A JÖVŐ AZ INNOVÁTOROKÉ
Már akkor ipar 4.0 megoldásokban gondolkodtak, amikor a fogalom még nem is létezett, mert hittek benne, hogy a jövő az innovációkban rejlik, az automatizáció pedig előrébb vihet az életben. Dr. Berzsenyi Miklós, a Controlsoft Automatika Kft. ügyvezetője szerint már édesapja is e szerint kormányozta a családi gyökerű vállalkozást, jelenleg pedig ő teszi ezt azonos elvek mentén. Nyitottságról, hitről és összefogásról beszélgettünk vele.

Több ízben is folytatott tanulmányokat Amerikában. Hogyan befolyásolta ez a látásmódját?

Kétszer volt szerencsém egy-egy évet eltölteni az Egyesült Államokban, először nappali tagozatos, majd doktori éveim alatt. Akkoriban a magyar egyetemeken nagyon magukra voltak utalva az egyetemisták, kint viszont egészen más környezetbe kerültem. Másodszorra a Carnegie Mellon University-n, az USA három legjobb informatikai képzést kínáló egyetemének egyikén tanulhattam, az akkori idő legfejlettebb technológiájával találkoztam és egy komoly csapatban dolgoztam, ami nagyon különleges impulzusokat adott. Emlékszem, ’97-ben egy hálózatos videómegosztó rendszert, tulajdonképpen a Youtube elődjét hoztuk létre, csak még nem tudtuk, hogy ezt tíz év múlva így fogják hívni és hatalmas üzlet lesz. Ott tanultam meg, hogy mindig nyitottnak kell lenni az újdonságokra. Persze az is érdekes dimenziót jelentett, hogy egy olyan világban mozoghattam, ahol Japántól kezdve Brazíliáig számos kultúra vett körül.

Nem gondolt rá, hogy kint marad?

Hatalmas volt a kísértés, de a gyökereim hazahúztak. Bár nagyon jól éreztem magam és a mai napig szívesen utazom, mindig fontosnak tartottam, hogy a saját hazámban, a családomhoz közel tevékenykedjek.

Tehát tudatos döntés eredményezte, hogy Veszprémben kezdett el dolgozni?

Így van. Bár Budapesten jártam egyetemre, azon kevesek egyike vagyok, akik nem a fővárosban helyezkedtek el. A Controlsofthoz családi gyökerek kötnek: édesapám néhány kollégával együtt alapította a vállalkozást a kilencvenes években – így kerültem ide kezdő mérnökként. Nem bántam meg a döntésemet: azt gondolom, jó csapat vagyunk, és olyan érdekes feladatokat tudunk végezni, amelyekhez nem szükséges Budapesten lennünk.

Rokoni szálak esetén mindig kérdéses, mennyire tudnak attól elvonatkoztatni a családtagok és ugyanúgy kezelni a másikat, mint bármelyik kollégát. Sosem érezte, hogy többet vagy kevesebbet követel Öntől az édesapja?

Szerencsére mindig nagyon harmonikus volt apuval a munkakapcsolat, jól megértettük egymást. Tizenkét éve lettem a cég ügyvezetője, ennek a tizenkét évnek kb. a felét még kettős ügyvezetésben végeztük, de ez alatt is jól együtt tudtunk működni.

Térjünk még vissza a kezdetekre! Hogy festett a cég élete akkor és mennyire tudott saját ötleteket kibontakoztatni?

A ’90-es években még meglehetősen átmeneti gazdaság volt, de a cég életében mindig fontos volt az innováció. 1998-ban kerültem ide, és a kezdetektől fogva a szoftveres terület kutatás-fejlesztési ágával foglalkoztam, először mint szoftverfejlesztő mérnök, majd néhány év múlva ennek a csapatnak lettem a vezetője. Szerencsés vagyok, mert amit szerettem volna, megvalósíthattam, és olyan fejlesztéseken dolgozhattam, amelyek az elmúlt húsz év sikereiben is meghatározóak voltak. Még egyetemi együttműködésben hoztuk létre a ma már hatodik generációjánál tartó webSCADA rendszer alapjait, amit aztán több K+F pályázat segítségével fejlesztettünk tovább.

