EGY CSAPATKÉNT TUDJUK ELÉRNI A SIKEREKET
Csekényi István még buszsofőrként, mellékállásban kezdte el lerakni 1984-ben közúti áruszállítással és építőanyag kereskedelemmel foglalkozó családi vállalkozásuk alapjait. Miközben felesége az udvarról cementet, meszet, kisméretű téglát árult és italboltjukat üzemeltette városlődi otthonuk garázsában, ő ugyanott cementet pakolt és vitte az ügyfeleknek. Mára a cég a térség piacvezető építőipari szolgáltatójává vált városlődi és ajkai telephelyükkel, a stafétát pedig fiaik, Henrik és Kristóf vették át a telephelyek élén, munkafilozófiájuk azonban nem változott: egy családként, közösen gondolkodva érhetik el a sikereket.

„A szüleink nulláról kezdtek mindent, gyakorlatilag két-három emberrel, és kemény fizikaimunkával alapozták meg a céget – idézi fel a kezdeteket Henrik és Kristóf ajkai telepükön. – Volt egy kis italboltjuk a garázsban – cement, mész, tégla eladása mellett –, amit anyu vezetett, apu pedig buszsofőrként dolgozott, és délutánonként – miután letette a busz járatot – átült a billencs IFA-ra és fuvarozott. Hozott cementet, amit egy nagy katonai sátorban árultak az udvaron, a forgalom növekedésével pedig megfeleződött a garázs: egyik felében működött az italbolt, míg a másikat az építőanyagok foglalták el, akárcsak a katonai sátrat. Viszonylag hamar eljött aztán a pillanat, hogy kinőtte magát akkorára a cég, hogy már nem lehetett a családi háznál folytatni ezt a tevékenységet, így 1993-ban létrejött a városlődi telephelyünk. De ahhoz, hogy egyáltalán erre a szintre eljussunk, és aztán tovább tudjon fejlődni a vállalkozás, a szüleink rengeteg munkát tettek bele. Nagyon sokat köszönhetünk nekik.”

Egyértelmű volt számotokra, hogy csatlakoztok a családi vállalkozáshoz?

Csekényi Henrik: Bennem soha nem merült fel az ellenkezője: gyerekkorom óta ebben a közegben mozogtam, itt nőttem fel, mindig is vonzott a szakma, elsősorban a fuvarozás része. Már a középiskolai nyári szünetekben is besegítettem a cég körüli teendőkbe, a kihívások megoldása közben szerzett sikerélmények pedig hozzájárultak, hogy ezt az utat válasszam. A tanulmányaimat is ez alapján folytattam: a győri Széchenyi István Egyetemen szereztem diplomát logisztika szakon, közben a cégnél is dolgoztam, főiskola után pedig én vettem át édesapámtól a vállalkozás áruszállítással foglalkozó részét.

Csekényi Kristóf: Gyerekkoromban számomra is egyértelmű volt, hogy beszállok a családi vállalkozásba: hétvégéken, nyaranta Henrikkel együtt forgattuk az emelő villát a darus kocsikon, így segítve a sofőröket – és nagyon élveztük. Középiskola után aztán egy duó tagjaként, producerként elkezdtem zenével foglalkozni, számos fellépésünk akadt, és a zene lett az első és az utolsó gondolatom. Idővel viszont elkezdtem dolgozni a cégben is, fél-egy év után pedig megláttam benne ugyanazt a szépséget, mint a zenében, és teljesen beleszerettem a kereskedelembe. Ma már nem tudnám elképzelni, hogy mást csináljak.

Ma hogyan alakulnak a szerepkörök? Ki miért felel?

CSK: Hat évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni a cégnél főállásban értékesítőként, Henrik pedig akkor már az ajkai telephelyet vezette. Pár éve aztán úgy alakult, hogy Henrik szeretett volna nagyobb fókuszt helyezni a fuvarozócégre időben és az autók számában is, így azóta ő irányítja a városlődi telepet, én pedig az ajkait.

CSH: Mivel a városlődi volt az első telephelyünk, a hely adottságai miatt az lett a teherautók központja, így nekem is sokkal egyszerűbb ott dolgoznom. Ráadásul a családom is Városlődön él, a gyerekeink oda járnak óvodába, a feleségem szintén a városlődi cégünknél dolgozik – a mindennapi logisztikát is könnyebb így megoldani.

CSK: A mai napig a cégnél dolgozik édesanyánk is: ő a cégvezető, ő felel a gazdasági feladatok, a háttérmunkák irányításáért. Édesapánk már nem vesz részt a napi munkában, mióta ő lett Városlőd polgármestere, de tanácsadóként továbbra is segít, gyakran bejár, főleg a szállítmányozásban van otthon. Ugyanakkor tervezi a visszajövetelét, szeretnénk ugyanis újabb telephelyet nyitni Celldömölkön, illetve a szállítás területén is bővítenénk, a szaktudása pedig nagyon jól jön.

