A MÉDIA VILÁGÁTÓL A FRICSKÁIG
Rendszerszemlélet, professzionalizmus, a siker fel- és elismerése, elkötelezettség szakmai és társadalmi ügyekben – ezen alapgondolatok mentén beszélgettünk Simon Zsolttal életútjáról, a média és reklám világáról, valamint a veszprémi Fricska komplex fejlesztéséről.

Diplomáját a Külkereskedelmi Főiskolán szerezte. Mi vonzotta a kereskedelemhez? Milyen érdekességet, fantáziát látott benne?

Olyan ember vagyok, aki összefüggéseiben látom a rendszereket és működésüket, és ha mélyen vagyok ügyekben, akkor sem veszítem szem elől a végcélt. Ez a pályaválasztásra is igaz: már gimnazista koromban határozottan tudtam, hogy üzletember szeretnék lenni. Azt éreztem, részese kívánok lenni a rendszerváltás következtében átalakuló gazdasági élet fejlődésének, változásának. A kereskedő habitus pedig ösztönszerűen megvan bennem: már általános iskolás és gimnazista koromban is kereskedtem mindenféle dologgal, amire lehetőség adódott. A gimnázium után így egyenes út vezetett a külkerre. Azt is tudtam, hogy az új világban szükség lesz az idegen nyelvekre, így angolból és spanyolból felsőfokú nyelvvizsgát tettem – sajnos a spanyolt nem használom.

A felsőoktatásban eltöltött évek általában meghatározók az ember életében. Átlagos főiskolai éveket töltött az iskolában: tanulás, buli, lányok?

Nem így történt. Nagyon hamar bekerültem a marketing világába, és leginkább a munka töltötte ki azokat az éveket. A vizsgákra felkészültem, mindent megtanultam, lediplomáztam, de nem éreztem fontosságát, hogy ott ücsörögjek az előadásokon. Utólag persze sajnálom, hogy kimaradtam a főiskolai létből, közösségből, ám egyszerűen másként alakult az életem. Kapcsolatba kerültem egy emberrel, aki divatbemutatókkal foglalkozott, és beszálltam ebbe a projektbe: már a főiskola alatt divatbemutatókat szerveztem diszkókban, különböző szállodákban.

Mikor alapította első cégét?

A '90-es évek elején a nagy nyugati ruhamárkákat magyar importőrök forgalmazták, és a divatbemutatók lebonyolítása során felvettem a kapcsolatot ezekkel a cégekkel. Elég jól végeztem a munkámat, egyre több megbízást kaptam, és végül azt vettem észre, hogy már egy kis reklámügynökséget vezetek. Így aztán egy társammal 1993-ban céget alapítottunk erre a tevékenységre.

A magánvállalkozás helyett viszont a főiskola után egy multicégnél helyezkedett el. Mi volt ennek az oka?

Szerettem volna szofisztikáltabban foglalkozni ezzel a szakterülettel. A főiskolán marketing kommunikációra szakosodtam, ennek köszönhetően több reklámügynökség munkáját is megismertem, mert kihelyezett órákra jártunk a cégekhez. Azt láttam, hogy ők sokkal nagyobb volumenben és profibban végzik azt, amit én a kisvállalkozói valóságban – tudtam, hogy ha tovább szeretnék fejlődni, akkor egy nagy reklámügynökségnél kell elhelyezkednem. Így kerültem a McCann Ericksonhoz 1995-ben.

Milyen pozícióban kezdett a multicégnél?

Amikor odakerültem, a vállalatnál még nem olyan régóta létezett média részleg, amely egyrészt megtervezte a rendelkezésre álló büdzsé legköltséghatékonyabb felhasználását, és ezután el is költötte a pénzt. A cég médiavásárlójaként letárgyaltam a tévékkel, rádiókkal, közterületi cégekkel, újságokkal a reklámköltéseket. A cél az volt, hogy minél hatékonyabban, minél olcsóbban jelenhessen meg a reklám.

Ezek után nagyon gyors karriert futott be a McCann Ericksonnál. Ez minek volt köszönhető?