Apu teljesen szabad kezet adott ehhez – persze a főbb irányokról, igényekről vele és a végfelhasználókkal is egyeztettünk. Egy olyan műszaki információs rendszert valósítottunk meg, amit elsősorban víziközmű cégeknél telepítettünk a műszaki ügyvitel támogatására, és amelynek segítségével sikerül költséghatékonyabban és környezetbarát módon elvégezni a feladatokat. Úgy vélem, ha szerényebb körülmények között is, de sikerült olyan szoftvereket fejlesztenünk, amelyek a nemzetközi piacon is megállják a helyüket: jelenleg tíz országban, három kontinensen vannak referenciáink, és hiszünk benne, hogy ez a szám tovább nő.

Dr. Berzsenyi Miklós
Lovassy László Gimnázium, matematika tagozat
BME – okleveles mérnök informatikus
PhD – Carnegie Mellon University, Pittsburgh, Egyesült Államok
1998 – Controlsoft Automatika Kft. szoftverfejlesztő mérnök, csoportvezető, 2007 óta ügyvezető igazgató

Korábban úgy nyilatkozott, az Ipar 4.0 és IoT Önöknél nem új fogalmak, hanem évtizedes gyakorlat. Már akkor sejtették, hogy ez lesz a jövő?

A gépi tanulás, a mesterséges intelligencia ma slágertémának számít, mi azonban mindig is hittünk az automatizálásban. Ez nem arról szól, hogy az emberektől elvegyük a munkát: az automatizálás révén sokkal könnyebbé és biztonságosabbá tehető a mindennapi munkavégzés, miközben a munkavállalók is érdekesebb feladatokon dolgozhatnak a napi monoton, szabályozható teendők helyett.

A siker kulcsa tehát a hit és az újdonság keresése?

Meggyőződésem, hogy innováció nélkül nincs jövő. Csak előre lehet menekülni, mert ha megállunk, a versenytársak elkerülnek.

Ez a szemlélet családi vonás Önöknél?

Abszolút. Édesapám két dologban hitt mindig: a fejlesztésekben és a kőkemény munkában. Annak idején figyelmeztetett, egy vállalkozónak nagy munkabírással és jó kudarctűrő képességgel kell rendelkeznie. Komoly erőfeszítések nélkül nincs siker, ám mindig lesznek olyan helyzetek is, amikor minden befektetett energia ellenére nem jön össze egy munka. Ilyenkor nem szabad lankadni, inkább kétszeres erőbedobással kell tovább dolgozni. A világot mindig a konkurencia viszi előre – ezt szem előtt tartva tudtunk mi is fejlődni.

Hogy látja, végül is mennyire jöttek könnyen a sikerek a cég életében?

Mindenért keményen meg kellett dolgoznunk és töretlenül hinni magunkban. Semmit nem adnak ingyen! Fokozatosan léptünk előre: kezdetben főleg a folyamatirányítás területén, víziközmű cégeknek dolgoztunk, majd villamos generálkivitelezéssel, szoftverfejlesztéssel bővítettük a portfóliónkat, ami nagyban hozzásegített ahhoz, hogy akár egy egész vállalat tevékenységét megtámogassuk műszaki oldalról. Az elmúlt években aztán egyre jobban az ipar irányába mozdultunk el, és tudatosan dolgoztunk azon, hogy a komfortzónánkból kilépve új szegmensekben és külföldön is megjelenjünk. A középtávú túlélésünkhöz ez szükséges volt, másrészt az új, sikeresen vett feladatok meg is erősítettek minket, újfajta gondolkodásmódot, magabiztosságot adtak – még ha az új kihívások kezdetben némi konfliktust is szültek, hiszen a komfortzónán belül mindig könnyebb dolgozni, mint egy új terepen.