Ugorjunk még vissza egy kicsit a múltba! Milyen feltételek vártak titeket, amikor becsatlakoztatok a cég irányításába?

CSH: 2004-ben, amikor elkezdtem főállásban dolgozni a cégnél, már egy jól működő, fejlődőképes vállalkozásba csatlakoztam be. Éppen felfelé ívelő ágban voltunk: akkor nyílt meg az ajkai telephelyünk, ami a forgalomban is jelentős növekedést hozott. Városlőd, Pápa és Devecser mellett sikerült Ajka vonzáskörzetében is jobban befutni, ami a piaci helyzetünket is megerősítette a térségben.

CSK: Akkoriban az építőipar is dübörgött, aztán jött a gazdasági válság. Mi ezt valamelyest később, 2009-10 körül éreztük meg. Onnantól kezdve nálunk is kicsit visszaesett a forgalom, de szerencsére nem annyira, hogy az komolyan megrengette volna a cég életét vagy egyetlen embert is el kellett volna küldenünk. Ilyen problémánk sosem volt.

CSH: Talán éppen az volt a szerencsénk, hogy akkor a szüleink megnyitották ezt a második telephelyet, elindult a növekedés és nem egy helyen ért minket a válság: ha ez nem lett volna, lehet, jobban megérezzük a hatását. Úgy tűnik, jó időben hoztak jó döntést.

2001-ben a cég csatlakozott az ÚjHáz Centrum csoporthoz. Miért volt szükség erre a lépésre és mit nyertetek vele?

CSK: Az ÚjHáz Centrumot négy-öt győri cég alapította, hogy minél jobb beszerzési feltételekhez jussanak a gyártóknál, majd ők voltak azok is, akik a régióban terjeszkedve megkerestek minket, hogy nem csatlakoznánk-e a csoportosuláshoz. Együtt sokkal kedvezőbb áron tudjuk beszerezni a magas minőségű építőanyagokat, jó ár-érték arányt tudunk biztosítani a vásárlóknak, ami segít a piaci pozíciónk megerősítésében is. Ma már ugyanakkor ennél jóval többről szól az együttműködésünk: közös az arculatunk, a marketingtevékenységtől kezdve a beszerzésekig mindent összehangolunk.

Az egyes fejlesztésekhez mennyire kellett külső segítséget bevonnotok? Mennyire jellemezte organikus fejlődés a céget?

CSK: Mivel tényleg a nulláról kezdték a szüleink, elengedhetetlen volt, hogy az egyes fejlesztésekhez hitelt vagy pályázati forrást vegyenek igénybe. Így tudtuk megnyitni az ajkai telephelyet is, de pályázatra készült el a honlapunk is. Próbáljuk keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel előre tudunk lépni.

CSH: A jó döntéseknek köszönhető az is, hogy bár a telephelybővítéshez a szüleink felvettek hitelt, ez nem svájci frankban történt, és mire betört a válság és a banki kamatok elszálltak, sikerült visszafizetni ezt az összeget. Emiatt is tudtuk könnyebben kivárni, amíg lecseng a válság és normalizálódik a piac, hogy aztán újra nekivághassunk a fejlesztéseknek.

Ti magatok mikor éreztétek, hogy stabil lábakon áll a cég?

CSH: Az első nagy fordulópontot az ajkai telephely nyitása jelentette, amivel sikerült szélesebb körhöz eljutnunk. Alapvetően az emberek kényelmesek és nem mindenki hajlandó 10-15 km-t utazni azért, hogy jobb áron jusson hozzá egy termékhez. Ha helyben adott a lehetőség, az apróságokat megveszik ott. Ezzel sikerült kiküszöbölni ezt a problémát.

CSK: Sokat jelentett az is, hogy meg tudtuk nyitni a fürdőszobaszalonunkat 2017-ben. Még 20052015-ben nyertünk egy pályázatot vashajlító üzem létrehozására, amivel egy új tevékenység, a betonacél hajlítás is bekerült a portfólióba, illetve részben ez volt az előzménye a szalon létrejöttének. Kisebb mértékben korábban is foglalkoztunk szaniterek, burkolatok kereskedelmével, ennek eredményeként viszont az egykori fedett raktárhelyiség átalakításával létrejöhetett egy közel 300 m²-es bemutatóterem, ahol szélesebb körben ki tudjuk szolgálni a vevőket.

Az egyes fejlesztések tehát válaszok a vevői igényekre?

CSK: Így van. Folyamatosan vizsgáljuk a piacot, hogy meg tudjunk felelni az igényeknek. Ezért jött létre a fürdőszobaszalon is, hogy aki bejön, mindent megtaláljon, ami felújításhoz vagy házépítéshez szükséges. Jelenleg is zajlik egy kisebb fejlesztésünk: bővítjük a parketta szortimentünket, illetve létrehoztunk egy nyílászáró és parketta bemutató részt.

