Hogyan legyünk műgyűjtők?
Először is: tegyünk szert tőkére. Emellett természetesen az sem árt, ha kellő művészeti látásmóddal rendelkezünk és tisztában vagyunk a kereskedelmi szabályokkal. A műgyűjtés iránti vágy világszerte egyre többekben ébred fel az utóbbi években, a trend pedig jól láthatóan hozzánk is begyűrűzött.

Persze nem állíthatjuk, hogy teljesen új keletű divatról beszélünk. „A műgyűjtésnek Magyarországon is nagy hagyományai vannak. A Szépművészeti Múzeum gyakorlatilag létre se jöhetett volna, ha nem lett volna például az Esterházy család, akik igen jelentős magángyűjteménnyel rendelkeztek. Ebből és más főúri gyűjteményekből alakult ki a majdani Szépművészeti Múzeum intézménye” – emlékeztet Fenyvesi Áron művészettörténész, az acb Galéria vezető kurátora.

Noha a későbbi államosítás igencsak megnyirbálta a gyűjtők számát, egy szűk, polgári rétegben ezekben az évtizedekben is tovább élt a hagyomány, aminek köszönhetően egészen fantasztikus gyűjtemények is létrejöttek, melyeket sokszor az utódok vittek tovább. A műgyűjtő társadalmilag is elismert figurája aztán a kilencvenes évek végén jelent meg újra a műtárgypiac robbanásával, az utóbbi időben pedig ismét növekvő tendencia figyelhető meg. „Az elmúlt tíz évben is hatalmas mértékben bővült a magyar kortárs képzőművészeti piac, igaz, ebben egyelőre csak viszonylag kis számú galériának van mértékadó szerepe” – mondja Fenyvesi Áron.

Ugyanakkor régiós viszonylatban is nagyon sok műgyűjtő van Magyarországon, kialakult egy belső piac, és egyre többen vásárolnak közvetlenül a galériáktól. A nagy nevek között ott van például Pados Gábor, az acb alapítója, Vass László, Antal Péter, Horváth Béla, Somlói Zsolt és Spengler Katalin, de köztudott, hogy Gerendai Károly és Alföldi Róbert is „áldozatául esett” az utóbbi szerint „legborzasztóbb szenvedélynek.

Műkedveléstől a befektetésig

Hogy ki milyen szándékkal hajtja a fejét műgyűjtésre, az sokrétű, noha jobbára két típusra oszlanak a gyűjtők. A legtöbbeket a szenvedély vezérli és a gyűjtésre egyfajta életformaként tekint: rajonganak a művészetért, a falak dekorálásán túl pedig az is mozgatja őket, hogy az általuk megkeresett javak egy részét visszaforgassák a kultúrába. Habitustól függően mindez aztán „vírus terjesztői” szerepbe is átcsaphat: a fent említett Gerendai például több, birtokában lévő alkotást cége irodahelyiségeinek falán helyezett el, aminek hatására több kollégája kezdett el szintén vásárolni.

Az alkotásoknak persze nem muszáj a négy fal között maradniuk: egy-egy kiállítás részét is képezhetik, amennyiben erre intézményi felkérés érkezik, vagy maga a tulajdonos ambicionálja a művek bemutatását. Igazán komoly gyűjtőkről valójában ekkor beszélhetünk, ha a gyűjtemény már túllépi a lakás kapacitásait. „Jelenleg Magyarországon belőlük még nincs olyan sok, nagyjából néhány tucat személy rendelkezik akkora méretű magángyűjteménnyel, amiből önálló kiállítás kihozható, mint például Pados Gábor Irokéz Gyűjteménye, melynek egy része Veszprémben látható.”

A megszerzett darabokat ugyanakkor szerényebb méretek esetén is érdemes bemutatni galériákban. „A műgyűjtés a szimbolikus és nem szimbolikus tőke növeléséről is szól. A műnek, a művésznek és a gyűjtőnek is növeli a presztízsét, ha minél több helyen láthatók az alkotások” – magyarázza a kurátor.

Ha már a tőkénél tartunk, az utóbbi években elindult egy másik vonal is, melynek szereplői a műalkotásokra elsősorban üzleti szemmel tekintenek és a gyűjtést jó befektetésként kezelik. „Ez egy nagyon érdekes tendencia – meséli Fenyvesi Áron –, mert miközben a gazdasági válság szinte minden szegmenset érintett, a befektetési célú műtárgyvásárlás volt az egyetlen, ami globálisan nemhogy zsugorodott volna, hanem inkább nőtt.

Rengeteg korábban tőzsdéző személy most a kortárs képzőművészetbe forgatja a pénzét, külföldön pedig egészen extrém logisztikája is kialakult az üzleti célú vásárlásnak. Svájc egyik adómentes zónájában például egy sokezer négyzetméteres raktárt építettek, ahol szuperbiztos cellákban őrzik a világ nagy aukcióin elkelt műtárgyakat, anélkül hogy mozgatnák őket, csak azért, hogy pár év múlva a tulajdonosuk magasabb áron értékesíthesse őket. Itthon még ez a másodlagos piac inkább formálódik, egyelőre szűk a mezőny. Ugyanakkor jól látni, hogy a 60-as, 70-es évek kortárs magyar művészete iránt rendkívül fellendült az érdeklődés, ha pedig ez a pozitív tendencia folytatódik, egyre több gazdasági szereplőnek lesz érdeke beszállni idehaza is.”