Pályafutásomat illetően az volt a szerencsém, hogy jó időben kerültem bele egy éppen formálódó rendszerbe – és itt nem csak az ügynökségre, hanem az egész médiavilágra gondolok. A reklám és média iparág angolszász vonalon fejlődött, a helyi kirendeltségeket is külföldiek vezették, sőt a legnagyobb hirdetők is külföldiek voltak. Az idegen példákat megismerve új szakmai gondolkodás- és szemléletmódot, rendszerelméletet, professzionalizmust tanultam. Valóban nagyon gyorsan futottam végig a karrierlétrán: '98-ban médiavásárlási igazgatónak neveztek ki, '99-ben pedig társügyvezetője lettem az akkor már a McCann Ericksonról levált Universal McCann médiaügynökségnek.

Egy átlagember számára elég átláthatatlan, misztikus, hogy miként működik egy médiaügynökség. El tudná mondani közérthetően?

A médiaügynökség meghatározza, hogy az ügyfél céljainak eléréséhez – aki például el akar adni valamilyen termékből valamennyit egy adott időszakon belül – mennyi pénzre van szükség, optimalizálja a büdzsét, és az összeget a lehető legköltséghatékonyabban használja fel a célcsoport elérése érdekében. Mivel az emberek nagy része néz tévét, olvas újságot, használ internetet, úgy gondolja, hogy önmaga is tudja, hol kellene elkölteni a reklámpénzeket. Ám ez nem így van. Ez külön szakma. Sok pénzből természetesen hatékony kampányt lehet kivitelezni, de a médiaügynökség munkájában az a cél, hogy minél kevesebb összegből lehessen jó eredményt felmutatni. Emögött irdatlan kutatómunka rejlik. Például vizsgálják, hogy a célcsoportnak hányszor, milyen kontextusban, milyen hangulati állapotban kell látnia az üzenetet ahhoz, hogy a reklám működjön. Ezt bonyolítja, hogy a tévézés esetében nagyon szofisztikált a kereskedés módja. Ebben az esetben az ügynökségek nem reklámidőt vesznek, hanem nézettséget.

Életútja úgy alakult, hogy öt év után új munkahelyen folytatta munkáját.

2000-ben átmentem a Mediaedge:cia médiaügynökséghez ügyvezető igazgatónak, ahol az én dolgom lett a médiaügynökség kiépítése. Tíz szép esztendőt töltöttem el ott, és első emberként akkor alakíthattam a céget, amikor valójában maga az iparág is formálódott. Az évek során folyamatosan kerestem az új kereskedelmi modelleket. Láttam például, hogy a televíziós csatornáknak műsorra van szükségük, ám nem mindig tudják finanszírozni a gyártást. Az állami tv-vel kezdtünk együttműködni: az ügynökség legyártotta a műsorokat, ezért cserébe reklámidőt kaptunk, amivel szabadon kereskedhettünk. Például mi indítottuk újra annak idején a Kultúrház műsort.

Mit szeret a reklámban, a reklámszakmában?

A sikert.

És mit ért siker alatt?

"És fontos, hogy ünnepelni kell a sikereket!"

Sok apró dolgot. Ügynökségi oldalon siker, ha megnyertünk egy ügyfelet, ha bevált a kampány, ha egy partner köszönőlevelet írt, ha egy tárgyaláson win-win helyzetből jól jöttünk ki. A lényeg, hogy a kis eredményeknek is nagyon kell tudni örülni. És fontos, hogy ünnepelni kell a sikereket! Sokan értelmetlennek tartják a céges bulikat, a csapatépítő tréningeket, pedig nem így van. Erre mindig is odafigyeltem, ezért is lett a Mediaedge:cia Közép-Kelet Európa 13., valamint Magyarország legjobb munkahelye a munkavállalói felmérések alapján. A munkatársak erősen kötődtek a céghez, a kiváló csapatnak köszönhetően pedig jöttek az eredmények: 2006-ra a Mediaedge:cia Magyarország legnagyobb médiaügynökségévé nőtte ki magát 22 milliárd forintos forgalommal.

