Épületeket alkotott, városképet alakított
A századforduló időszaka Veszprémben is a nagy építkezések korszaka volt. Az ekkor alkotó Csomay Kálmán építőmester keze munkájának nyomát is hosszú időre megőrizte a város.

Az 1872-ben született építőmesternek olyan veszprémi épületeket köszönhetünk, mint a Medgyasszay István tervei alapján megvalósult Petőfi Színház, a Davidikum vagy a Kossuth utcai evangélikus templom tornya. De nem ez volt az egyetlen veszprémi templom, amelynek megújulásához Csomay is hozzájárult: az ő keze munkáját dicséri a Szent László-templom, és a székesegyház utolsó nagy, Hornig Károly püspök megrendelésére 1907 és 1910 között megvalósult átépítésekor is ő volt az egyik kivitelező. Szintén a XX. század első éveiben dolgozott a Gyermekkórház épületén is, amit Ybl Lajos tervei alapján épített.

Az építési vállalkozó kemény munkával alapozta meg hírnevét és elismertségét, és bár a város egyik legtehetősebb polgárává vált, nem élt luxus életet, nem utazgatott, hanem minden idejét szakmájára fordította.

Ilyen befektetés volt az a téglagyár is, amit 1902-ben alapított a mai Jutasi úton. Felismerte, hogy a környék agyagjából jó minőségű tégla készíthető, amit saját részre gyártva még gazdaságosabbá tehetők az építkezések – de a dinamikusan fejlődő vállalkozás eladásra is termelt falazótéglákat és tetőcserepeket.

Az első világháború alatt részt vett a harcokban, hazafias helytállásáért vitézségi érmet kapott, 1920-tól a Vitézi Rend tagja lett. A Nagy Háború után visszatért az építőiparhoz, és több helyen hozott létre lakóépületeket: a mai buszpályaudvar mellett három ház viseli magán a mester keze nyomát, ahogy a Diófa és a Rózsa utcák családi házai közül is többet Csomay Kálmán épített.

Sok veszprémi számára a Csomay név az egykori városi strand miatt emlékezetes, és ez sem a véletlen műve: az 1933-ban elkészült létesítményt a vállalkozó fiával együtt, saját költségén kezdte építeni.

A jómódú építőmester élete a második világháborút követően vett keserű fordulatot: 1948-ban elhunyt felesége, Benkő Ilona, a hatalomra kerülő kommunisták pedig minden vagyonától megfosztották a vállalkozót. Csomay Kálmánt – aki egész életében kemény munkával gyarapította vagyonát, sikereit tehetségének és szorgalmának köszönhette, életét pedig saját szándéka szerint alakíthatta – megtörte az, hogy egyszeriben kirántották a lába alól a talajt, és megfosztották attól, hogy saját boldogulásának kovácsa lehessen.

A mester 1961-ben, 90 évesen hunyt el. Veszprémre hagyott örökségének sorsa felemás. Míg számos épülete a mai napig meghatározó része a városképnek – és a folyamatos karbantartásnak köszönhetően vélhetően ez jó ideig így is marad (a színház épp most készül egy jelentős rekonstrukcióra), addig több más munkája, köztük a Csomay-strand is, áldozatául esett a hatvanas-hetvenes évek agresszív városformálásának, és nyom nélkül eltűnt. Megint más épületei pedig épp azt sínylik meg, hogy egy ujjal sem értek hozzájuk; ilyen a két évtizede elhagyatottan álló Gyermekkórház is. Ez utóbbi esetben szerencsére még él a remény, hogy a jobb sorsra érdemes építészeti emlék valamikor majd újra a veszprémiek javát szolgálhatja.

DÍJ ŐRZI AZ ÉPÍTÉSZ EMLÉKÉT

2018-tól építészeti nívódíj őrzi Csomay Kálmán emlékét. A díjat a Veszprém Megyei Mérnöki Kamara, a Magyar Építészek Veszprém Megyei Kamarája és a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alapította a Veszprém városi és Veszprém megyei önkormányzatok támogatásával. A nívódíj azon Veszprém megyében létrehozott alkotásoknak adományozható, melyek megvalósítása 5 évnél régebben történt, pozitívan befolyásolja a településképet, kiemelkedő építészeti és esztétikai megjelenést tükröznek. A díjat első alkalommal a Hotel Historia Malomkert és Sörház (Új Partakert Kft.) vehette át.

Schöngrundtner Tamás | Fotó: internet