Tűzpiros legenda
A Ferrari 458 Italia hat évvel ezelőtt, az F430-as utódjaként debütált a Frankfurti Autószalonon. Ezen a modellen mutatták meg a mérnökök azt az új irányt, amit a Ferrari a mai napig követ.

Valamikor az 1920-as évek közepén egy olasz autóversenyző, Enzo Ferrari szakította át egy ravennai Grand Prix verseny célszalagját elsőként. A pilóta a győztes futam után találkozott Paolina grőfnővel, Francesco Baracca gróf édesanyjával. Baracca első világháborús olasz hős volt, aki a légierőnél szolgált, és a bevetései előtt mindig egy ágaskodó ló képével díszítette fel a repülőgépét. A grófnő megkérte Enzo Ferrarit, hogy fesse a lovat az autóira, hiszen az majd a következő versenyeken is „szerencsét hoz”. A versenyző eleget tett a különös kérésnek, azonban némileg módosított az emblémán és a fekete lovat sárga címerbe helyezte, Baracca lovának lefelé álló farkát pedig felfelé állónak rajzolta. Ez a jelzés áll mai napig a modenai autógyár sportkocsijainak motorháztetején.

A Ferrari viszonylag későn lépett be a piacra, hiszen az első közúti autója, a 1,5 literes V12-es motorral felszerelt 125s jelzésű modell tervezése és építése csak 1945-ben kezdődött el. Ekkorra az autógyártás már közel fél évszázados fejlődésen esett át. A kezdeti hátrányt hamar leküzdötte a márka, és mára a Ferrari nem csupán egy komoly sportkocsi gyárrá, hanem fogalommá nőtte ki magát a lóerő szerelmeseinek körében. A cégnek napjainkban már van egy saját kereskedőháza is, ami a Ferrari márkájú termékek, többek között napszemüvegek, órák, ruhák és csúcsminőségű kerékpárok engedélyezését kezeli.

Világbajnoki kivitelezés

A Ferrari 458 Italia hat évvel ezelőtt, az F430-as utódjaként debütált a Frankfurti Autószalonon. Ezen a modellen mutatták meg a mérnökök azt az új irányt, amit a Ferrari a mai napig követ. Az erősen Formula-1-szerű karosszéria kialakításakor a szárnyak kivételével a versenysportban ma ismert összes lényeges aerodinamikai trükköt bevetették. A neves tervező, Pininfarina által megálmodott, újszerű formavilágú sportkocsi végső vonalainak megrajzolásához a Ferrari Forma-1-es szélcsatornáját is igénybe vették. Az alumínium vázra épülő 458 Italia finomhangolásában állítólag a hétszeres Forma-1-es világbajnok, Michael Schumacher is részt vett.

Az alig 1400 kilogrammos Ferrarit egy 570 lóerős hátsókerék-hajtású V8-as középmotor mozdítja meg, aminek mindössze 3,4 másodpercre van szüksége a 100 km/h-s sebesség eléréséhez. Súlyának köszönhetően a 458 Italia még a drágább Ferrariknál is gyorsabb lett, végsebessége a 325 km/h-t is eléri. A hatalmas teljesítményt egy speciális karbon fékrendszer tartja kordában, ami a fékbetéteket már akkor a tárcsákra teszi, amikor a vezető lelép a gázpedálról.

A sportkocsi kizárólag egyféle, hétfokozatú, duplakuplungos automatizált váltóval vásárolható meg. Ez az első utcai Ferrari, amihez nem rendelhető hagyományos kézi váltó. A sebesség kapcsolását akár egy ujjal is megtehetjük a kormány mögött elhelyezett fülek segítségével, amelyek a 458-asban nem forognak el.

Nemzetek színe

A Ferrarikra általában a legendás tűzpiros szín jellemző, aminek a története közel fél évszázadra nyúlik vissza, amikor is az autóversenyek könyebb követhetőségének érdekében minden nemzet egy rá jellemző árnyalatú autóval vágott neki a versenytávnak. Az olaszok vörös, a németek fehér, a britek zöld, a franciák pedig kék autókat küldtek a versenypályára. Ennek köszönhető, hogy a „legolaszabb autógyár“ utcai autóinak nagy része is a legendás Rosso Corsa árnyalatban gördült ki a gyártósorról. Mára azonban ez a szokás kezd elkopni, a maranellói sportkocsik újdonsült tulajdnosainak alig kevesebb, mint a fele választja a legendás vörös festést. A jelenség persze nem csak azzal magyarázható, hogy a vevők ízlése változik, hisz a Ferrari ma már olyan piacokon is nagy mennyiségben ad el autókat, mint Oroszország vagy Kína, az ottani vásárlók pedig kevésbé ragaszkodnak a Ferrari-legenda részleteihez.

Ha valaki egy ilyen kétszemélyes autó vásárlása mellett dönt, akkor jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen a Ferrari 458 Italia alapára közel ötvenmillió forint, amit pár extra beszerelésével egészen hetvenmillió forintig tornázhatunk fel.

Csepely Máté | Fotó: Domján Attila