Hogyan fogalmazná meg munka-filozófiáját?

Élet- és munkafilozófiámban a rendnek, a rendszernek nagyon fontos szerepe van.

Meglátásom szerint az a lényeg, hogy ne hagyjuk kialakulni a rendetlenséget. És ez mindenre igaz: a fizikai rendetlenségre, az emberi kapcsolatokra, az üzleti folyamatokra is. Az egyik egyetem diplomaosztóján tartott beszédemben azt mondtam: mielőtt bárki kilép az életbe, menjen haza, és próbálja ki, meg tud-e csinálni úgy egy omlettet, hogy amikor elkezdi, nincs előkészítve semmi, és mire elkészül, már megint nincs elől semmi, és minden szennyes a mosogatóban sorakozik. Egyszerű, de jó teszt, mert tudni kell, mi után mi következik, mikor mire van szükség, hogy az omlett el is készüljön. Utána sokan jeleztek vissza, hogy ezt a példát az üzleti élet nagyon sok területén analógiaként használják.

Milyen vezetőnek tartja magát?

Inkább tartom magam jó menedzsernek, mint kiváló vezetőnek, mert nehezen tudok delegálni olyan feladatokat, amelyek működését nem látom át. A médiaügynökségi munkában ezt könnyen kezeltem, mert velem nőtt a szakma, de amikor átkerültem a tv világába, ahol 1500 ember dolgozott alattam, akkor sokkal nehezebb volt megvalósítani. Aztán ebben is sokat fejlődtem, de teljesen képtelen vagyok átalakulni.

Nem vágyott nemzetközi karrierre?

Az angol központ nagyon szerette volna, ha külföldön folytatom pályafutásom, de hosszú távra nem akartam elmenni, mert tudtam, aki nemzetközi pályára lép, az soha nem jön vissza. Egyszer aztán majdnem elvállaltam a cég holland irodájának ügyvezetését, de azt mondtam a főnökeimnek, hogy csak úgy érdekel, ha két év után eldönthetem, hazatérek-e. Ők viszont ebbe nem mentek bele, úgyhogy itthon maradtunk feleségemmel és két gyermekemmel. Végül pedig úgy „oldódott meg” a nemzetközi karrierem, hogy nem kellett elmennem itthonról: én lettem a vállalat online médiaügynökségeinek közép-kelet-európai regionális igazgatója.

Mindemellett a szakmai érdekképviseletben és aktívan részt vett: 2008 és 2010 között Ön volt a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetségének elnöke. Ez miért volt fontos Önnek?

Azért, mert legnagyobb médiaügynökségként rengeteg újdonságot vezettünk be, viszont sokszor falakba ütköztünk, mivel az ötleteinknek nem volt iparági elfogadottsága. Fontosnak éreztem, hogy támogassam az iparág működését, segítsek új dolgok elindulásában. Komoly diplomáciai munkát igényelt a különböző ágak – média-, reklámügynökségek, eseménymarketing cégek – közötti vitákat, feszültségeket kezelni, de úgy érzem, hatékony munkát végeztem a MAKSZ-nál.

Ezek után hatalmas váltás következett az életében. Tíz év médiaügynökségi munka után a TV2 ügyvezetője lett. Hogyan zajlott le a váltás?

Éppen Brüsszelben, a repülőtéren ültem, amikor egy fejvadász hívott, hogy nem érdekelne-e a TV2 vezetői pozíciója. Nem vettem komolyan a jelentkezést, a fejvadásznak nem önéletrajzot adtam, hanem vicces leírást magamról – hogy például vannak 52-es, 54-es, 56-os öltönyeim is, annak függvényében, éppen hány kiló vagyok. De a fejvadásznak bejött a stílusom, és behívtak interjúra.

Az előbb említette, hogy jól érezte magát a helyén, megbecsülték, szerette az ügynökségi munkát. Ennek tükrében miért határozott úgy, hogy elvállalja a TV2 ügyvezető igazgatói posztját?