Kikiáltási ár felett elkelt

Bármi is legyen a szándékunk, alapos tudás nélkül nem érdemes belépni a műkincspiacra. A műgyűjtésnek megvannak a maga mechanizmusai, és önmagában a jó ízlés meg a vastag pénztárca nem elég ahhoz, hogy jó gyűjtő váljon belőlünk. Mit érdemes tehát átgondolni, mielőtt belevágnánk a licitbe? Rövid szabálykönyv következik kezdőknek.

Tisztázzuk az indíttatásaink! Lakásdekorálás, mecenatúra, befektetés? Nem mindegy, mi a célunk, az ugyanis az egész gyűjtési folyamatra kihat.

Ismerjük meg önmagunkat! Senki nem akar olyan alkotásokat nézegetni a lakásában, amelyeket csak egy adott trend miatt vásárolt meg. Gondoljuk át, mi az, ami megszólít, és keressük azt, ami nem ereszt. Egy jó kollekció több mint felhalmozott tárgyak összessége: benne van a tulajdonosa világlátása is.

Támaszkodjunk szakemberre! A megbízható tanácsadó elengedhetetlen. Egy jó szakember segít finomítani az ízlésünk és a befektetői érzékünk, eligazít a galériákban és az olyan kényes helyeken is, mint az aukciók. Itthon ugyanis ritkán becsülik fel előzetesen a művek piaci értékét, ráadásul egy aukció olyan, mint egy színházi előadás, ahol az előadás szereplőjének pontosan ismernie kell a színpadrendet – hol találhatók a gyűjtők, kitől érkezhet még licit és mikor érdemes megállni.

Kortársat vagy klasszikust? Bár a két irány nem zárja ki egymást, a jó gyűjtemény egységes. Kortársat olcsóbban kapunk, viszont lassabban térül meg a befektetés, míg klasszikusnál több a kapaszkodó, de az árak is magasak.

Eredeti? Hamisítványok mindig lesznek, ezért jó tudni, kinek a kezén ment keresztül korábban a vásárolni kívánt mű. Érdemes azt is figyelembe venni, egy klasszikus esetén a jó állapot mennyire csak a restaurációnak köszönhető.
Figyeljük a piacot! Ha befektetési céllal vásárolunk, ez a minimum. Folyamatosan monitorozni kell a trendeket, az egyes műveket pedig legalább hét évig érdemes megőrizni: ami túl sűrűn és túl nagy mennyiségben tűnik fel, könnyen elveszítheti az értékét.

Hogyan kezeljük? Egy jó gyűjtemény pontosan katalogizálva van művek szerint, hogy ha egy alkotást kölcsönkérnek tőlünk kiállításra, tudjunk róla fotót küldeni, megmondhassuk a méretét vagy épp a technikát, amivel készült. Ne feledjük, egy alkotás nem hétköznapi tárgy – vigyázzunk rá a takarításnál!

Modern műkincs lelőhelyek* – hol keresgéljünk idehaza?
• Kortárs Galériák Egyesülete galériái
• Ernst Galéria
• Art Market Budapest
• Falk Miksa utca aukciósházai

* a teljesség igénye nélkül

Cipészmesterségtől a műgyűjtésig

A veszprémiek számára nem ismeretlen Vass László neve. A cipészmesterként indult, szenvedélyes műgyűjtővé avanzsált Vass mintegy 650 kortárs képzőművészeti alkotást birtokol, melynek válogatott anyaga 2003 óta látható a Művészetek Háza épületegyüttesében. Vass ösztönösen vonzódik a geometrikus és absztrakt művekhez – a galéria kilenc kiállítóterében is elsősorban a konstruktivizmus és az absztrakció köré csoportosulnak az alkotások: képek, szobrok, rajzok, sokszorosított grafikák. Magyar és határon túli nevek (pl. Bak Imre, Fajó János, Barcsay Jenő, Ézsiás István, Max Bill, Ingo Glass, Manfred Mohr) egyaránt felbukkannak a kollekcióban, a gyűjtő pedig kifejezetten figyel arra, hogy az egyes életműveken belül több alkotói periódust is megmutasson – bizonyítva, hogy a Vass Gyűjtemény otthona immár Veszprém. A kollekció darabjai mindamellett utaznak is. Egyszerre nagyjából a gyűjtemény negyede látható itt, két-háromévente pedig új tematika szerint átrendezik a kiállítást – most a Hetedik változat a sokszorosított grafikai eljárással készült papírmunkák bemutatására helyezi a hangsúlyt.

vass

Bertalan Melinda | Fotók: Babják Tamás, Kovács Bálint, Unsplash, Getty Images