Egyszerre egy dologgal foglalkozni számomra nem járható út
Nekivág az ismeretlennek, tervez, szervez, közösségeket épít, de önmagára is marad ideje. Pusztai Ádám igazi Y-generációs polihisztor, akinek állandóan pörög az agya, ha pedig valami kellően őrülten hangzik, nem azt kérdezi „Miért”, hanem azt: „Miért ne?”

Ha névjegykártyára kellene írni Ádám tevékenységeit, valószínűleg gondban lenne az elhelyezéssel: elnöke a nyilvános beszéd és a vezetési készségek fejlesztésében segítő Toastmasters veszprémi szervezetének, kurátora a TEDxBenedekHegy konferenciának, alapítója a Collabri nevű, szabadúszókat és vállalkozókat támogató közösségnek – és ez még csak a kezdet.

Nagymamája tanácsára Ádám már az egyetemen igyekezett részt venni minden közösségi élményben, ami hozzájárult ahhoz, hogy vegyészmérnök diplomája ellenére ma közösségekkel foglalkozik. Mint mondja, azzal, hogy másoknak segít, önmaga is sokkal jobban érzi magát. „Ha valamiben örömömet lelem, nem jelent nyűgöt megtenni, pláne, ha általa mások is fejlődnek. Ha egy tréning során jó az előadó, a téma, a hangulat és összeáll az egész, általában van az embernek egy „aha-élménye”. Ha csak egy emberen is látom ezt a fajta megvilágosodást, már megérte.”

A pályaelhagyásban közrejátszhatott egy TEDx konferencia is. „2013-ban egy barátommal együtt vettem részt a rendezvényen közönségként – meséli. – Két dolog került fel akkor a bakancslistánkra. Egyrészt, hogy szeretnénk egy TEDx-en előadóként részt venni, másrészt pedig szeretnénk szervezni egy ilyen konferenciát Veszprémben. Azt láttuk, hogy sok kulturális esemény van itt, viszont olyan, ami kifejezetten „szellemi csemegét” jelent és nem szakmai konferencia, még nem volt.” 2015-ben fel is lépett a TEDxYouth@Budapesten, ahol előadásában példákon keresztül igazolta, hogy a megoldás mindig a dobozon belül van, és ha nem találod a sajátodban, nézz bele máséba, majd 2016-ban megszületett a TEDxBenedekHegy.

Ádám nem rest folyamatosan tanulni, mert ez a záloga annak, hogy beteljesítsük a vágyainkat, és igyekszik mindenkit arra buzdítani, hogy lépjünk túl a határainkon. Jól illusztrálja ezt, ahogy a négy társával közösen vitt Kollektíváról gondolkodik, melynek fő zászlóshajója a gamification oktatás és tanácsadás. „Szeretnénk azt hinni, hogy a tréningek során mindenkinek adunk valamit. Ha csak egy minimális változás is elindul a résztvevőkben, már megérte. Minden ember egy külön világ, és ha kell, mi egyesével változtatjuk meg a gondolkodásukat.”

Vagy említhetnénk a Filep Szilviával és Szabó Tamással közös Collabrit,mely ernyőszervezetként összegyűjti azokat a szervezeteket és rendezvényeket, ahol valami újdonságot tanulhatunk ahhoz, hogy hatékonyan végezhessünk el bármilyen 21. századi munkát.

Az biztos, elképzelésekből nincs hiány – de azokat tettekre is váltja. Írjunk könyvet a gamificationről? Pipa. A címe Gyakorlati játékosítás és „hatalmas lépés egy olyan jövő felé, amelyben végre Magyarországon is ismertsége ÉS kultúrája lesz a játékosításnak. Mindenkinek hasznos, aki szeretné érdekesebbé tenni a munkáját vagy annak egy szeletét.”

Mindezek után feltételezhetnénk, valahogy megszerezte a Harry Potterből az időnyerőt, de Ádámnak megvan erről a véleménye. „Vicces, amikor azt hallom: „Nincs rá időm.” Ez a világ legrosszabb kifogása. Ideje mindenkinek arra van, amire szakít. Én is megtanultam – a saját káromon –, hogy nagy minőségbeli különbség van aközött, hogy valamire nincs időm, illetve valamire nem akarok időt szánni.”

Szóval lehet utána csinálni. Persze elismeri, néha nehéz mindezt egyben tartani és könnyebb lenne egy pontra fókuszálni, de nála ez sosem volt járható út. „Egyszer hallottam egy előadást azokról, akik már gyerekkorukban tudják, mik akarnak lenni és tudatosan készülnek rá, amíg el nem érik, és a velük ellentétes szkenner típusokról. Én is ebbe a kategóriába sorolnám magam. Szeretek egyszerre több dologgal foglalkozni, rengeteg mindent szeretnék megtanulni és bizony előfordul, hogy beleunok valamibe és továbbállok. Viszont a szkenner típusok mellett szól, hogy bár egyetlen témában sem rendelkeznek túl mély ismeretekkel, mégis sokkal hatékonyabban találnak megoldást egy lehetetlennek tűnő problémára.”

Bertalan Melinda | Fotó: Domján Attila