MIT ISZUNK AZ IDÉN NYÁRON?

Kevesen tudják, hogy a Füreden minden év májusában megrendezett Városi Borversenynek milyen komoly hatása van a nyári borfogyasztásunkra. Ide csak Balatonfüred környéki borokkal lehet nevezni és legalább 300 literrel kell belőle rendelkezni. Ez azért nagyon fontos, mert a Tagore sétányon megrendezett Borheteken csak ezeket a borokat szabad árusítani. Persze csak akkor, ha a 100 pontos bírálati rendszer szűrőjén átment a szóban forgó bor. Mert a füredi promenádon minimum ezüst minősítésű bort ihatunk csak. És valljuk be, mi borisszák ennek csak örülhetünk.

Nincs olyan Veszprém megyei, aki legalább egyszer ne sétálna végig a nyári Füred magyar-tenger partján, pohárral a kezében, ízlelgetve a környék dűlőinek nedveit. És természetesen ezek az ízek nagyban befolyásolják azt is, hogy milyen palack felé nyúlunk a boltokban, hiszen szívesebben vásárolunk olyan bort, amit már ismerünk. A sors nagy ajándéka nekem, hogy már sok éve ott lehetek ezen a versenyen, így első kézből, akarom mondani: első ízlelőbimbóból tudok beszámolni arról, mit iszunk az idén nyáron.

Kései Olaszrizlingből gazdag és kiváló a felhozatal! Az édes-szájúaknak kihagyhatatlan Mészáros József 2015-ös pécselyi kései Olasza, ami egyébként a legmagasabb pontszámot kapta a versenyen. De akkor már maradjunk az édeseknél: nem nyúl mellé, aki megkóstolja a Söpteiék Sárgamuskotályát (Pécsely, 2013), a Balogh Pincészet Szürkebarátját (Pécsely, 2015) és Olaszát (Pécsely, 2013), a Koczor Pincészet szőlősi házasítását (Semillon-Furmint-Olasz, 2017). És még itt vannak a Béla és Bandi Borászat (Balatonszőlős, 2017), a Balogh Pince (Pécsely, 2013) és a Koronczai Pince (Balatonszőlős, 2017) Olaszrizlingjei is. Ezek mind Nagy Aranyérmes nemes édes borok, a környék legjava.

Nem véletlenül hagytam a végére Koronczaiékat. Ők az idén úgy eltalálták a boraikat, mint ligeti kurvát a ringlispíl! Bármihez nyúltak, arannyá vált. Nem véletlenül lett az év pincészete épp a Koronczai Pince. Félédes Szürkéjük (Balatonszőlős, 2017) alig csúszott le a Nagy Aranyról, 2015-ös Merlot-juk első osztályú, Irsai Olivérjük és Traminijük pedig minden bizonnyal a nőknél viszi el a pálmát. Megérdemlik a sétány első pavilonját.

Aki a rozét preferálja, annak mindenképpen meg kéne kóstolnia a Feind Borház Shiraz-át (férfiasan bevallom, most ittam először Shiraz-ból rozét), a csicsói Szabó és Fia Borpince és a Kálmán Pince Kékfrankosát. És mindenképpen időzzön el a Fodorvin Családi Pincészetnél, mert minden rozéjuk igen jól szerepelt.

Bár fehérboros borvidéknek tartjuk a Csopaki-Balatonfüredi Borvidéket, azért találunk itt jó vörösöket is. Gyukli Krisztián 2015-ös tagyonhegyi Grandioso-ja kiváló példa arra, hogy a Cabernet Sauvignon jól érzi magát felénk is. Nem beszélve Hudákék Individuum-járól, ami a pletykák szerint azért olyan drága, mert Hudák Mátyás borász maga szeretné meginni ezt a kivételes és éppen ezért kicsi tételt. Tulajdonképpen megértem, mindössze 600 palack készült belőle… Viszont a Feind Borház kiváló Cabernet Franc-ja (2017) mindenkinek elérhető, ár-minőség arányában a legjobb vörös.

Aki a huncutabb fehéreket szereti, mindenképpen nyaljon bele a Lídia Borház András néven futó Juhfarkjába. Ez a 2015-ös zánkai bor mára szépen beérett a palackban, igazi kuriózum. Vagy kóstolja meg Gyukliék 2017-es Sauvignon Blanc-ját, ami első osztályúra sikeredett, de Feindék és a Horváth Borház 17-es Chardonnay-i is igen pofásak. Az ember nem is gondolná, hogy ilyen szép borokat nyelhet.

És végül, és tényleg nem utolsósorban: itt vannak ezek a gyönyörű szép Olaszrizlingek… Itt tényleg a bőség zavarával kell megküzdenie a szomjas ínyencnek. Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy bármelyik pincénél kaphatunk egy-két igazán finom, üde és illatos rizlinget. Ami engem bánt – csak hogy kekeckedjek egy kicsit –, hogy a fahordós érlelés szinte kiszorult, mindenki a reduktívot tolja, mintha muszáj lenne. De abban is biztos vagyok, hogy ez is, mint minden divat, pár év alatt lecseng, a pincékbe szép lassan visszagurulnak a fahordók, azokba pedig visszacsorognak a borok. Én pedig, ígérem, akkor is ott leszek, és egy életem, egy halálom: megkóstolom őket!

Tóth Loon | Fotó: Babják Tamás