Azt éreztem, hogy az ügynökségi területen mindent elértem – a legnagyobb magyarországi cég igazgatója voltam, egyesületi vezetőként is elindítottam a változásokat –, és elkezdtem gondolkodni, merre tovább. A médiában szerettem volna maradni, és hatalmas megtiszteltetésként ért, hogy felkértek a második legnagyobb magyarországi kereskedelmi televízió vezetésére. Ugyanakkor láttam a bukás lehetőségét is, mert előttem több értelmes ember sem tudta elmozdítani a lejtőről a TV2-t, de úgy gondoltam, én meg tudom csinálni. Így aztán 2010 októberében elkezdtem a munkát.

Hogyan élte meg a váltást? Azt kapta, amit várt?

Irdatlan sokk volt számomra az új közeg. Elképesztő strukturált ember vagyok, de a németek hozzám képest is megdöbbentők. A rendszer alá is rendszert építenek, és külön tanácsadók igyekeznek ezeket még optimálisabbá tenni. Előző munkahelyemen negyedévente egyeztettem a londoni vezetéssel, aztán végeztem a dolgom, itt pedig azzal szembesültem, hogy jóvá kell hagyatnom a legkisebb döntéseimet is. Ráadásul azt láttam, hogy 450 alkalmazottal és 1000 külsőssel nagyon nehezen tudok csapatot építeni. Ebbe a helyzetbe igyekeztem behozni a saját szemléletemet – és végeredményben sikerrel jártam, mert rengeteget fejlődött a munkatársak cégen belüli elkötelezettsége.

Melyek voltak a legnagyobb szakmai kihívások ebben a munkában?

Azokban az években a reklámpiac éppen a felére esett vissza, és utólag derült ki, hogy a német tulajdonosok valójában válságmenedzsernek vettek fel, és azt várták tőlem, hogy készítsem elő a céget eladásra. A helyzet az volt, hogy minél kevesebb pénzből kellett minél nagyobb nézettséget produkálnunk. Ezt új kábelcsatornák indításával – SuperTV2, Fem3, Pro4 – sikerült is elérni, emellett a tehetségkutatók terén verhetetlenek voltunk, egymást követték a sikeres műsorok: a Megasztár széria, Az ének iskolája, a Sztárban sztár, A nagy duett, a Voice, a Rising Star. 2012-re sikerült konszolidálni a cég működését, és ennek tükrében a német tulajdonosok bejelentették, hogy eladják a magyarországi érdekeltségüket. Végül potenciális vevő nem akadt, így gazdasági igazgató kollégámmal megkaptuk a lehetőséget, hogy Managemet Buy Out keretében megvásároljuk a céget. Ez azt jelenti, hogy hozzánk, korábbi alkalmazottakhoz került a vállalat.

A sok nehézség ellenére is látott fantáziát a tv üzemeltetésében, tulajdonlásában?

A napi több milliós elérés, a kábelportfólió bővülése, a jól működő műsorok, a reklámpiac pozitív visszajelzései miatt láttam benne potenciált, és éreztem, hogy a tv a következő három-négy évben sikereket tud produkálni. Tovább folytattuk a munkát, és a fő irány az internet és a televíziózás összekapcsolása, a multiscreen megoldások sora lett. Aztán a piaci környezet úgy hozta, hogy a saját anyagi hátterünkkel nem tudtuk biztosítani a TV2 csoport hosszú távon fenntartható működését, nem akartuk kockáztatni több száz ember állását, és 2015 végén eladtuk a céget.

Azóta eltelt több mint egy esztendő. Hogyan alakította tovább pályafutását, életét?

Feleségem álmodta meg és vezeti a Betűtészta kiadót, amely gyerekkönyv-kereskedelemmel és kiadással foglalkozik, valamint gyerekkönyvesboltot működtet Budakeszin. Eddig több mint harminc könyvet jelentetett meg, és jellemzően magyar kortárs írókat és illusztrátorokat támogat. A Betűtészta adta ki a nagysikerű Helka-trilógiát – amelyből vízibáb-előadás is született a Kabóca Bábszínházban – és Lackfi János Paradicsomleves betűtésztával című verseskötetét is. Én intézem a kiadó gazdasági ügyeit, és igyekszem üzleti szempontból építeni a céget: új portfóliót állítottunk össze, elindítottuk a Betűtészta webáruházat, erősítjük a kommunikációt. És hogy „ne unatkozzak”, társtulajdonosa lettem a veszprémi Fricska Bisztrónak.