CSH: Mindig az az első, hogy a vevő jól érezze magát és elégedett legyen, illetve olyat tudjunk nyújtani, amit a környéken más nem biztosít: szebbet, jobbat, trendkövetőt, frissebbet. A visszajelzések azt bizonyítják, sikerült. Folyamatosan keressük az újdonságokat, amelyek eddig nem voltak jelen ezen a piacon, illetve arra is figyelünk, hogy mindezt úgy mutassuk be, hogy a vevők bele tudják illeszteni a saját környezetünkbe – akár 3D látványtervezést is vállalunk ingyen. Ahogy nő a vevők elvárása, úgy alakítjuk a céget is, mert csakis akkor tudunk hosszú távon eredményesen előre haladni, ha mindig tudunk valami újat mutatni. Azt valljuk, addig leszünk piacvezetők ebben a térségben, amíg előrenézünk, nem pedig a konkurenciát követjük.

Szükséges azért fél szemmel a versenytársakat is figyelni?

CSK: Nyilván aki azt állítja, nem figyeli a konkurenciát, hazudik. Némi egészséges verseny szükséges, hiszen ez is visz minket előre.

Ma mi jelenti a legnagyobb kihívást a cég életében?

CSH: Folyamatosan változik a világ és a vevőknek is egészen mások az elvárásai, akár az áru eljuttatását illetően is. Egyre felkészültebbek, rengeteg információnak utánanéznek az interneten és már ezek birtokában jönnek be az üzletbe. Ez naprakész, szakmailag magabiztos értékesítő kollégákat kíván meg a részünkről, de hasznos, ha a raktáros is ért az építőiparhoz, hiszen a vevők bármibe belekérdezhetnek, tanácsot kérhetnek tőlük is.

Miként lehet erre felkészíteni a kollégákat?

CSK: Éves szinten több szakmai képzést is tartunk, legyen szó értékesítésről, árukiadóról vagy a gépkocsivezetőkről. Ahol lehet, próbáljuk segíteni a kollégákat, hogy precízen tudják elvégezni a munkájukat.

Az építőipar és az ingatlanpiac új lendülete hogyan befolyásolja a cég életét?

CSK: Fellendült az ipar, ami kihívásokkal jár. Míg két-három évvel ezelőtt elég volt, ha leadtuk a rendelést a gyártók felé és 4-5 nap múlva mehettünk a termékekért, ma a gyártók több hónapos lekötöttsége miatt egy-egy áruból óriási hiány alakul ki, így sokkal nagyobb raktárkészlettel kell tervezni nekünk is. Ma valóban az nyer a piacon, aki tud adni.

Mekkora piacról beszélünk?

CSH: A térség magánvevőit, kivitelezőit és nagyobb projektek (például az ajkai uszoda, jégcsarnok, társasház építése) generálkivitelezőit tudjuk lefedni, az itteni 15-25 km-es körzetet. Eljutunk Veszprémbe, a Balatonra is, ha az elégedett ügyfelek beajánlanak minket az ismerősöknek. Szüleink révén rengeteg visszajáró ügyfelünk is van, a kivívott jó hírünk hatását a mai napig érezzük.

Ma hogyan súlyozódnak a cégen belül az egyes területek: szállítás, építőanyag, fürdőszobaszalon?

CSK: Mindegyik terület összefügg egymással, de a legnagyobb részt, mintegy 60-80%-ot az építőanyag kereskedés adja. Mivel a fürdőszobaszalont csupán egy éve nyitottuk, egyelőre a bevétel kisebb százalékát adja, de folyamatos fejlődésben van. Kb. hasonló szeletet tesz ki a szállítás is, ami viszont külön cégként működik – noha ennek ma már nincs különösebb jelentősége.

Alkalmazottait tekintve hány főt foglalkoztat a cég?

CSH: Az ajkai telephely megnyitásáig viszonylag kis üzemben működött a cég, akkor volt egy nagyobb növekedés és tíz fölé emelkedett az alkalmazottak száma. Ma nagyjából 25 fővel dolgozunk, emellett alkalmanként a nyugdíjas munkavállalóink is visszatérnek. Ugyanakkor a forgalom nagysága megkívánja az új embereket, akik naprakészen tudnak segíteni a háttérmunkákban.

A munkaerőhiány okozta feszített tempót mennyire érzitek?

CSK: Az építőipar hullámzó: mindig vannak időszakok, amikor az utolsó másodpercig mindent bele kell adni, míg a téli hónapok jellemzően csendesebbek – noha az elmúlt telünk erre pont rácáfolt. Ez ugyanakkor általános tendencia, kevésbé a munkaerőhiány következménye. Azt viszont mi is érezzük, hogy egy-egy pozícióra nehezebben találni megfelelő munkatársat – szerencsére eddig ezt mindig megoldottuk.

