Veszprém világhírű építészt vetett be az EKF-versenyben
Jan Gehl jött, látott, tartott egy fantasztikus előadást, felfedező körútra indult a királynék városában, hogy csapatával minél hasznosabb tanácsokkal szolgálhasson a jövő Veszprémjével kapcsolatban, majd exkluzív interjút adott lapunknak.

A világhírű építész még májusban tartott előadást a Hangvillában: a dán szakember, aki arra tette fel életét, hogy élhetőbb városokat tervezzen, azért érkezett hozzánk, hogy tanácsaival hozzájáruljon Veszprém sikeréhez az Európa Kulturális Fővárosa címért folytatott küzdelemben. Nagy sikerű, telt házas előadása után beszélgettünk a szaktekintéllyel. EHL

Az örökifjú tervező a világ számos pontján letette névjegyét, Koppenhágából indulva New Yorkon át Moszkváig bezárólag számos különböző kultúrában bizonyított. Elhagyta az építészek által előszeretettel használt elefántcsonttornyokat, hogy a gyalogosok perspektívájából gondolja újra a köztereket, s csempéssze vissza oda azokat a funkciókat, melyek révén otthonosan érezhetjük magunkat. A témakörben két kötete jelent meg, s hozott számára világhírnevet. Az Élhető városok című művét több mint negyven nyelven – köztük magyarul – is kiadták.

Azt gondolná az ember, hogy a rohamos tempóban fejlődő világunk újabb és újabb megoldásokra készteti a városok megalkotóit és újragondolóit, Jan Gehl azonban merőben más álláspontot képvisel ebben a témakörben. – A várostervezés során azokra az alapszükségletekre kell támaszkodnunk, amelyek korábban is jelen voltak és évszázadok óta végigkísérik életünket. A digitális világ robbanásszerű fejlődése valóban átformálta a életünket, de még mindig emberek vagyunk, ugyanazzal a biológiai kóddal és történelmi háttérrel a glóbusz összes pontján. Nem változott az érzékelésünk, ugyanúgy járunk, ugyanúgy csókolózunk, sőt a gyerekek is a régi módon jönnek világra. Ezek a dolgok szemernyit sem változtak, és nem is fognak a közeljövőben. Ha létre tudunk hozni egy olyan várost, amelyben egy nyolc és nyolcvan esztendős ember is jól érzi magát, akkor mindenki más is otthonosan fog mozogni ebben a közegben – összegez Jan Gehl, aki korát meghazudtoló vehemenciával és érzelmi töltettel beszél szakmájáról.

Arról a szakmáról, amelynek képviselői – Gehl szerint – az ötvenes évek után megfeledkeztek az emberek valódi igényeiről, s az épületek és közterek célfunkcióit helyezték előtérbe. – Védelem, kényelem és az élvezeti értékek biztosítása. Ez az élhető város receptje – fogalmazott tömören. Ezek kulcsát pedig az évezredek óta cseppet sem változó szükségleteink irányítják. Kiemelt jelentőségű a gyalogosforgalom védelme és szabályozása. Elegendő nagyságú és akadálymentesített járdák kellenek. A szubjektív biztonságérzetünket erősítik az utcákra és terekre irányuló „vigyázó szemek”, a megfelelő köz- és hangulatvilágítás. A komfortunkat biztosítják a kellő méretű zöld felületek, a megfelelő helyre telepített ülőhelyek, s azok a funkciók, melyek az időjárás viszontagságaitól védelmeznek minket – veszi számba Jan Gehl a legfontosabb kritériumokat.

Adódik a kérdés, mit lehet kezdeni a hanyagul megtervezett, s a fentebb elhangzó igényeket csak részben kielégítő, poszt-szovjet idők építészeti stílusát idéző közterekkel, melyeket nem kell nagyítóval keresni Veszprémben sem. – Azt nem szabad elfelejteni, hogy rengeteg pénzt invesztáltak a polgárok ezekbe az épületekbe. A szakmánk sajátossága, hogy ha hibázunk, annak eredményével sokáig együtt kell élnünk. Ilyenkor nincs más megoldás, mint visszamenni, s megpróbálni valamit hozzáadni a képlethez: újrafesteni, kidekorálni – árulja el a számtalan nemzetközi elismerésnek örvendő szakember, aki a veszprémi panelházakról is megosztja véleményét.