Hogyan jött az ötlet, hogy médiaszakemberként belevágjon a „vendéglátózásba”?

Érdekes történet. 2006 óta járunk rendszeresen családommal Balatonfüredre, így Veszprémbe is, és idővel a Fricska visszatérő vendégei lettünk. 2014 őszén egy disznóvágás alkalmával említette meg Marci, hogy problémák adódtak a tulajdonostársakkal, nem tudja, mi lesz a Fricska sorsa. Mi pedig sétáltunk egyet a családdal a Séd partján, és feleségem „rávett”, hogy szálljunk be az üzletbe. Ráadásul családi kötődésünk is van a városhoz, feleségem nagyapja volt Veszprém megye főispánja. Valójában nem akartam vendéglátózni, de feleségemmel mindketten éreztük, hogy a Fricska több mint egy bisztró: csodálatos hangulattal megáldott hely, olyan kincs Magyarország területén, amely teljesen egyedülálló. Veszprém központjában egyszerre megkapja a vendég a Balaton-felvidék hangulatát, a várat, a Séd-völgy és a Kolostorok és Kertek romantikáját, a város kulturális kisugárzását, és a komoly gasztronómiai élményt.

Összefüggéseket látó, precízen építkező emberként komoly fejlesztéseket indított el a Fricskában. Milyen újítások valósulnak meg a jövőben?

„A cél, hogy a Fricska Veszprém és a Balaton-felvidék esszenciájaként valódi turisztikai attrakcióvá váljon, (…) különböző programok, attrakciók segítségével kulturális közösségi teret kívánunk létrehozni.”

A cél, hogy a Fricska Veszprém és a Balaton-felvidék esszenciájaként valódi turisztikai attrakcióvá váljon, a betérő vendég ízelítőt kapjon a környék látnivalóiból, gasztronómiájából, kultúrájából. Sőt, egyre inkább úgy érzem, a projekt emellett misszió is: különböző programok, attrakciók segítségével kulturális közösségi teret kívánunk létrehozni. Ezeknek a céloknak megfelelően kezdtünk bele a fejlesztésekbe. A gasztronómiai vonal lényege, hogy az étterembe olyan kínálatot fogunk összeállítani, amely környékbeli alapanyagokból veszprémi, Balaton-felvidéki ételeket is megújít. Az ötletünkbe beleszeretett Mede Ádám, a Costes Downtown Michelin-csillagos étterem szakácsa is, aki 2015-ben az ország legjobb 27 év alatti szakácsa volt, és a világbajnokságon harmadik helyet ért el. Ő lesz a konyhafőnök. Fontos, hogy megtartjuk az eddigi gourmet street food, bisztro vonalat, de behozzuk a helyi gasztronómiai ízeket. Az étterem átalakítása jelenleg folyik, a nyitás április elején várható. Megvásároltuk a Fricska mellett álló káptalani házat, ahol nyolc szobás hotelt valósítunk meg – megtartva eredeti jellegét, hangulatát, ugyanakkor a hagyományt modern design belsőépítészettel ötvözzük. Ha minden jól alakul, akkor 2017 őszén már fogadhatjuk első vendégeinket.

A kulturális, közösségi tér miként valósul meg a projektben?