A növekedéshez, előrelépéshez azonban muszáj kilépni a körből. Jelenleg elsősorban a Nyugat-Balkánon, a volt Jugoszlávia területén vagyunk jelen, de dolgoztunk Kubában, Srí-Lankában és Oroszországban is, az idei évben pedig Hollandiában volt egy projektünk – tehát úgy fest, Nyugat-Európában is van keresnivalónk.

Volt egyfajta megfontoltság abban, hogy lassabban építkeztek?

Korábban nagyjából ellátott minket a víziközműves piac, de éreztük, ha növekedni akarunk, új területekre kell lépnünk és komplexitásra törekedni. A több lábon állás mind a hazai, mind a nemzetközi piacon segít, hogy kevésbé legyünk kiszolgáltatva az esetleges recesszióknak.

Említette, hogy egy ideig együtt dolgoztak édesapjával az ügyvezetésben. Utóbbi lépéseket mennyiben szülte közös döntés?

Utólag úgy látom, édesapám tudatosan adott nekem egyre nagyobb teret, mert úgy látta, jól végzem a dolgom. Bár a 2010-es évek elején is próbálkoztunk külföldi terjeszkedéssel, leginkább az utóbbi időben sikerült előre lépnünk. Ebben annak a kormányzati felismerésnek is szerepe van, miszerint segíteni kell a kkv-k külföldi terjeszkedését. Ez nagyon fontos, mert önmagában egy magyar cég sokkal nehezebben tud érvényesülni külföldön, mint a nálunk jóval nagyobb gazdasági erőt képviselő nyugat-európai országok vagy Kína, Dél-Korea. Kell némi támogatás – így tudtunk mi is elindulni például Albániában, ahol az első projekt utánmár újabb szerződést kötöttünk a helyi önkormányzattal. De ugyanilyen elengedhetetlennek tartom az összefogást.

Tőlünk nyugatabbra ez a kultúra része, a magyarokra azonban sajnos kevéssé jellemző, hogy a vállunkat összevetve harcoljunk. Ez óriási hiba, mert hiába számít nagynak idehaza egy cég, a nemzetközi mezőnyben eltörpül a multik mellett. Ha azonban összeadjuk a szakértelmünk, bizonyos résekben meg tudunk jelenni, és azokra már lehet építeni.

Ezért is társtulajdonosai a Rendszertudományi Innovációs Központnak?

A központ mögött egy klaszter van, amelynek szintén az a célja, hogy az egyes cégek ne egymást licitálják túl, hanem közösen összefogva nyújtsanak hatékony megoldásokat a megrendelőiknek. Másrészt egy innovációs központban azért jó dolgozni, mert sokkal szabadabban, szélesebb spektrumon mozgunk: új tudáshoz, technológiákhoz jutunk, amelyeket aztán a saját szolgáltatásunk mögé tudunk rakni. Számos kutatást végzünk, és olyan témákban is részt veszünk, amelyekben nem dolgozunk – pl. egészségügyi informatikában –, mert ez is szélesíti a látásmódunkat.

Tulajdonképpen mi az, ami Önt mozgatja?

Engem mérnökként mindig az alkotás öröme vitt előre. Jó érzés látni, hogy a megálmodott fejlesztés működik. De ugyanolyan izgalmas, amikor egy ötletet meg tudunk valósítani – például egy üzleti elképzelést. Roppant érdekes kitapasztalni egy ismeretlen területet, új tudást szívni magunkba, lépésről lépésre felépíteni az üzletet, a projekteket. Fél éve indítottuk el mechatronikai üzletágunkat, és büszkeséggel tölt el, hogy az első projektünk keretében Magyarország egyik legnagyobb logisztikai központjában alakítottunk ki sikeresen működő szalagrendszert és automata dobozhajtogató gépeket.