– Ezen épületek egy részét gyenge minőségű anyagokból, hanyag kivitelezői munkával húzták fel, így a várható élettartamuk is rövidebb. Főként, ha nem fordítanak kellő figyelmet a karbantartásukra. Ez az egyik fontos tényező, amit szem előtt kell tartani. A másik, hogy modernista szellemben álmodták meg ezeket a panelházakat és környezetüket. A tervezők egyszerűen nem foglalkoztak azzal, hogy milyen hatása lesz az épületegyüttesnek az utcafronton. Ennek a következménye a fagyos atmoszféra, amit idegennek érzünk – magyarázza a szakember, egyben megjegyzi, néhány fogással, – akár egy klasszikus stílusú sorház közbeékelésével, vagy néhány lugas és árnyékoló használatával – ezeket a területeket is élhetőbbé lehet varázsolni.

Amikor túl élhetőre sikerül egy város

Ha egy város élhető, és minden igényt kielégít, a lakói sosem akarják elhagyni azt. Koppenhága belvárosa (itt valósult meg legtöbb terve, és itt is él Gehl – a szerző) annyira élhetőre sikerült, hogy már túlságosan is vonzó. Mindenki ott akar élni. Ha gyerekeid vannak, akkor is megtalálod a számításaidat, s hasonló a helyzet az idősek körében is. A túl jól sikerült várostervezés azonban könnyen vissza is üthet. A piacgazdaság törvényei szerint, ha valahol szeretnek élni az emberek, akkor felszöknek az árak, ami pedig azt eredményezi, hogy egy idő után csak a tehetősebbek engedhetik meg, hogy ott lakjanak. Ez pedig nem feltétlen jó irány – fűzi hozzá.

Nem is gondolnánk, milyen hatásokat gyakorol ránk, hogy milyen környezetben élünk

– A környezetünk igen komolyan befolyásolja azt, hogy miként érezzük magunkat. Érdekes statisztikai adat, hogy minél magasabb emeleten lakik valaki, annál ritkábban hagyja el otthonát. Az emberek nem szeretnek lépcsőzni, az építészek mégis előszeretettel használják ezt a megoldást. A plázákban nem véletlenül vannak mozgólépcsők. Az emberi psziché azt sugallja, hogy ha elkerülhető egy lépcső, akkor kerüljük el azt, mert megbomlik a mozgásunk ritmusa. Azokon a helyeken, ahol rámpán és lépcsőn is lehet menni, rendre a rámpát választják többen. Nem véletlen, hogy a bevásárlóközpontokban maximum az első emeletre kerülnek a férfiaknak szánt termékek. Egy férfi ennél többet már nem biztos, hogy megtesz egy új nyakkendőért, míg a nők és a gyerekek mobilabbak ebben a kérdésben – teszi hozzá.

Kellemes környezet, szép épületek, s egy olyan jelenség, amely minden nagyváros problémái közé sorolható manapság – így jellemzi röviden Veszprém belvárosát Gehl. A szakember figyelmeztet, a még talpon lévő belvárosi szakboltok – cipőboltok, ruhaüzletek, órások stb. – halálra vannak ítélve, mivel ezeket már kényelmesebben megközelíthető helyről szerzik be az emberek. Itt azonban nem áll meg, alternatívát is mutat, amely egy lüktetőbb belvároshoz vezethet.
– Azok a vállalkozások lehetnek sikeresek Veszprém belvárosában is, amelyek a személyes komfortérzetünkre hatnak. Éttermek, kávézók, masszázsszalonok, fodrászok, manikűrösök kellenek ide. Emellett a szabadidős tevékenységekre kellene többet fókuszálni. A sétám során végig vártam, hogy belefutok egy fan shopba, vagy látok egy kirakatot, plakátot, ami a helyi világhírű kézilabdaklub sikereit hirdetné. A város büszkeségeinek a város szívében a helye. Ez lehet a jövő – zárja beszélgetésünket a nyolcvanegy esztendős úriember, aki itt-tartózkodása során számos tanáccsal látta el a városvezetést.

Zatkalik Dániel | Fotó: Gehl Architects, Domján Attila, Szalai Csaba