Két helyszínen: a régi nyomda épületében és a Kis-Frick malomban, amelyek a Fricska közvetlen szomszédságában állnak. A nyomda helyén olyan rendezvényközpont épül, amely egyedi fekvésének köszönhetően ideális helyszíne lesz tréningek, kisebb konferenciák, esküvők lebonyolításának, továbbá szeretnénk rendszeres kulturális programokkal szolgálni Veszprém és a környék fiataljainak. A terv már a hatóság előtt fekszik, bízom benne, hogy idén nyár végén elkezdődhet az építkezés, és 2018-ra meg tudjuk nyitni. A malom nehezebb ügy, mert a felújítása sikeres pályázat függvénye. A lényeg, hogy kulturális közösségi térként fog funkcionálni: interaktív, „élő múzeumként” állítjuk helyre az eredeti malom funkciót – szeretnénk őrölni, sütni –, továbbá teret adunk helyi alkotóknak, művészeknek, fellépőknek, ezáltal életre keltve az épületet. Bízunk benne, hogy a város is támogatja, hogy a közel hatszáz éves emblematikus épület újra megnyílhasson, hiszen hatalmas turisztikai vonzerővel rendelkezik.

Úgy beszél, mint aki beleszeretett a Fricskába, a helybe, a projektbe...

Valóban beleszerettem a városba, a völgybe, a Fricskába, a hely hangulatába – és persze a projektbe is. Látszik, hogy a Balaton északi partján és a felvidéken komoly gasztronómiai, turisztikai fellendülés indult be, azt szeretném, ha a Fricska a saját különleges, egyedi hangulatával része lenne ennek a fejlődésnek.

Sok minden alakult az életében, de az állandó, hogy évek óta segíti az Unicef munkáját. Miért fontos Önnek ez a vállalás?

„Azt gondolom, hogy aki pozíciójából, tudásából vagy kapcsolatrendszeréből fakadóan megteheti azt, hogy segítsen társadalmi ügyekben, annak ez kötelessége is.”

2011 óta veszek részt az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának munkájában, jelenleg is kuratóriumi tag vagyok. Azt gondolom, hogy aki pozíciójából, tudásából vagy kapcsolatrendszeréből fakadóan megteheti azt, hogy segítsen társadalmi ügyekben, annak ez kötelessége is. A múltban a pozícióm nagyon sokat segített abban, hogy hozzájáruljak a szervezet működéséhez, most viszont több az időm, így többet tudunk konzultálni, és megtervezni feladatokat, tevékenységeket.

Hogyan kapcsolódik ki? Mivel tudja tölteni magát?

Nagyon szeretem az elektronikus zenét, volt idő, amikor amatőr dj-skedtem otthon. Emellett sportolok, újdonság, hogy elkezdtem teljesítménytúrázni; már nagyon várom a májusi Kinizsi 100-at. És végre rengeteget lehetek együtt a családdal, a gyerekekkel. Ami még kikapcsol, az az aktív utazás: új országok, városok, kultúrák megismerése.

A jövőbe tekintve milyen terveket fogalmaz meg magának?

Egyelőre a Fricska a prioritás, mert sikereket lehet elérni, és látom a fejlődés lehetőségét. Természetesen nem léptem hátra a szakmából, sok emberrel tartom a kapcsolatot, sokan kikérik a véleményemet különböző szakmai ügyekben – valójában baráti tanácsadóként benne maradtam a média világában.

Elképzelhető, hogy aktívan visszatér eredeti szakmájába? Amilyen átéléssel, elkötelezettséggel beszélt róla, nehezen tudom elképzelni, hogy kibírja nélküle...

Szerintem még egy évig bírom...

Szaksz Balázs | Fotó: Babják Tamás

Névjegy

SIMON ZSOLT

Tanulmányok:
Külkereskedelmi Főiskola
Madách Imre Gimnázium

Munkahelyek:
2014–2015 a TV2 társtulajdonos igazgatója
2010–2013 a TV2 vezérigazgatója
2006–2010 MEC Interaction, közép-kelet európai igazgató
2000–2010 Mediaedge:cia (ma. MEC), ügyvezető igazgató
1999 Universal McCann, társvezető
1998 Universal McCann, médiavásárlásokért és üzletfejlesztésért felelős igazgató
1995 McCann Erickson, médiavásárló

Társadalmi vállalások:
2011 óta az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványának kuratóriumi tagja
2008–2010 MAKSZ elnök
2000–2004 a Magyar Reklámszövetség elnökségének tagja
1999–2008 MAKSZ Médiaszekció elnökségi tag, alelnök, elnök