Racionális típusnak tűnik, de úgy látom, a humanista szemléletet is fontosnak tartja.

Nemzetgazdasági szempontból sem jó csak szolgáltatásokra építkezni. Fontos, hogy valami kézzelfoghatót is létrehozzunk az ipar területén, mert csak az az ország lesz sikeres, amelyik saját termékekkel, megoldásokkal rendelkezik. Ugyanakkor hiszem, hogy az általunk kifejlesztett folyamatirányító rendszerek egy szebb jövőt is szolgálnak. Nagyon nem mindegy, egy nagyipari üzem mennyi energiát, mennyi vegyszert használ – ha az algoritmusainkkal le tudjuk csökkenteni ezek mennyiségét, azzal nemcsak az üzemeltetőnek spórolunk költséget, de a környezetet is kíméljük.

Ha egy élhetőbb bolygót szeretnénk, először élhető megoldásokat kínáló rendszereket kell létrehoznunk. De az automatizálás a munkaerőpiacon is segít, hiszen így nem a meglévő embereket kell pluszmunkával terhelni, és a multinacionális vállalatok is jobban az országban maradnak.

Controlsoft Automatika Kft.
A Controlsoft 1991-ben alakult. Alapítói korábban a Veszprém Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat automatizálási főmérnökségén dolgoztak, amely azonban áldozatul esett a profiltisztításnak. Bár a céget a kényszer szülte, ma már számos sikert tudhat magának: kezdetben vízművek folyamatirányításával, majd villamos kivitelezéssel és a 2000-es évektől szoftverfejlesztéssel foglalkoztak, az utóbbi években pedig az ipar és a mezőgazdaság egyre több szegmensébe jutottak el. 2018-ban a cég a Pannon Egyetem és a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Díjat vehette át. Foglalkoztatottak száma: 50 fő.

Ha már szóba került: a cég szintjén mennyire érzik a munkaerőhiányt?

Szerencsére viszonylag alacsony nálunk a fluktuáció. Az alkalmazottak mintegy fele tíz-húsz éve erősíti a törzsgárdát, de próbálunk fiatalokat is bevonni. Kis cég vagyunk, ám igyekszünk a multinacionális vállalatok szintjének megfelelő megoldásokat nyújtani a dolgozóinknak, miközben a családias jelleget is szeretnénk megőrizni. Iroda felújítást végzünk, hogy még jobb munkakörnyezetet biztosítsunk, rendszeresen szervezünk közösségi programokat – céges sporteseményeket, családokkal kiegészülve céges ebédet, vacsorát, csapatépítő tréningeket –, emellett az anyagi megbecsülésre és az alkotó légkör megteremtésére is nagy hangsúlyt fektetünk.

Az elmúlt években több kolléga is érkezett hozzánk multinacionális környezetből, mert látták, nálunk valóban érdekes és változatos szakmai munkát végezhetnek. Hiszem, hogy jó egy magyar kkv-nál dolgozni, mert itt pontosan látod, mit alkottál, és nem a 10000. sor vagy az Excel-táblában.

A sikerekben, a jó munkakörnyezetben természetesen a vezető személye is meghatározó. Ön milyen vezetői irányelveket fogalmazott meg magának?

Nem határoztam meg irányelveket, ennél spontánabban teszem a dolgom. Igyekszem nyitott lenni, közvetlen hangulatot fenntartani, odafigyelni a kollégákra és minden szempontból motiválni őket. Ugyanakkor az üzleti célokhoz, a határidők betartásához, a feladatok pontos elvégzéséhez ragaszkodom. Próbálom a közvetlen kollégáimat lelkesíteni, hogy ők is ezt adhassák tovább és mindenki tudjon azonosulni a terveink eléréséhez szükséges feladatokkal.

Csapatjátékos, kikéri a környezete véleményét?