Összességében hogy látjátok, mi kellett ahhoz, hogy kivívjátok a térségi piacvezető szerepet?

CSK: Megfelelő munkatársak és elégedett ügyfelek nélkül nem megy, és az is fontos, hogy szeresd, amit csinálsz, folyamatosan érjenek sikerélmények. Mindenekelőtt pedig a szüleink kitartása, akik rengeteg munkát fektettek abba, hogy idáig eljussunk.

CSH: Míg más családok gyakran mentek nyaralni és gondolkodás nélkül bármit megvásároltak, nálunk ez nem volt jellemző: szinte minden tőkét a vállalkozásba forgattunk vissza és folyamatosan fejlesztettük. De ez soha nem jelentett problémát. Mindig is egy családként dolgoztunk együtt, megértettük egymást és soha nem voltak vitáink a pozícióból vagy bármi másból. Öten egy családként irányítjuk a céget és egy csapatként tudjuk elérni a sikereinket.

A nagycsaládba a többi kolléga is beletartozik?

CSH: Természetesen. Tavaly, az év végi céges vacsorán egy új kolléga meg is jegyezte, hogy még nem dolgozott ilyen családias környezetben. Ezt nagyon jó hallani, noha egyébként hangsúlyosan nem törekszünk erre. Egyszerűen magunkat adjuk. Mindenkire munkatársként tekintünk, nem pedig beosztottként.

És a tágabb környezeteteket mennyire támogatjátok?

CSK: Édesapánk azért is lett polgármester, mert imádja a falunkat és környezetét, és szerette volna még tovább fejleszteni. Általa, illetve városlődiként kisebb-nagyobb megmozdulásokkal, a szervezésben vagy anyagilag mi is folyamatosan támogatjuk a környezetünket, legyen szó iskolai, kulturális eseményről, például a Polányi Passióról, vagy éppen temető felújításról.

És mi a jövőképetek? Egyszer, ha eljön az ideje, ugyanúgy bevonnátok a gyerekeket a vállalkozásba, mint a szüleitek tették?

CSH: Egyelőre szeretnénk terjeszkedni – Celldömölkön már megvan az építkezési terület, illetve jó lenne a kereskedést, a gépparkot is bővíteni, fejleszteni. Ebből a szempontból pozitívak a kilátásaim. Ami pedig az utódlást illeti, nem szeretnék gátat szabni a fiamnak és a lányomnak, ha más pályán érvényesülnének. Persze ha úgy látják, hogy ezt az utat választják, nagyon fogok neki örülni.

CSK: Minket sem kényszerítettek a szüleink, ha a zenéről volt szó, épp úgy támogattak. Az a fontos, hogy szeressük, amit csinálunk.

Mindig stabilitásra törekedtek

Bár a cég ma már piacvezető, Csekényi István szerint kifejezetten jó volt, hogy lassan fejlődtek és nem szálltak el az elején. Mindig megfontoltan léptek előre: ha hitelről volt szó, akkor is azt az elvet tartotta szem előtt, hogy csak az árukészlet 30-40%-ig vegyenek fel kölcsönt, nehogy belerokkanjon a vállalkozás. „Mindig ezért a cégért dolgoztunk, a feleségemnek is nagy álma volt, hogy az építőiparban helyezkedjen el, így most teljesen kiteljesedett” – mondja, de amikor fiai és menye kerül szóba, akkor is büszkeség cseng a hangjában. „Nagyon ügyesek, ügyesebbek, mint én. A bemutatótermet is nagyon szépen megcsinálták, így most teljes körűen ki tudjuk szolgálni a vevőket.” S bár más esetben talán konfliktust szülhetne, hogy a család minden tagja aktívan kiveszi a részét a vállalkozásban, munka és magánélet között pedig könnyen összemosódnak a határok, ezt is megoldják. „Előfordul, hogy hazavisszük a munkát, de ha úgy érezzük, hogy kezd sok lenni, szólunk egymásnak. Ebből nincs probléma, másrészt viszont ha kell, mindig kéznél vagyunk egymásnak, és mindenki nagyon szereti azt, amit csinál.”

Csekényi Építőanyag és Fürdőszoba ÚjHáz Centrum

Alapítva: 1984

Telephelyek: Ajka, Városlőd

Vezetőség: Csekényi István (tulajdonos) Csekényiné Schneider Anna Katalin (cégvezető), Csekényi Kristóf, Csekényi Henrik (telephelyvezetők), Csekényi-Ménes Katalin (irodavezető)

Legutolsó éves forgalom: 924 millió (a két cégé)

Bertalan Melinda | Fotó: Kovács Bálint