A CSILLAGOK FELÉ
Egyszerű veszprémi iparos család sarjaként megjárta Münchent, Brüsszelt, Párizst, Itáliát – szobrászművészete a kor kiemelkedő alkotói közé emelte, ám korai halála nem tette lehetővé az életmű kiteljesedését. Csikász Imre az örök lehetőség marad a magyar képzőművészet történetében, aki ennek ellenére számos kiemelkedő alkotással gazdagította hazánk művészetét.

Csikász Imre, a századforduló tehetséges szobrászművésze 1884-ben született Veszprémben Csikász Imre kékfestőmester és Veledics Mária gyermekeként. A Szent László és Szent Anna iskolákat követően a veszprémi Piarista Gimnázium tanulója lett, de a középiskola nem kötötte le, évet kellett ismételnie, sőt még rajzból is megbukott. Tanára, Laczkó Dezső ismerte fel a diákban szunnyadó tehetséget és lehetőséget, és tanácsára szülei szobrászinasnak adták. Fehér Sándor mester 1898-ban Budapestre költözött, és magával vitte tanoncát is, aki 1901-ben sikeres felvételit tett a Iparművészeti Iskolán, ahol négy évig szobrászatot tanult.

Csikász Imre mindenképpen tovább akarta képezni magát, de sajnos ehhez nem volt meg anyagi lehetősége, ám akadtak jószívű, a művészet iránt fogékony mecénásai; báró Hornig Károly püspök támogatásával 1906-ban a bajor Képzőművészeti Akadémián kezdhette meg tanulmányait. A konzervatív müncheni intézmény után a modernebb, haladó szemléletű brüsszeli Académie Royal des Beaux-Arts növendéke lett 1907-ben, és három esztendőt töltött a belga fővárosban. Ez idő alatt állami ösztöndíjban is részesült, és művészi fejlődését jól jellemzi, hogy három akadémiai első díjat nyert alkotásaival. Itt készítette „A csillagok felé” című, szimbolikus jelentést hordozó szobrát, amely ég felé emelt karokkal álló, átszellemült arcú férfit ábrázol. Magánéletében is döntő esemény következett be, ugyanis itt ismerkedett meg későbbi menyasszonyával, Turner Laurával, egy brüsszeli gyáros leányával, aki szintén az akadémián tanult festeni. A nyarakat a művész Veszprémben töltötte, és folyamatosan alkotott: számos mellszobor és relief került ki keze alól.

Az 1910-es esztendő több szempontból is kiemelkedő jelentőségű volt életében. Ekkor járt tanulmányúton Párizsban, ahol megismerkedett Auguste Rodin művészetével, amely komoly hatást gyakorolt rá; és még ebben az évben teljesült régi álma, Hornig püspök támogatásának és a veszprémi várban ma is látható Batsányi-emléktábla honoráriumának köszönhetően végre eljutott Itáliába. Rómában műtermet bérelt, és teljes erőbedobással dolgozott. Két kiemelkedő szobor született ebben az időszakban: a Fiatal lány bajor állami aranyérmet nyert, az Ülő lány Ráth-díjat kapott Magyarországon. A két mű az Országos Magyar Képzőművészeti Társulás Műcsarnok-beli kiállításán hatalmas sikert aratott, a kritikusok kész mesterként aposztrofálták a fiatal művészt.

Hazatérése után Veszprémben és a kecskeméti művésztelepen alkotott, és a komoly sikerek, a felívelő karrier csak még nagyobb munkakedvet adtak az ifjú Csikásznak, egymás után születtek újabb alkotásai: többek között elkészült a Korona Szálló falára tervezett Petőfi-emléktábla, valamint nekilátott a dr. Óvári Ferenc által megrendelt nagyvázsonyi Kinizsi-szobor elkészítésének is.

1913-ban felköltözött Budapestre, és a Százados úti művésztelepen kapott műtermet. Nagy mecénása, báró Hornig Károly számára megtervezte a Károly-templom portáléját, amely ma is dísze az épületnek. A folyamatos munkát akkor sem hagyta abba, amikor tüdőgyulladást kapott. 1914 januárjában szanatóriumba került, ahol az orvosok már nem tudták megmenteni életét, fájdalmasan fiatalon, mindössze 29 évesen távozott az élők közül.

Nagy lehetőségekkel, művészi kiteljesedéssel és sikerekkel kecsegtető karrier tört derékba,

töredékes életműve mégis megmutatja Csikász Imre különleges tehetségét, amelyet érzékeny, naturalista művészi látásmód és kiforrott saját stílus jellemez.

Ülő lány című szobra a Margitszigeten, Fiatal lány és Ifjúság (A csillagok felé) című szobra a Magyar Nemzeti Galériában látható. Veszprémben több műalkotás őrzi keze nyomát, a Laczkó Dezső Múzeumban számos műve fellelhető. Az utókor megőrizte emlékezetét: 1932-ben emléktáblát avattak fel az egykori Csikász-házon, szobra áll Kecskeméten a Cifrapalotában, veszprémi portré-szobrát 1994-ban Raffay Béla alkotta, valamint szülővárosában galériát neveztek el róla.

Szaksz Balázs