Teljes mértékben. Régebben édesapámmal is sok döntést közösen hoztunk meg, és ha céges kérdésekről van szó, ma is kikérem a középvezetők véleményét, és a fejlesztéseknél is számítok a kollégák véleményére. Bár nem félek a konfliktusoktól és a döntés felvállalásától, mindenkinek jobb, ha konszenzusos döntésre tudunk jutni.

Édesapja és társai egy sikeres cég működését alapozták meg. Van Önben nyomás amiatt, hogy hasonlóan eredményesen haladjon tovább az elődök által kikövezett úton?

Számomra ez nem nyomás, sokkal inkább kihívás, ami folyamatosan motivál, hogy továbbfejlesszem a céget, hogy a szakma egyik elismert, megbízható szereplője maradjon 10-20 év múlva is. Tisztában vagyok vele, hogy családi alapokon nyugvó vállalkozásként mindaz, amit teszünk, a családunkra is kihat, ezért aztán az etikai alapelvekre, a szavahihetőségre, a megbízhatóságra tízszeresen oda kell figyelnünk. Azt vallom, hogy ez a vállalkozás a jövőnk, és remélem, egyszer majd a gyerekeim is ezt az utat folytatják.

Végső soron mire a legbüszkébb az elmúlt 20 évből?

Több dolgot is ki szeretnék emelni. Úgy vélem, a saját és a cég életében is egy sikersztori a webSCADA szoftverünk kifejlesztése és piacra dobása, mely ma már óriási szerepet játszik az ivóvíz eljuttatásában/szennyvíz kezelésében – gyakorlatilag minden második ember életére kihat mindennap Magyarországon.

Az utóbbi év egyik zászlóshajó projektje volt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér fénytechnikájának rekonstrukciója is. Egy olyan versenyben győztünk, amelyben 30 éve mindig multinacionális cégek nyertek, ezúttal azonban a Siemensszel szemben minket bízott meg a feladattal a német vezetőség. Ez hatalmas lökést adott. Az általunk kidolgozott szoftver vezérli az egész repülőtér földi forgalmát, nélküle leállna a repülőtér forgalma, és ha csak egy lámpa is rosszkor alszik ki, 400 ember élete múlik rajta.

De a legfontosabb, amit ki szeretnék emelni, az a controlsoftos CSAPAT! Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, hogy az elmúlt majd 30 évben sikeresen vittünk végig több ezer projektet. Kreatív, pozitív gondolkodású, probléma-megoldó kollégákból áll ez a csapat: úgy érzem, kiváló szakembergárdával rendelkezünk, akik a frontvonalban „harcolva” keményen odateszik magukat és hajlandóak egymásért és a közös sikereinkért küzdeni.

És hogy fest a képzeletében a jövő?

Azt hiszem, jó úton haladunk – szeretném, ha ez a jövőben is így lenne, és kiegyensúlyozott pályán haladva, továbbra is magyar tulajdonú, innovatív gondolkodású, megbízható technológiaszállító cégként tudnánk működni a régióban. Természetesen a bővülés is fontos. Úgy látom, 5-10 éven belül csökkenni fog a piaci szereplők száma, a mikro vállalkozások valószínűleg integrálódnak a közepes méretűekbe, így talán lesz lehetőségünk ezeken a területeken nagyobb szeletet kihasítani magunknak. Ehhez mindenképpen növekedni kell. Megvannak a hosszú távú céljaink, de közben a piaci környezetet is folyamatosan figyelni kell, és ahhoz alkalmazkodni. Ahogy a mondás tartja: a szelet és a hullámokat nem tudod befolyásolni, neked a kormányt és a vitorlákat kell úgy állítani, hogy odaérj a kikötőbe, ahova tartasz.

Mivel lazít?

A kikapcsolódást elsősorban a családom jelenti, emellett szívesen kirándulok és rendszeresen sportolok: heti háromszor futok vagy úszok, de szeretek vitorlázni és síelni is.

Bertalan Melinda | Fotó: Kovács Bálint