottként dolgoztam sokáig, így nagyon jól tudom, mennyire fontos, hogy a hó elején a fizetés pontosan ott legyen az ember kezében – ezt a mai napig vallom, igaz, már a munkaadói oldalról.

És hogyan tud kikapcsolni, pihenni?
Szeretek otthon lenni. Ha túlstresszeltem magam, akkor megnézek egy filmet, de az igazi kikapcsolódás és hobbi a peca, a horgászat.

Kicsi vagy nagy? Ponty vagy tonhal?
Minden jellegű, itthon a pontyozás, de járok a Maldív-szigetektől Floridáig pecázni minden évben pár hétre. Nem lettem tengerész, de így ki tudom élni magam. Itthon rendszeresen sajnos nem tudok pecázni, inkább versenyekre járok, oda biztos, hogy elmegyek. Tudni kell, hogy egy verseny fárasztóbb, mint a cégvezetés. Legutóbb 725 kiló halat fogtunk 116 óra alatt – végig pecáztunk, non-stop, négy órákat aludtunk.

Jól gondolom, hogy az emberi kapcsolatok nagyon sok mindent meghatároznak a médiavilágban?
Valóban így van. Székelyföldön azt szokták mondani, hogy „amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten”. Ha elviselhetetlen alak lennék, akkor mindenki úgy is viselkedne velem. Fontos számomra, hogy ha valakivel kezet fogok, az olyan, mintha 80 oldalas szerződést írtam volna alá. Tartom magam az ígéreteimhez, sose másítom meg a szavamat – és ha hülyeséget csináltam, vállalom a felelősséget. Persze azt is látom, hogy mások nem feltétlen így élnek, a világ változik, de én ilyen maradok.

Idegen neve nem okozott Önnek nehézséget a magyar üzleti világban?
Nos, nagyon sokat kérdezték, hogy miért nem magyarosítom a nevemet Molnárra, merthogy a Morar magyarul Molnárt jelent. Azért nem, mert szeretem apámat, és nem szégyellem a nevét. Sokan viccelődtek velem a nevem miatt, de aki megismert, általában megszeretett. A médiavilágban eleinte furcsa volt mindenkinek, angolul kezdtek beszélni velem, én meg azt válaszoltam, hogy nyugodtan mondhatják magyarul is, mert értem. Meglepődtek, akik nem ismertek, de most már nincs ilyen.

Milyen hosszú távú tervei vannak, mit szeretne csinálni tizenöt év múlva?
Mindenkinek meg kell állni egyszer, de tényleg nem látom, mit hoz a holnap. Lehet, hogy valaki majd meg akarja venni a cégemet, de nem tudom, mi lenne akkor, ha úgy kelnék fel, hogy nem kellene csinálnom semmit. Ezt nehezen bírom elképzelni. Mások hajóra vágynak, körbejárni a világot. Hát a fene tudja, hogy én ezt akarom-e. Egy biztos: szeretnék sokat pecázni tengeren, folyóban, tóban, itthon, külföldön, mindenhol.

RADU MORAR
2001 és 2007 között a Minimax Románia ügyvezető igazgatója
2003-tól a Tematic Cable tulajdonosa, igazgatója
2007 és 2014 között a MusicMix Románia tulajdonosa, igazgatója
2015-től a cégcsoportba tartozó társaságokat tulajdonló Tematic Media Group tulajdonosa, igazgatója

Szaksz Balázs | Fotó: Babják Tamás